Szünet!!!

Sziasztok! Úgy döntöttem szüneteltetek. Nem bírom tovább. Hosszúak és fárasztóak a mai napjaim. Nem tudom, hogy be fogok e zárni, de egy ideig ne várjatok semmit. Nagyon sokat kell tanulnom és sok tantárgyból kell javítanom. Rontottam sokat, mivel 6-7-ig benn voltam a suliban. Mindent azért nem várhattok el tőlem, de nekem ez már sok. Már azon gondolkoztam az éjszaka, hogy mi lenne veletek nélkülem, az tuti, hogy élnétek tovább az életeteket, egy vagy kettő történet nélkül. De nem akarok csalódást okozni, inkább egy ideikg szüneteltetek... Remélem nem fogtok haragudni rám, ha mégis sajnálom. Fáj a lét, a létezés, az ébredés és a lefekvés, fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert sok rossz dolog történik velem...(körülötem). Szeretlek benneteket drága olvasóim, kommentelóim. Nagyon örülök, hogy írtok pár szót komiba, legfőképp nekik örülök : Isabella, RosalieCullen, Damon, Karamella(Dóri), abby., és még másoknak...

Puszillak benneteket.

VattaCukor

8.fejezet

Sziasztok! Tudom, bocsi,bocsi,bocsi... Késtem. Múlthétre ígértem, de nem bírtam hozni, de most itt van. Most szerintem nagyon hosszú lett. Nem csacsogok tovább, nincs mentségem a késésért, csak annyit tudok mondani, hogy sok programom van mostanság. Lécccciii írjatok komikat!!! Sokat jelent nekem a kritikátok, lehet jó és rossz is. Jó olvasást!

puszi

VattaCukor

8. fejezet

Beindítottuk a kocsit és el is indultunk. Én mentem elől, Embry követett, majd Paul. LaPush-t elhagyva gyorsítottam 80 km/órára. Forks után lelassítottam, bevártam Embryéket és Pault. Embry mögém ért én lelassítottam és áttértem a másik sávba, hogy mellette legyek. Ránéztem Embry-re és ő is engem nézett.
- Verseny a városig! – tátogtam. Embry elmosolyodott és bólintott. Paulnak üzentünk, hogy versenyzünk, majd utolér minket. Embry beletaposott a gázba és fék csikorgatva gyorsított, nagy füstöt hagyva maga után. Én is rátapostam a gázra és a váltót hármasba raktam és gyorsítottam. 150 km/órával mentem. Embryt utolértem, de csak mögötte voltam. Előttünk, messzebb 2 kocsi ment. Egy szürke Volvo és egy piros BMW ment elől. Gyorsítottam még egy kicsit, de Embry is, így kacskaringóztunk. Amikor fordultam volna balra tekertem a kormányt, így Embry mellé kerültem. Felraktam négyesbe a váltót és rátapostam a gázra. 240 km/órával mentem. Embry is gyorsított, de nem ért utol. Gyorsan közeledtem a Volvo-hoz és a BMW-hez. A Cullenék voltak.
Felkacagtam, mert Embryt lehagytam és ötösbe toltam a váltót. Már 290 km/órával mentem. A két autó mellett elszáguldottam,de közben meghallottam a beszélgetésüket.- Ez aztán megy - mondta Emmett. Rosalie vezette a BMW-t. Hátul Esme és egy szőke hajú férfi vámpír ült. A Volvoban egy rövid hajú vámpír lány ült, és két fiú, egy bronzvörös, akinek nem láttam az arcát És egy szőke vámpír.
- Úgy látom, versenyeznek – mondta Rosalie.
- Csatlakozzunk már hozzájuk! – nevetett fel öblösen Emmett.
- Ott a város, már nem bírunk, majd máskor Emmett. És úgy lehet, ha te vezetnél vesztenél, nézd már a csajt hogy lassan 300-al megy és… - mondta a bronz barna hajú vámpír, de a végét már nem hallottam.
- Nyertem! -Már én is láttam a város, ezért lassítottam. Embry-t messzebb láttam, de közeledett.
Mindjárt itt lesznek. – néztem a visszapillantó tükörbe. Ahogy utolért, normális tempóban mentünk tovább. A városban már csak 50-el mentünk, többel nem is bírtunk, mivel nagy volt a forgalom. Ettől gyorsan a házhoz értünk, majd kiszálltunk és megvártuk Pault.
- Gratula, nyertél. – húzta el a száját Embry. – Mennyivel mentél?
- Köszi, 290-el – nyitottam ki a bejárati ajtót.
- Uhh.. én nem mentem gyorsabban 250-nél. – mondta.
- Mi megyünk. – mondta Paul és Jacob.
- Oké, de siessetek vissza! Itt van 2 sarokra a bérlő –mondtam.
- Oké. – és már indultak is.
Beljebb mentem a számítógéphez, hogy szétszereljem. Még az volt itt, ami technikai kütyü volt, a TV, hifi, videó, DVD, és a konyhai gépek mellett. A számítógép asztalban voltak még papírok. Leguggoltam a gép mellé és minden kábelt kihúztam. Beleraktam egy dobozba a kábeleket, egeret, mikrofont, hangfalat, fejhallgatót, billentyűzetet. Embry kivitte a kocsiba a dobozt, utána a monitort majd a gépet. Szétszedtük a TV-t, majd a DVD-t, hifit, a videót és azokat is kivittük a kocsiba. A konyhából is kipakoltunk, közben Jacob és Paul is megérkezett, Jacob vezette a nagy kocsit. Bejöttek és gondolkoztak, hogy hogyan vihetnék ki a nagy ágyat. Eldöntötték, hogy kettécsúsztatják, és külön kicipelik. Én csak az ajtókat nyitottam, nem engedtek semmit sem cipelni. Épségben felkerült az ágy a kocsira.
Bementünk, én a fürdőszobát céloztam meg, a mosószereket, mosogató szereket bedobozolni, majd Jacob, Paul és Embry kivitte a dobozokat. Ahogy vissza bejöttek vihették is ki a mosógépet utána a mosogató gépet. A nénikémék szekrényét szétcsavarozták és külön-külön kivitték. A garázsból kivittem a kocsiba a szerszámokat, jó lesz Jacobnak. Alig volt valami a garázsban, látszott, hogy a nagybátyám nem szerelt sokat, csak volt neki 1-1 szerszámkészlet, némelyik vadonatúj volt.
Nagyon üres lett a ház. Pár bútor volt még, semmi más. A számítógép asztalban találtam egy Apple laptopot és pár iratot. Egy táskába raktam őket és kivittem a kocsiba. Csak a BMW lett tele és a bérelt nagykocsi. A fiúkat elvittem egy közeli étterembe ebédelni, húsleves ettek és egy nagy adag rántott húst. Az enyémből maradt és az megették a fiúk, az utolsó falaton még veszekedtek is. Az étterem amiben voltunk elegáns volt, de régies. A fal fával volt borítva, a falban volt egy hegedű, gyertyák világították ki a helyiséget, így egyben kellemes hangulatú volt. Amint befejeztük az ebédet indultunk is vissza a lakáshoz, még egy két apróságot bepakoltunk, majd  Jacob bezárta a kocsi hátulját. Sokat hülyéskedtünk pakolás közben.
- Van- e kedvetek vásárolni? – kérdeztem meg tőlük.
- Nincs, neked le kellene feküdnöd, hosszú estéd lesz – mondta Paul.
- Igaza van. Menjünk haza, mi kipakolunk, te meg lefekszel.
- Rendben, akkor menjünk – bezártam a ház ajtaját. Belegondoltam, hogy még egy fuvar lesz és eladásra kell adnom a házat. A hazaúton én vezettem a BMW-t, Paullal mellettem, Jacob vezette a nagy kocsit, Embry a Ferrari-t. Lassan mentünk haza, 1 órás volt az út. A házunk előtt leparkoltunk, Sam, Seth, Jared, Emily, Leah, a kezében Benivel jöttek ki az ajtón. Billy a házban maradt.
- Sziasztok! Megjöttünk! – szálltam ki az autóból.
- Sziasztok! – köszöntek.
- Miket hoztatok?
- Szinte mindent, csak pár bútor maradt – mondtam.
-  Éhesek vagytok?
- Nem –mondtuk.
- Gyertek srácok, segítsünk pakolni kifelé – mondta Sam.
Mindenki vitt valamit, a fiúk a nehezebb dolgokat, a lányok a könnyebb dobozokat. Amíg pakoltunk Beni Billy ölében csücsült. Jacob és Paul felvitte az emeletre az ágyat, és átrendezték a szobát. A gardróbomat is használatba vettük, mert már nem volt elég nagy a szoba szekrényem. A szekrényt kivitték a szobából, hogy ne foglalja a helyet feleslegesen. A nappaliban kicseréltük az öreg garnitúrákat, azokra, amiket hoztunk. Az új kanapék nagyobbak voltak, így kicsit kevesebb volt a hely, de attól még elég jól el lehetett férni. A számítógépet lenn a nappali sarkában összeszerelték, a laptopot felvittem a szobába. Az iratokat átnéztem, hogy valami esetleg szükséges lenne e. Nem találtam közöttük semmi fontosat, főként használati utasítás volt. A kenyér sütőt nem dobtam ki, beraktam az egyik polcra a konyhában. Ahogy mindent elpakoltunk lefeküdtem, nehezen aludtam el, mert nem voltam fáradt, de belegondoltam, hogy ha nem alszok másnap olyan leszek mint a mosott szar.

