8.fejezet

Sziasztok! Tudom, bocsi,bocsi,bocsi... Késtem. Múlthétre ígértem, de nem bírtam hozni, de most itt van. Most szerintem nagyon hosszú lett. Nem csacsogok tovább, nincs mentségem a késésért, csak annyit tudok mondani, hogy sok programom van mostanság. Lécccciii írjatok komikat!!! Sokat jelent nekem a kritikátok, lehet jó és rossz is. Jó olvasást!

puszi

VattaCukor

8. fejezet

Beindítottuk a kocsit és el is indultunk. Én mentem elől, Embry követett, majd Paul. LaPush-t elhagyva gyorsítottam 80 km/órára. Forks után lelassítottam, bevártam Embryéket és Pault. Embry mögém ért én lelassítottam és áttértem a másik sávba, hogy mellette legyek. Ránéztem Embry-re és ő is engem nézett.
- Verseny a városig! – tátogtam. Embry elmosolyodott és bólintott. Paulnak üzentünk, hogy versenyzünk, majd utolér minket. Embry beletaposott a gázba és fék csikorgatva gyorsított, nagy füstöt hagyva maga után. Én is rátapostam a gázra és a váltót hármasba raktam és gyorsítottam. 150 km/órával mentem. Embryt utolértem, de csak mögötte voltam. Előttünk, messzebb 2 kocsi ment. Egy szürke Volvo és egy piros BMW ment elől. Gyorsítottam még egy kicsit, de Embry is, így kacskaringóztunk. Amikor fordultam volna balra tekertem a kormányt, így Embry mellé kerültem. Felraktam négyesbe a váltót és rátapostam a gázra. 240 km/órával mentem. Embry is gyorsított, de nem ért utol. Gyorsan közeledtem a Volvo-hoz és a BMW-hez. A Cullenék voltak.
Felkacagtam, mert Embryt lehagytam és ötösbe toltam a váltót. Már 290 km/órával mentem. A két autó mellett elszáguldottam,de közben meghallottam a beszélgetésüket.- Ez aztán megy - mondta Emmett. Rosalie vezette a BMW-t. Hátul Esme és egy szőke hajú férfi vámpír ült. A Volvoban egy rövid hajú vámpír lány ült, és két fiú, egy bronzvörös, akinek nem láttam az arcát És egy szőke vámpír.
- Úgy látom, versenyeznek – mondta Rosalie.
- Csatlakozzunk már hozzájuk! – nevetett fel öblösen Emmett.
- Ott a város, már nem bírunk, majd máskor Emmett. És úgy lehet, ha te vezetnél vesztenél, nézd már a csajt hogy lassan 300-al megy és… - mondta a bronz barna hajú vámpír, de a végét már nem hallottam.
- Nyertem! -Már én is láttam a város, ezért lassítottam. Embry-t messzebb láttam, de közeledett.
Mindjárt itt lesznek. – néztem a visszapillantó tükörbe. Ahogy utolért, normális tempóban mentünk tovább. A városban már csak 50-el mentünk, többel nem is bírtunk, mivel nagy volt a forgalom. Ettől gyorsan a házhoz értünk, majd kiszálltunk és megvártuk Pault.
- Gratula, nyertél. – húzta el a száját Embry. – Mennyivel mentél?
- Köszi, 290-el – nyitottam ki a bejárati ajtót.
- Uhh.. én nem mentem gyorsabban 250-nél. – mondta.
- Mi megyünk. – mondta Paul és Jacob.
- Oké, de siessetek vissza! Itt van 2 sarokra a bérlő –mondtam.
- Oké. – és már indultak is.
Beljebb mentem a számítógéphez, hogy szétszereljem. Még az volt itt, ami technikai kütyü volt, a TV, hifi, videó, DVD, és a konyhai gépek mellett. A számítógép asztalban voltak még papírok. Leguggoltam a gép mellé és minden kábelt kihúztam. Beleraktam egy dobozba a kábeleket, egeret, mikrofont, hangfalat, fejhallgatót, billentyűzetet. Embry kivitte a kocsiba a dobozt, utána a monitort majd a gépet. Szétszedtük a TV-t, majd a DVD-t, hifit, a videót és azokat is kivittük a kocsiba. A konyhából is kipakoltunk, közben Jacob és Paul is megérkezett, Jacob vezette a nagy kocsit. Bejöttek és gondolkoztak, hogy hogyan vihetnék ki a nagy ágyat. Eldöntötték, hogy kettécsúsztatják, és külön kicipelik. Én csak az ajtókat nyitottam, nem engedtek semmit sem cipelni. Épségben felkerült az ágy a kocsira.