(6 és fél óra múlva)

Fél 8-kor csörgött az órám. Fel kellene kelnem, de most valahogy nem megy, elaludtam a bal oldalamat. Nehezen, szép lassan felültem az ágyban. Ha nem akarok elkésni haladni kellene, kivánszorogtam az ágyból, fogtam a neszesszerem és elindultam fürdeni. Lehámoztam magamról a ruhákat és beálltam a forró víz alá, a víz ellazította az izmaimat, és fel is ébredtem kellőképpen. Csak folyattam magamra a meleg vizet, és álltam, nem mozdultam, de mivel csak 15 percem maradt, ezért elzártam a vizet, megtörülköztem és felöltöztem. Egy fekete elől mintás trikót vettem fel, aminek a hátán egy X van, és mellé egy farmer rövidnadrágot. A gardróbból hoztam ki egy fekete párduc mintás tornacipőt. A hajam kifésültem, elkészültem és lementem. 10 percem maradt még 9-ig. Emily a konyhában pitét sütött.
- Szia! – köszöntem rá. Láttam, hogy egy kicsit megrezzent.
- Ohh… szia! Kész vagy? – nézett felém, bólintottam. – Kapj be pár falatot.
Tolt felém egy tányér meleg szendvicset. Egyet elvettem és csipegettem. Finom volt.
- Köszi.
- Nincs mit. Seth mondta, hogy majd ide fog jönni – nézett a sütőbe Emily.
- Oké, akkor várok.
- Ja, és Bella. Varrtam neked egy kis tatyót, amibe a ruháid rakhatod átváltozás előtt. – vette elő az egyik fiókból. Akkor nem kell magamnak varrnom.
- Köszi még egyszer, de én is tudtam volna magamnak varrni – vettem el.
- Áh...a fiúknak is én varrtam – legyintett a konyharuhával.
- Bella! Megjöttem! – kiáltott Seth.
- A konyhában vagyok! – szóltam ki. Közelgő lépteket hallottam és megjelent az ajtóban Seth, póló nélkül, egy térdnadrágban.
- Készen állsz?
- Aham.
- Akkor menjünk. – vette kifelé az irányt. De sietős kedvében van.
- Szia, Emily! – köszöntem el.
- Sziasztok, és vigyázzatok magatokra!
- Meglesz!
- Akkor. – fordult felém Seth. – Észak és kelet felé én megyek, te Délen és nyugaton járőrözöl. Figyelmeztetjük egymást, ha baj van.
- Igenis! – álltam komoly arccal vigyázzban, de a végén elnevettem magam, Seth-el együtt.
- 6 óráig járőrözünk utána vár az ágy – mondta Seth mosolyogva.
- Értek mindent – úgy érzem ez az éjszaka hosszú lesz.
Ellentétes irányba indultunk el. Átváltoztam és elindultam az útvonalon.

(Edward szemszöge)

Nem rég költöztünk Forks-ba Alaszkából. Most vagyunk itt másodjára, elsőnek még 1957-ben voltunk itt, amikor Alice és Jasper csatlakozott hozzánk, ezt a helyet csak a korcsok miatt gyűlöljük. Minap, amikor a lányok elrángattak minket vásárolni két kocsi száguldott el mellettünk. Egy BMW é egy Ferrari. A Korcsok vezették. A Ferrarit egy gesztenye barna hajú lány vezette, fehér bőrű volt, majdnem olyan fehér mint a mienk. Az egész család ezen csodálkozott, hogy nem réz színű volt a bőre. 290-el száguldott el mellettünk. A BMW-t egy réz bőrű farkas vezette, de ő 220-al ment el mellettünk és csak azt hajtogatta, hogy: „Nem törhetem össze a kocsit, Bella kinyírna, de nyernem kell, nem verhet meg egy lány!!!” Egy valami kavarta fel a gondolataimat. Nem hallottam a Bella nevezetű lány gondolatát. Jasper is folyton nyaggat, hogy mi a bajom, mire vagyok annyira kíváncsi, és hogy miért vagyok annyira ideges. Kíváncsi vagyok, hogy miért nem hallom a lány gondolatait??? És ideges, mert ilyen még sosem történt velem. Lehet, hogy kezd cserbenhagyni a képességem? Nem hinném. Hallom mindenki más gondolatát tisztán. De az Övét miért NEM?
- Edward, az érzelmeid kikészítenek! –rontott be a szobámba Jas. – Mi az, amire ennyire kíváncsi vagy, és mi idegesít? Mond el nekünk, hátha tudunk segíteni.
- Nem hinném, hogy tudnátok.
- Lehet, hogy tudunk – ekkorra már az egész család az ajtóban állt.
- Nem tudtok!
- Mond, el mi nyomja a szíved! – guggolt elém Alice.
- Nem
- Léci, léci, léci, léci…- nézett rám boci szemekkel. Áá… ezek a szemek… Edward állj ellen ezeknek a szemeknek, menni fog!- Lécccccccccciiiiiiii!!!!
- Nem! –pattantam fel – Nem fogom! És te Alice, ne is próbálkozz nálam ezekkel a szemekkel! Nem fogom elmondani senkinek! – ahogy befejeztem kiugrottam az ablakon. Az erdő felé futottam, mindent kizárva, nyugalomra volt szükségem.

Jó kis játék!

Scary Maze Game - Ijesztő útvesztős játék by KingLac
Ahogy az a poszt címéből is kiderül, mai játékunk ijesztő, útvesztő(s) és Wixyy az ügyes beküldő! :)Fogalmam sincs honnan szedte, bár a spanyol szöveg miatt vannak ötleteim. Tény, hogy kedves ifjú padawanom ezt a játékot küldte nekem, és így Nektek! Abszolúte nem könnyű, hisz egy apró kék négyzetet kell végigkísérnünk egy bonyolult pályán (az egerünkkel), anélkül, hogy az alagút széléhez érnénk!A képet elnézve ugye, hogy nem könnyű? Bizony! Pedig megéri teljesíteni a szintet! :) Kérem jelezzék, akiknek sikerül! :) A játékot online innen, vagy offline innen lehet elérni.

Feltétlenül próbáljátok ki!

7. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 7. fejezetet! Nagyon örülök, hogy van már 20 rendszeres olvasóm. :P Elég nehezen tudok írni mostanság, nagyon elfoglalt vagyok. :( :S Ma törin írtam meg ezt a fejezetet, és még Matekon is javítgattam rajta. Az a gáz hogy nem figyeltem matekból és holnap doga...nem értek semmit. De mind1 sikerül ahogy sikerül, most ti vagytok az elsők. Jó olvasást és várok komikat!

puszi.

VattaCukor.