Bementünk, én a fürdőszobát céloztam meg, a mosószereket, mosogató szereket bedobozolni, majd Jacob, Paul és Embry kivitte a dobozokat. Ahogy vissza bejöttek vihették is ki a mosógépet utána a mosogató gépet. A nénikémék szekrényét szétcsavarozták és külön-külön kivitték. A garázsból kivittem a kocsiba a szerszámokat, jó lesz Jacobnak. Alig volt valami a garázsban, látszott, hogy a nagybátyám nem szerelt sokat, csak volt neki 1-1 szerszámkészlet, némelyik vadonatúj volt.
Nagyon üres lett a ház. Pár bútor volt még, semmi más. A számítógép asztalban találtam egy Apple laptopot és pár iratot. Egy táskába raktam őket és kivittem a kocsiba. Csak a BMW lett tele és a bérelt nagykocsi. A fiúkat elvittem egy közeli étterembe ebédelni, húsleves ettek és egy nagy adag rántott húst. Az enyémből maradt és az megették a fiúk, az utolsó falaton még veszekedtek is. Az étterem amiben voltunk elegáns volt, de régies. A fal fával volt borítva, a falban volt egy hegedű, gyertyák világították ki a helyiséget, így egyben kellemes hangulatú volt. Amint befejeztük az ebédet indultunk is vissza a lakáshoz, még egy két apróságot bepakoltunk, majd  Jacob bezárta a kocsi hátulját. Sokat hülyéskedtünk pakolás közben.
- Van- e kedvetek vásárolni? – kérdeztem meg tőlük.
- Nincs, neked le kellene feküdnöd, hosszú estéd lesz – mondta Paul.
- Igaza van. Menjünk haza, mi kipakolunk, te meg lefekszel.
- Rendben, akkor menjünk – bezártam a ház ajtaját. Belegondoltam, hogy még egy fuvar lesz és eladásra kell adnom a házat. A hazaúton én vezettem a BMW-t, Paullal mellettem, Jacob vezette a nagy kocsit, Embry a Ferrari-t. Lassan mentünk haza, 1 órás volt az út. A házunk előtt leparkoltunk, Sam, Seth, Jared, Emily, Leah, a kezében Benivel jöttek ki az ajtón. Billy a házban maradt.
- Sziasztok! Megjöttünk! – szálltam ki az autóból.
- Sziasztok! – köszöntek.
- Miket hoztatok?
- Szinte mindent, csak pár bútor maradt – mondtam.
-  Éhesek vagytok?
- Nem –mondtuk.
- Gyertek srácok, segítsünk pakolni kifelé – mondta Sam.
Mindenki vitt valamit, a fiúk a nehezebb dolgokat, a lányok a könnyebb dobozokat. Amíg pakoltunk Beni Billy ölében csücsült. Jacob és Paul felvitte az emeletre az ágyat, és átrendezték a szobát. A gardróbomat is használatba vettük, mert már nem volt elég nagy a szoba szekrényem. A szekrényt kivitték a szobából, hogy ne foglalja a helyet feleslegesen. A nappaliban kicseréltük az öreg garnitúrákat, azokra, amiket hoztunk. Az új kanapék nagyobbak voltak, így kicsit kevesebb volt a hely, de attól még elég jól el lehetett férni. A számítógépet lenn a nappali sarkában összeszerelték, a laptopot felvittem a szobába. Az iratokat átnéztem, hogy valami esetleg szükséges lenne e. Nem találtam közöttük semmi fontosat, főként használati utasítás volt. A kenyér sütőt nem dobtam ki, beraktam az egyik polcra a konyhában. Ahogy mindent elpakoltunk lefeküdtem, nehezen aludtam el, mert nem voltam fáradt, de belegondoltam, hogy ha nem alszok másnap olyan leszek mint a mosott szar.