7. fejezet
Reggel fél ötkor ébresztett a telefonom. Leah is ébredezett. A felkelő nap halvány rózsaszínre festette az eget. Ahogy jött a vihar, olyan gyorsan ment is el. Kinn az ég felhőtlen volt, jó időnk lesz ma, napos, derült ég, ami nagy ritka itt a Washington államban. Felkeltem és rögtönzött iránnyal mentem tusolni, a neszesszeremmel a kezemben. A meleg víz jót tett a bőrömnek, kellemes volt, ellazította az izmaimat. Gyorsan hajat mostam és megszárítkoztam, és egy laza ruhát vettem fel, farmer rövidnadrágot és egy trikót, hozzá egy edző cipőt. A hajam megszárítottam és a vállaimra omolva hagytam. Leah is készülődni kezdett, és neki is adtam egy hasonló összeállítást. Beni mélyen és nyugodtan aludt. Megvártam Leah-t hogy elkészüljön, majd együtt mentünk le. Sehol sem volt egy fiú, csak Jacob a konyhában.
- Jó reggelt! – köszöntünk Leah-val.
- Sziasztok! – köszönt mosolyogva. Kentem gyorsan mindhármunknak 1-1 vajas, szalámis kenyeret, és útközben ettük meg. Már mindenki ott volt az edző helyen.
- Jó reggelt!- köszöntek kórusban.
- Nektek is!
- Na, mindenki megérkezett, akkor kezdhetjük is! A lányok egyelőre csak figyeljenek – mondta Sam. – Párokba! az első páros Paul és Embry.
Bementek a bokrok közé és átváltoztak. A hátsó lábukon volt egy kis táska, amiben a ruháik voltak. Felálltak egymással szemben, majd egymásnak estek. Hasonló volt a tegnapi bunyóhoz mérve. Nem sokáig tartott a párbaj, Paul nyert. A következő párosítás Jared és Seth volt. Az elején Jared állt nyerésre, de végül Seth nyerte meg. A következő Sam és Jacob volt. Ők döntetlent játszottak. Ahogy észrevettem, mindegyikük lábán volt egy kistáska. Majd varrok magamnak és Leah-nak egyet-egyet. Sam visszaváltozott emberré.
- Menni fog? – kérdezte Sam.
- Igen –vágtuk rá.
- Akkor most ti ketten egymás ellen.
- De mi már tegnap nekiestünk egymásnak! – tiltakozott Leah.
- Akkor megnézzük, milyen erősek vagytok, és hogy milyen hamar fáradtok el. Mindketten külön-külön ellenem – ez már tetszett Leah-nak.
- Mehetsz elsőnek.
- Oké! – és berohant egy bokorba átváltozni.
Az ismerős szürkésfehér farkasként jelenet meg. Odaállt Sam elé, majd bólintott és nekirontott Sam-nak. Sam félreugorva kicselezte Leaht. Leah-nak ez nem tetszett, dühbe gurult. Mesélte Seth, hogy a nővére hamar felkapja a vizet apróságokon is. Ilyenkor a düh irányítja. Újra próbálkozott, kevés sikerrel, majd Sam támad, ez hirtelen érte Leah-t és lefagyott. Sam nyert. Ha ez egy éles küzdelem lett volna, akkor Leah már halott lenne. A veszteségért Leah fújtatott egyet. Sam visszaváltozott.
- Leah, nem vesztheted el a fejed, önmagad irányítsd, ne a düh irányítson, próbálj uralkodni magadon. – adta a tanácsot Sam. – Te jössz, Bella!
Bementem a bokorba, levetettem a ruháim és átváltoztam. Élveztem, hogy magasabb vagyok farkasként.
- Támadj meg! Ha letepersz győztél! – bólintottam. Nekirontottam Sam-nak, gyors voltam, de Sam nálam is félreugrott. Akkor ki kell találni egy tervet, egy csalit, egy stratégiát. Ha szemből támadok, kitér előlem, az nem jó. Mögé kell kerülnöm valahogyan. Hátból kell támadni. Elindultam körbe-körbe. Sam is követett a tekintetével, ez nem lesz jó így. Elindultam felé, teljes erőmből rohantam, amikor már elég közel voltam hozzá oldalra ugrottam, majd mögé, de megfordult, így beugrottam a fák közé. Beljebb futottam az erdőbe, majd felugrottam a fára. Olyan lehettem, mint egy macska, farkas alakban. Ugráltam a fákon, majd megálltam az utolsó fánál. Nem vett észre, hogy fenn vagyok. Ezt kihasználva leugrottam a fáról, közvetlen rá. Így sikerült a tervem, letepertem. Győztem!
- Szép volt! – dicsért meg.
- Köszi! Jó volt a stratégiám.
- Gratula! Jól kicselezted! Nem is gondoltam volna ezt rólad, hogy ilyen hamar tanulsz és máris legyőzted az alfát. – nevetett Embry, majd oldalba lökött. Én is visszalöktem, de erősebben, így eldőlt, mint a lisztes zsák. ezen mind jól nevettünk.
- Na srácok és lányok. Verseny! Körbe futjuk a határ mentén La Push-t. Aki hamarabb visszaér, az … fog győzni.
- Áááh, azt hittem, hogy az kimarad egy nap járőrözésből. – mondta Jared.
- Csak szeretnéd, de ha az lenne, biztos, hogy nem te győznél.
- Sorakozzatok! – szólt Sam.
Felsorakoztunk két szikla közé, Sam is velünk tartott.
- Ebben mindig Jacob nyer, ő a leggyorsabb – nézett rám Seth.
- Lehet, hogy már nem – mondtuk egyszerre Leah-val.
- Azt majd meglátjuk – nevetett Jacob.
- RAJT! – kiáltott Sam.
Elindultunk, nem futottam teljes erőmből, mindig a végére kell hagyni az energiát. Sokszor mondta ezt Charlie. Mindig megbecsültem a tanácsát.
- Bellácska, tán már fáradsz? – ért mellém Embry.
- Nem, teljesen fitt vagyok! – és kapcsoltam egy fokozattal feljebb.
Jacob futott legelöl. Utána Paul és Leah és Sam. Sam után loholt Seth és Jared. Utánuk én, mögöttem Embry. Már a fele utat megtettük. A táj gyönyörű volt, de most nem arra kell koncentrálnom. Jared mellé értem és rákacsintottam. Egy pillanatra elmeredt és lefagyott, így lelassult. Simán leelőztem, a cselemmel, majd Seth-et is. Leah mellé értem. Akkorra már a ¾ részt megtettük. Akkor bele kell húznom. Hamar lehagytam Leah-t majd Pault.
- Gyors vagy Bella! – szolt utánam. Már láttam a célt. Teljes erőmből futni kezdtem, mindent beleadtam, hogy lehagyjam mindannyiukat. Jacobot is sikerült lehagynom fél fejjel így elsőként értem a célba. GYŐZTEM!!! Közvetlenül utánam Jacob, majd Paul és Leah. És a többiek.
- Szép volt kislány!- lökött meg megint Embry.
- Te meg ne lökdöss folyton! – vicsorítottam rá, de utána mosolyogtam.
- Ügyes volt, Bella! – mondta Sam. – Ma este Seth és …
- Bellával járőrözök! – vágott közbe Seth.
- Rendben, haza mehettek!
- Leah – fordultam felé. – Nem költözöl át hozzánk? Könnyebb lenne egymást váltanunk.
- Háát…… nem tudom……De igazad van, könnyebb lenne. – egyezett bele. – És hogy aludnánk?
- Majd a szobámban. – közben visszaváltoztunk. – Lesz neked is külön ágyad és szekrény részed.
- Oké.
Ezután mindenki ment haza. Leah is hazament, összepakolni a cuccait. Jacob a nyomomban jött. a házban Emily készített pár szendvicset.
- Milyen volt? – nézett fel Emily mosolyogva.
- Fárasztó, de jó – dobtam le magam az egyik székre.
- Bella gyorsabb nálam – duzzogott, de persze csak színlelte a duzzogás, majd ő is ledobta magát.
- Tyűha, akkor jó gyors vagy.
- Aha. Milyen szendvics? – mutattam egy guszta kinézetűre.
- Krémsajtos, szalámis, uborkás szendvics – el is vettem.
- És minden rendben volt itthon? Billy? Beni? – kérdeztem.
- Igen, minden oké, Billy meccset néz, Beni reggelizett, mielőtt hazaértetek és most alszik – sorolta Emily. Bólintottam.
Felmentem letusolni és átöltöztem. Leah is megérkezett 2 közepes méretű bőrönddel. Felvitte a szobámba és elkezdett kipakolni. Elég nagy szobám volt, így mind a hárman elfértünk. Úgy döntöttem, hogy nagynénéméktől majd elhozom az ágyat, fel a szobámba. Az lesz Leah ágya. A fiúkat megkérem, hogy segítsenek ma. Miközben Leah pakolt, lementem megkeresni őket.
- Jacob! – kiabáltam, de nem úgy, hogy Beni felkeljen rá.
- Itt vagyok a nappaliban! – szólt. Odamentem.
- Meg szeretnélek kérni, hogy segíts a nénéméktől elhozni az ágyat – mondtam.
- Oké, de egyedül nem fog menni. – mondta.
- Még szólok valakinek. És köszi, hogy segítesz! – öleltem meg, és már rohantam is. Akik a közelben voltak az Embry és Paul volt.
- Srácok! Segítenétek ágyat cipelni?- rohantam oda hozzájuk.
- Persze, kinél? – Paul.
- Nagynénéméknél. Ide kellene hozni az ágyat – hadartam el.
- Mikor indulunk? – kérdezte Embry.
- Mindjárt indulunk is. úgyis itt van a bérelt kocsi.
- Valahova megyünk még utána?
- Nem tudom, lehet. Szólok Sam-nek, hogy minket ne keressen – hagytam ott őket. A nappaliban nézte a meccset.
- Sam! Jacob, Paul és Embry eljön velem ágyat cipelni! – szóltam be.
- Oké, de ne feledd a járőrözést este kilenctől!
- Tudom, akkora már tuti visszaérünk. – nem felejtem el. – Szia!
Rohantam vissza a házunkhoz. Emily a konyhában sertepertélt, Leah az emeleten pakolt.
- Emily, elmegyünk ágyat hozni Jacob-al, Paul-al és Embry-vel. Benit itt hagyjam? Vagy vigyem magammal?
- Hagyd csak, pakoljatok nyugodtan!
- Köszi! Este Leah is itt lesz, ha maradnál! – szóltam vissza.
- Oké – és már a tésztát kavarta.
Felvettem egy rövid farmert és hozzá egy kék pólót és az új szandálom.
- Bella! – kiabált lentről Jacob. – Indulunk?
- Mindjárt! – szóltam le halkan. – Leah, hozunk egy ágyat neked, meg még lehet, hogy vásárolunk. Pakolsz, vagy jössz?
- Pakolok – nézett rám mosolyogva.
- Oké – Leah sosem szeretett és még most sem szeret, elmenni La Push-ból. Én meg nem tudok a fenekemen ülni egy helyben. Mindig is izgek-mozgok. Teli vagyok energiával.
Felkaptam a kedvenc fekete táskám, amibe mindig minden fontos irat, pénz, tárgy benne van. A telefonom is beleraktam, majd lementem. A fiúk már lenn vártak.
- Melyik kocsival megyünk? – kérdezte Embry.
- Mind a 3-al. Ki akarja vezetni a másik 2 kocsit?  Én most a Ferrary-vel megyek.
- Én a BMW-vel akarok! – vágta rá Embry. Odadobtam neki a kocsi kulcsot.
- De ne legyen semmi baja! – szóltam rá. – A bérelt kocsit ki viszi vissza? Kell egy nagyobbat szerezni.
 - Majd én viszem! - mondta Paul. - Úgy is tudom honnan hoztuk.
- Okés! Emily elmentünk! Szia! - kiáltottam be.
- Sziasztok!
Kimentünk és beültünk a kocsikba.

Bella ruha:

Díj

Teendők:
- Tedd ki a logót!
- Köszönd meg a díjat, és visszautasítás nélkül fogadd is el!
- Ossz meg magadról a nagyvilágnak 5 dolgot!
- Küld tovább 3 bloggeresnek, akik megérdemlik.


Nagyon köszönöm a díjat Bubu-nak!!! ^-^ Meghatódtam, amint láttam hogy milyen díj. Nemrég keztem írni és már ilyen díjakat kapok, de szerintem még én a kezdők közé tartozok, de szívesen elfogadom :) .
5 dolog rólam: már nem tudok írni magamról 5 dolgot, de megpróbálkozok vele:
- Várom már a halloween-t!
- A szilvesztert is!
- A karácsonyt is! és az összes ünnepet, kivéve a húsvétot ( de szerintem azt semelyik lány sem várja)
most hirtelen ennyi.

3 írónak:
1.đóri : http://swanlanyok.blogspot.com/
2. bari: http://theringbella.blogspot.com/
3. AliceCarror: http://boldogveg.blogspot.com/

Mégegyszer köszi!!!
puszi.

6. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 6. fejezetet! Megkaptam az órarendeket és húú... nincs 5 órám sincs, csak 6 van... wááá... de ezt sikerült megírnom és folyamatban van a többi!!! Nem tudom mikorra hozom a további fejezeteket. De minél hamarabb megpróbálom! Jó olvasást kívánok és várom a kommenteket!

Puszi.