(6 és fél óra múlva)

Fél 8-kor csörgött az órám. Fel kellene kelnem, de most valahogy nem megy, elaludtam a bal oldalamat. Nehezen, szép lassan felültem az ágyban. Ha nem akarok elkésni haladni kellene, kivánszorogtam az ágyból, fogtam a neszesszerem és elindultam fürdeni. Lehámoztam magamról a ruhákat és beálltam a forró víz alá, a víz ellazította az izmaimat, és fel is ébredtem kellőképpen. Csak folyattam magamra a meleg vizet, és álltam, nem mozdultam, de mivel csak 15 percem maradt, ezért elzártam a vizet, megtörülköztem és felöltöztem. Egy fekete elől mintás trikót vettem fel, aminek a hátán egy X van, és mellé egy farmer rövidnadrágot. A gardróbból hoztam ki egy fekete párduc mintás tornacipőt. A hajam kifésültem, elkészültem és lementem. 10 percem maradt még 9-ig. Emily a konyhában pitét sütött.
- Szia! – köszöntem rá. Láttam, hogy egy kicsit megrezzent.
- Ohh… szia! Kész vagy? – nézett felém, bólintottam. – Kapj be pár falatot.
Tolt felém egy tányér meleg szendvicset. Egyet elvettem és csipegettem. Finom volt.
- Köszi.
- Nincs mit. Seth mondta, hogy majd ide fog jönni – nézett a sütőbe Emily.
- Oké, akkor várok.
- Ja, és Bella. Varrtam neked egy kis tatyót, amibe a ruháid rakhatod átváltozás előtt. – vette elő az egyik fiókból. Akkor nem kell magamnak varrnom.
- Köszi még egyszer, de én is tudtam volna magamnak varrni – vettem el.
- Áh...a fiúknak is én varrtam – legyintett a konyharuhával.
- Bella! Megjöttem! – kiáltott Seth.
- A konyhában vagyok! – szóltam ki. Közelgő lépteket hallottam és megjelent az ajtóban Seth, póló nélkül, egy térdnadrágban.
- Készen állsz?
- Aham.
- Akkor menjünk. – vette kifelé az irányt. De sietős kedvében van.
- Szia, Emily! – köszöntem el.
- Sziasztok, és vigyázzatok magatokra!
- Meglesz!
- Akkor. – fordult felém Seth. – Észak és kelet felé én megyek, te Délen és nyugaton járőrözöl. Figyelmeztetjük egymást, ha baj van.
- Igenis! – álltam komoly arccal vigyázzban, de a végén elnevettem magam, Seth-el együtt.
- 6 óráig járőrözünk utána vár az ágy – mondta Seth mosolyogva.
- Értek mindent – úgy érzem ez az éjszaka hosszú lesz.
Ellentétes irányba indultunk el. Átváltoztam és elindultam az útvonalon.

(Edward szemszöge)

Nem rég költöztünk Forks-ba Alaszkából. Most vagyunk itt másodjára, elsőnek még 1957-ben voltunk itt, amikor Alice és Jasper csatlakozott hozzánk, ezt a helyet csak a korcsok miatt gyűlöljük. Minap, amikor a lányok elrángattak minket vásárolni két kocsi száguldott el mellettünk. Egy BMW é egy Ferrari. A Korcsok vezették. A Ferrarit egy gesztenye barna hajú lány vezette, fehér bőrű volt, majdnem olyan fehér mint a mienk. Az egész család ezen csodálkozott, hogy nem réz színű volt a bőre. 290-el száguldott el mellettünk. A BMW-t egy réz bőrű farkas vezette, de ő 220-al ment el mellettünk és csak azt hajtogatta, hogy: „Nem törhetem össze a kocsit, Bella kinyírna, de nyernem kell, nem verhet meg egy lány!!!” Egy valami kavarta fel a gondolataimat. Nem hallottam a Bella nevezetű lány gondolatát. Jasper is folyton nyaggat, hogy mi a bajom, mire vagyok annyira kíváncsi, és hogy miért vagyok annyira ideges. Kíváncsi vagyok, hogy miért nem hallom a lány gondolatait??? És ideges, mert ilyen még sosem történt velem. Lehet, hogy kezd cserbenhagyni a képességem? Nem hinném. Hallom mindenki más gondolatát tisztán. De az Övét miért NEM?
- Edward, az érzelmeid kikészítenek! –rontott be a szobámba Jas. – Mi az, amire ennyire kíváncsi vagy, és mi idegesít? Mond el nekünk, hátha tudunk segíteni.
- Nem hinném, hogy tudnátok.
- Lehet, hogy tudunk – ekkorra már az egész család az ajtóban állt.
- Nem tudtok!
- Mond, el mi nyomja a szíved! – guggolt elém Alice.
- Nem
- Léci, léci, léci, léci…- nézett rám boci szemekkel. Áá… ezek a szemek… Edward állj ellen ezeknek a szemeknek, menni fog!- Lécccccccccciiiiiiii!!!!
- Nem! –pattantam fel – Nem fogom! És te Alice, ne is próbálkozz nálam ezekkel a szemekkel! Nem fogom elmondani senkinek! – ahogy befejeztem kiugrottam az ablakon. Az erdő felé futottam, mindent kizárva, nyugalomra volt szükségem.