VattaCukor

6.fejezet

Farkasok

- Mi? Nem mehetsz vámpírok közelébe! Veszélyesek! Bánthatnak, és akkor mit csinálok nélküled? Jaj, Bellám, ha valami bajod esett volna belehaltam volna. Sehova sem mehetsz egyedül! Meghalhattál volna, szerelmem. – akadt ki Paul. Pedig csak a Cullenékkel találkoztam, nem nomádokkal. A végére átölelt szorosan és belepuszilt a hajamba.
- Ti ketten…? – hüledezett Seth.
- Ugye nem? – szorította össze Jacob a fogait, úgy reszketett, mintha egy ember – 20°C-ban lenne. Át fog változni!
- De! – vágta rá Paul. És akkor döbbent rá, hogy mit mondott.
- Azt már nem! – lökte meg Jacob Pault. Paul kapcsolt, hogy itt bunyó lesz, így kiment a ház mögé. Jacob a nyomában. Ahogy kilépett Jacob rögtön át is változott és Paul is farkas lett. Jacob örült módjára viselkedett, megijedtem tőle. Mi lesz, ha valamelyiküknek baja esik? Vagy valamelyikük meghal, vagy súlyosan megsérül? Kirohantam a házból, a többiek is utánam.
- Álljatok le! – kiáltottam rájuk. - Léccives! – de rám se hederítettek. Már rohantam feléjük, de Sam megfogta a ruhámat, mert már csak azt bírta elkapni.
- Ne menj a közelükbe! – nézett rám Sam. – Leah! Maradj ahol vagy! – kiáltott. Észre sem vettem, hogy Leah is itt volt.
- Álljatok már le! – kiabáltuk mindannyian. Már alig bírtam egy helyben maradni. – Fiúk, hagyjátok már abba!
- Bella, maradj itt! – fogta meg mindkét karom Embry, hogy visszafogjon. – Hisz te… forró vagy és reszketsz!!!
- Hagyjátok abba! – üvöltöttem a fiúkra, utánam Leah is. Ami történt meglepődtem. Farkassá változtam. Éj fekete bundám volt. Mindent jobban hallottam és láttam. A két fiú közé ugrottam, majd ellöktem Jacobot. Mellettem észrevettem, hogy áll még egy farkas, aki nem Paul volt. Leah. Rám vicsorított és nekem támadt, közben hallottam a gondolataikat.
- Hisz Bella farkas! És Leah is! – Paul.
- Ez képtelenség! – Jacob.
- De gyűlölöm Bellát! Nem tartozhat közénk! Hülye kis ribanc! Meg, mit képzeli, hogy Paul-al jár? Meg kell ölnöm! – Leah.
Nekem is jött, ismét. Beleharapott a bal, hátsó lábamba. Fájt, de nem foglalkoztam fele. Mi az isten ütött belé? Muszáj volt a hátába harapnom és ellökni mellőlem. Sosem ártottam neki semmit. És újra nekem akart jönni, de kikerültem.
- Mi ütött Leah-ba? – kérdezte Seth. – Elment az esze, csak úgy nekiugrik Bellának.
Ezt Leah is hallotta. Neki akart menni az öccsének. De megakadályoztam, félrelöktem. Igaza volt Seth-nek, elment az esze. Észrevettem, hogy Sam is átváltozott farkassá. Gondolatban hozzánk beszélt.
- Nyugodjatok meg! – üzente.
- Én nyugodt vagyok, de Leah nincs észnél. Gyilkosak az ösztönei – üzentem.
- Értem. Próbáljuk lefogni! Jacob, Paul segítsetek! – bólintottak.
Újra nekem jött Leah, de lerúgtam magamról és rávetettem magam. Próbált lerázni magáról, kevés sikerrel.
- Nyugodj meg Leah! – üzentük. Ezután nem is próbált lerázni, lenyugodott. Lemásztam róla. Körbenéztem, mindenki minket nézett. Beni Emily kezében volt, nem volt semmi baja.
- Változzunk vissza! – szólt Sam.
- Oké.
- De, Sam… őőő…kellene ruha! Nem szívesen lennék mindenki előtt pucér.
- És én sem. – mondta Leah. – Bocsi, Bella, nem tudom mi üthetett belém. Nem voltam észnél.
- Felejtsük el.
Sam bement a bokorba és visszaváltozott.
- Emily! A lányoknak hozz le valami ruhát, és a fiúknak is! – lépett elő.
- Rendben! Jared, fogd már meg Benit! Mindjárt jövök. – mondta, és berohant. Leah Benire kapta a pillantását. Egy pillanatra megállta a szíve, elmosolyodott. Melegség töltötte el a szívét. Mi történt?
- Leah, bevésődött! – gondolta Jacob.
- Jah! – Paul.
Szóval ilyen a bevésődés. Megtalálta a párját. De…Beni az! Az unoka öcsém! Szent ég! Az nem lehet!
- Itt vannak a ruhák! – jelent meg Emily az ajtóban. Leah nem reagált. Lekötötte a figyelmét Beni. Csak őt nézte, nem is gondolt semmire, csak rá. Emilyre néztem és bólintottam. – De melyikőtök Bella? Minden olyan egyszerre történt. – Én előrébb léptem. – Akkor te vagy az! – mutatott rám mosolyogva, én csak bólintottam. 3 fejjel magasabb voltam Emily-nél. Jó nagyok vagyunk farkasként. Elindultam az egyik bokor felé, Emily követett. A bokorba érve visszaváltoztam, furcsa érzés volt. Gyorsan felkaptam magamra a ruhákat és kiléptem.
- Üdv, Bella! Te is farkas vagy! Milyen? – kíváncsiskodott Seth.
- Fura.
- Gyönyörű bundád volt! Még Sam-énél is sötétebb volt. Éj fekete – mondta Embry. – Ez király! Bele tudsz olvadni a sötétbe!
- Oh… köszi… - a fiúk is visszaváltoztak, Leah még mindig ugyanott és ugyanúgy állt. – Leah, Ha akarod, megfoghatod, csak változz vissza! – rám kapta a tekintetét, majd bólintott. Visszaváltozott és az egyik ruhámba jött elő. Jól állt neki.
- Köszi a ruhát, majd visszahozom. – mondta, közben Benit nézte.
- Szívesen, de nem kell visszahoznod, megtarthatod!
- Köszi.
- Menny oda hozzá! – néztem rá mosolyogva.
- Miről van szó? – kérdezte Jared.
- Leah bevésődött Benibe – mondtam.
- Igen? – lepődött meg Emily. Csak bólintottam.
- Ha kibabáztad magad, akkor feküdjön le.
- Rendben.
Paul odajött hozzám és átölelt.
- Bocsi az előbbiért – kért bocsánatot Jacob. – Nem kellett volna, de ti ketten bevésődtetek egymásba? – kérdezte.
- Nem, de megpróbáljuk a nélkül.
- Azt én is próbáltam, de nem jól sült ki az egész. Ezért szerintem nem jó ötlet. – nézett ránk Sam. – De a ti döntésetek.
- Ezt most megbeszéljük Paullal – húztam be a házba, fel a szobámba. Hosszú percekig semelyikünk sem szólalt meg.
- Mi legyen? Te sem vésődtél be senkibe közölünk – Paul.
- Igaz, de amit Sam mondott igaz lehet. Ő már átélt egy ilyet – Most mi legyen?
- Aha, igaz, ha valamelyikünk bevésődik valakibe a másikunknak csak rosszabb rossz lesz – mondta Paul, ő is töprengett.
- Igen! Hát akkor…
- Nem folytatjuk – fejezte be Paul.
- Ez elhamarkodott döntés volt. Maradjunk csak.. haverok.
- Aha, akkor menjünk le – bólintottam.
A többiek a nappaliban voltak és beszélgettek. Beni az etető székben volt és uzsonnázott. Gyorsan eltelt az idő.
- Na, mi lesz köztetek? – ezt is csak Embry kérdezhette meg elsőként. Nyitottam a számat, hogy mondjam, de Paul megelőzött.
- Nem járunk, csak jó barátok vagyunk. Jobb ez így, ahogy van – mondta.
- Okés, akkor mit kértek vacsorára? – kérdeztem.
- Hamburger!
- Rántott hús!
- Sült hús!
- A halat süsd meg, Bella! Harry-val sokat fogtunk – mondta Billy.
- Rendben. Akkor valaki megpucolja és felvágja? Azt nem vállalom – húztam el a szám. Nem volt egy jelentkező sem.
- Seth, Jared, Embry leszedi a pikkelyeket. Sam, Jacob, Paul felvágja és kibelezi őket. – osztotta ki a feladatokat Emily. – Most! Ha enni akartok.
A fiúk ugrotta is, elhúzták az orrukat, amikor kibelezték, és  le lettek fényképezve. Leah, Emily és én sok krumplit pucoltunk. A felszeletelt halakat bepácoltuk és megsütöttük. Leah sokszor a babával foglalkozott, amióta átváltozott sokkal kedvesebb lett. Elvitte megfürdetni, és ő is csuromvizes lett, mint mi az utóbbi 2 napban. 7 órakor elvitte lefektetni, hamar le is jött a babaphone-val. Fél 8-ra lettünk kész a vacsorával. Leves nem lett, az összes hal elfogyott. 8 óra után jött egy hatalmas vihar.
- Ebben a viharban nem juttok haza, az orrotokig sem láttok el – csuktam be az ajtót előttük. – Itt alszik mindenki!
- És, hogy? – tette fel a kérdést Seth. – szívesen alszok a szobádban, és az ágyadban!
- Valaki itt a nappaliban, a lányok a szobámban, Jacobnál is elfér 1-2 ember. Mindenki oda megy, ahova akar. Kivéve a szobám! – mondtam.
Minden fiú a nappaliban aludt. A szobámban úgy csináltuk meg, hogy Emily és Leah az ágyamban én a földön, nehezen, de beleegyeztek. Utána még lenn beszélgettünk.
- Szólni kellene a Cullenéknek, hogy van 2 új farkas. – mondta Sam.
- Én el nem megyek hozzájuk – rakta fel a kezét tiltakozóan Leah.
- Van telefon is nővérkém – rázta a fejét Seth. Leah csak fintort vágott.
- Mikor hívjuk őket? – kérdeztem.
- Most is hívhatjuk, ha elérjük őket – mondta Sam. Elérte őket.
- Haló? – szólt egy férfi hang.
- Én vagyok az Sam, az alfa farkas – mondta közömbösen. Ahogy észrevettem nem kedvelik egymást.
- Oh, miben segíthetek? – kérdezte a férfi, a hangjából kíváncsiság csengett.
- Figyelmeztetünk, hogy a falka 2 taggal bővült, két lánnyal. Egy éjfekete színű és egy szürkés színű farkassal.
- Rendben! Köszönjük, hogy értesítettetek. Viszlát! – köszönt el a férfi. Sam kinyomta.
- Ezzel is megvolnánk. A holnapi napról annyit, hogy elkezdünk képezni benneteket – mondta Sam.
- És mikor kell kelni? – Leah.
- 5-re az edző helyen – korán kezdődik.
- Emily, majd megeteted reggel Benit és ellátnád? – fordultam felé.
- Persze, szívesen.
- Igen, erről is beszéljünk. A lányok felváltva legyenek edzésben. Leah, majd te is vigyázol a babára, ha kell.
- Rendben! – ez nem okozna neki gondot.
- Én akkor megyek is aludni – álltam fel.
- Mi is megyünk – jöttek a lányok is. – Jó éjt!
- Sziasztok! –köszöntek el.

5.fejezet.

Sziasztok! Meghoztam a fejezetet! Tegnap hajnalba írtam meg egy füzetbe és szerintem egész jól sikerült. Nem leharapni a fejem a függő végért! De nem bírtam kihagyni! :) Holnap sajnos már suli... :S Nem várom, de sajnos ez van. Iskolaidő közben nem fogok olyan sok fejezetet hozni. Sok lesz a tanulnivalóm! De nem fecsegek többet jó olvasást!

Puszi. VattaCukor.

5. fejezet

Este nem kelt fel Beni. Reggel, amikor felkeltem még Emily nagyban aludt, hagytam, hagy aludjon. Beni forgolódni kezdett, odamentem hozzá és gyorsan levittem, nehogy felkeljen Emily és lenn megetettem. Csendes volt a ház, és egy cetlit találtam a konyha asztalon:
„Elmentem horgászni, Jacob hamar kelt, és elment edzeni.” Billy.Oké, akkor egyedül vagyok. Elnevetgéltem, ahogy szórakozott Beni az étellel, néha kiköpte és ezen nevetgélt, de a végére át kellett öltöztetnem, mert kismalacként nézett ki. Fél órába telt megetetni. Utána felmentem a szobánkba a ruhákért, és lenn öltöztünk fel. Benit tisztába raktam, de ezt még gyakorolnom kell…
Hát gyakorlat teszi a mestert. Fél nyolcra készültünk el, hagytam a másik cetli mellett egy papírt, hogy boltba mentünk. Csak Forks-ba mentem. Vettem 4 kg kenyeret, 1 nagy kupa margarint, és 5 csomag szalámit, sajt maradt otthon. Szendvics lesz a reggeli, így még paprikát és paradicsomot is vettem. Miután megvettem mindent indultam kifelé, de egy kedves nő megállított.
- Ne haragudj kedvesem, de merre találom a sütőport, vanillincukrot és az élesztőt? – kérdezte meg, majd elhúzta az orrát.
- Ezen a soron végig és onnan a 3. sorban – mondtam. Jobban szemügyre vettem a nőt, és rájöttem, hogy vámpír. Meglepődtem. Egy vámpír minek van a diszkontban? Nem táplálkoznak emberi étellel, csak vérrel…
- Köszönöm, drágám. – mosolygott rám. – Tiéd ez a gyermek? Nagyon aranyos – mondta, és a baba kocsi fölé hajolt. Most mit mondjak?
- Igen – az enyém volt, csak nem én szültem.
- Nagyon aranyos és hasonlít rád – mondta kedvesen.
- Az unoka öcsém, csak a szülei meghaltak és én nevelem – mondtam el az igazat. Mi ütött belém? Nem vagyok normális! Egy vámpírral társalgok az életemről!
- Oh… részvétem –mondta szomorúan. – Sajnálom, hogy felhoztam.
- Semmi gond, de nekem mennem kell. Viszlát! – köszöntem el.
- Nyugodtan tegezz, a nevem Esme Cullen – nyújtotta a kezét.
- Bella Swan. – fogadtam el.
- De menj nyugodtan, nem tartalak fel. Szia!
- Szia!
Ez meglepett. De kedves volt, és egy Cullen. Ha az összes Cullen ilyen, akkor nincs semmi gond. Ahogy kiléptem a boltból, láttam, hogy két ember a kocsimnál áll és nézegetik. Egy magas szőke lány és egy nagydarab barna hajú fiú.
- Jó kis kocsi. – csilingelt a szőke. Ahogy közelebb értem, megláttam a bőrük fehérségét. Vámpírok. – Legalább nem csak mi vagyunk feltűnőek.
Amikor a közelükben voltam felfigyeltek rám. Megérezték a szagomat és elhúzták az orrukat, mint Esme. Mellettük elhaladva hozzám szólt a fiú.
- Jó a kocsi! Tied? – kérdezte.
- Aha –mondtam.
- Majd egyszer elvihetnél egy körre, kíváncsi vagyok BMW-d gyorsaságára. – mondta a szőke, és Benit nézte mosolyogva. Majdnem ugyanúgy, mint Esme. Hallottam, hogy a vámpíroknak nem lehet gyerekük, valószínű szeretnének.
- Oké, ha majd egyszer elszabadulok otthonról.
- Oh, látom megismerkedtetek – hallottam meg mögülem Esme hangját.
- Jaja, Jó kis kocsi mi? – dörmögte a maci.
- Jaj, Emmett! Bemutatom a két gyermekemet, Rosalie Hale és Emmett Cullen – fordult mosolyogva felém Esme.
- A nevem Bella Swan – nyújtottam a kezem. Elfogadták. A kezük hideg volt, de nem lepődtem meg.
- Sajnos nekem mennem kell, vannak páran otthon, akik fakas éhesek. – pakoltam be a cuccokat a kocsi hátuljába és figyeltem a reakciójukat a "farkas éhesre", de csak elmosolyogtak. Majd Benit beraktam a gyerek ülésbe. – Sziasztok!
- Szia!
- Ha lesz kedved gyere el hozzánk! – szólt Esme.
- Ha birok, elmegyek – mosolyogtam rá, majd beültem a kocsiba és elhajtottam. Kedvesek voltak. Azt nem értem, hogy miért nem hagyják a többiek, hogy barátkozzak velük, nem bántanának. Szerintem, valamiért megbízok bennük. LaPush-ban lassítottam egy kicsit. Nem láttam semmi mozgolódást a házban és halkan bementem Benivel. Jól kezdődött a napom. 1 óra alatt megjártam a boltot és megismerkedtem 3 kedves vámpírral., Milyen ironikus, hogy egy vámpír "kedves". A mondák szerint, egy vérengző, gyilkos, megvetendő lények.
Nem találtam lenn Emily-t. Felmentem és megnéztem a szobámba, még aludt. Vissza lementem és beraktam Benit a baba kocsiba. Kikészítettem a kenyeret, margarint és a szalámit. Megkentem sok kenyeret, majd telepakoltam szalámival. A tetejére reszeltem sajtot és vágtam paprikát és paradicsomot. Ráraktam mindegyiket tálcákra. Elmosogattam, majd összepakoltam a maradékot. Emily lépett be a konyhába felöltözve.
- Jó reggelt! – köszöntem halkan, mert közben Beni elaludt.
- Szia! Többiek? – kérdezte.
- Edzenek, Billy horgászni van. Segítesz kivinni a fiúknak a tálcákat?
- Persze! Menjünk.
5 tálca volt. Emily kettőt vitt, raktam egyet a babakocsi tetejére, egy a kezembe. De hogy vigyük az 5-et?
- Rakd a babakocsi aljára – mosolygott Emily.
- Oké!

Így vittük a fiúknak a kaját. A szikla peremnél találtuk meg őket, ahol általában edzenek. Ahogy megláttak bennünket, bementek 1-1 bokorba visszaváltozni.
- Sziasztok! Reggelit hoztunk! – mondtam halkan, de meghallották.
- Köszi! Már éhen haltam – mondta Paul.
- Hisz még itt vagy! – nevettem halkan. Az összes szendvics elfogyott. Emilyvel 1-et, 1-et ettünk meg. De hogy bírnak ennyit enni? Nem bírom elképzelni! Éhenkórászok.
- Mi volt tegnap Cullenékkel? – kérdezte Emily.
- Pár évig Forks-ban lesznek. Nem fognak embereket ölni, mert akkor vége a tűzszünetnek. – mondta el a lényeget Jared.
- Nem volt bunyó? – kérdeztem.
- Nem, de amióta itt voltak, kettővel többen lettek – mondta Sam.
- Valami Alice és Jasper – Paul.
- De jó a memóriád! – kacagtam fel.
- Tudom, kösz! – mosolygott rám ő is, majd az ajkamat kezdte nézni.
Elkaptam a tekintetem róla. Ez titok marad, egyelőre!
- Nah, de én megyek pakolni, nem kell senkinek semmi?
- Pár dolgot láttam, ami érdekel – mondta Sam.
- Nekem rakd félre a vízipipát! – mosolygott Paul.
- Tényleg! Majd azt is ki kell próbálni! – mondta Embry.
- Ahan! Ki kell!- egyezett bele Paul.
- Majd gyertek! – fordultam meg a babakocsival.
- Mi lesz az ebéd? – kérdezte Jared.
- Már azon jár az eszed? Majd lesz valami...Valami ötlet?
- Ami finom – mondta Seth.
- Oké! Akkor majd lesz valami.
Visszamentem a Black házba, és benéztem a mélyhűtőbe. Úgy döntöttem hurka-kolbász lesz, krumplival a sütőben. Kiraktam olvadni és elkezdtem pucolni a krumplit. Emily is közben befutott és segített. Ketten gyorsan végeztünk, a tepsibe raktam zsírt, beleraktam a krumplit és a hurka-kolbászt, majd bekerült a sütőbe, süljön csak. A fiúk is megérkeztek 10 óra felé és kiválogatták, ami nekik kell. 3 doboz is kiürült, ami megmaradt, azt kiraktam a garázsba és leterítettem. Délre kész is lett az ebéd. Emily kivitte az ebédlőbe a tányérokat, a villákat, és a késeket. Külön tányérba kiraktam a hurkát-kolbászt és a krumplit. Beni is felkelt dél tájban és megetettem. Most banános pépet kapott. Ugyanolyan volt most is mint reggel, és ezen  nevettek a többiek.
- Jó lennél anyának! – mondta mosolyogva Paul. Ezt nem tudtam mire vélni. Talán, hogy szeretne gyereket tőlem? Vagy csak mondta? Én nem szeretnék még saját gyereket. És szerintem nem is ő lesz a párom. Bár ez csak megérzés volt.
- Oké, amiért ezt mondtad, te cseréled ki a pelusát – mosolyogtam rá. Az arcáról lehervadt a mosoly. A többiek nevetésbe törtek ki, és velük nevetett Beni is.
- De… hát… - dadogott.
- Semmi de!
Ezek után meg sem szólalt. Én csak mosolyogtam rajta, hogy behitte. Ha Paul kicserélné a pelenkát, az nem lenne kész még holnapra sem. Elképzeltem, ahogy egy pelenkát cserél.
- Egyébként a két új Cullen újszülött? – kérdezett rá Emily.
- Nem, csak a srác nem rég állt át az állat vérre. – mondta Sam. Épp akkor gurult be Billy a házba Harry-vel.
- Jó napot! – köszöntünk.
- Ja, amúgy, amikor ma a boltban jártam találkoztam 3 Cullenel…