5.fejezet.

Sziasztok! Meghoztam a fejezetet! Tegnap hajnalba írtam meg egy füzetbe és szerintem egész jól sikerült. Nem leharapni a fejem a függő végért! De nem bírtam kihagyni! :) Holnap sajnos már suli... :S Nem várom, de sajnos ez van. Iskolaidő közben nem fogok olyan sok fejezetet hozni. Sok lesz a tanulnivalóm! De nem fecsegek többet jó olvasást!

Puszi. VattaCukor.

5. fejezet

Este nem kelt fel Beni. Reggel, amikor felkeltem még Emily nagyban aludt, hagytam, hagy aludjon. Beni forgolódni kezdett, odamentem hozzá és gyorsan levittem, nehogy felkeljen Emily és lenn megetettem. Csendes volt a ház, és egy cetlit találtam a konyha asztalon:
„Elmentem horgászni, Jacob hamar kelt, és elment edzeni.” Billy.Oké, akkor egyedül vagyok. Elnevetgéltem, ahogy szórakozott Beni az étellel, néha kiköpte és ezen nevetgélt, de a végére át kellett öltöztetnem, mert kismalacként nézett ki. Fél órába telt megetetni. Utána felmentem a szobánkba a ruhákért, és lenn öltöztünk fel. Benit tisztába raktam, de ezt még gyakorolnom kell…
Hát gyakorlat teszi a mestert. Fél nyolcra készültünk el, hagytam a másik cetli mellett egy papírt, hogy boltba mentünk. Csak Forks-ba mentem. Vettem 4 kg kenyeret, 1 nagy kupa margarint, és 5 csomag szalámit, sajt maradt otthon. Szendvics lesz a reggeli, így még paprikát és paradicsomot is vettem. Miután megvettem mindent indultam kifelé, de egy kedves nő megállított.
- Ne haragudj kedvesem, de merre találom a sütőport, vanillincukrot és az élesztőt? – kérdezte meg, majd elhúzta az orrát.
- Ezen a soron végig és onnan a 3. sorban – mondtam. Jobban szemügyre vettem a nőt, és rájöttem, hogy vámpír. Meglepődtem. Egy vámpír minek van a diszkontban? Nem táplálkoznak emberi étellel, csak vérrel…
- Köszönöm, drágám. – mosolygott rám. – Tiéd ez a gyermek? Nagyon aranyos – mondta, és a baba kocsi fölé hajolt. Most mit mondjak?
- Igen – az enyém volt, csak nem én szültem.
- Nagyon aranyos és hasonlít rád – mondta kedvesen.
- Az unoka öcsém, csak a szülei meghaltak és én nevelem – mondtam el az igazat. Mi ütött belém? Nem vagyok normális! Egy vámpírral társalgok az életemről!
- Oh… részvétem –mondta szomorúan. – Sajnálom, hogy felhoztam.
- Semmi gond, de nekem mennem kell. Viszlát! – köszöntem el.
- Nyugodtan tegezz, a nevem Esme Cullen – nyújtotta a kezét.
- Bella Swan. – fogadtam el.
- De menj nyugodtan, nem tartalak fel. Szia!
- Szia!
Ez meglepett. De kedves volt, és egy Cullen. Ha az összes Cullen ilyen, akkor nincs semmi gond. Ahogy kiléptem a boltból, láttam, hogy két ember a kocsimnál áll és nézegetik. Egy magas szőke lány és egy nagydarab barna hajú fiú.
- Jó kis kocsi. – csilingelt a szőke. Ahogy közelebb értem, megláttam a bőrük fehérségét. Vámpírok. – Legalább nem csak mi vagyunk feltűnőek.
Amikor a közelükben voltam felfigyeltek rám. Megérezték a szagomat és elhúzták az orrukat, mint Esme. Mellettük elhaladva hozzám szólt a fiú.
- Jó a kocsi! Tied? – kérdezte.
- Aha –mondtam.
- Majd egyszer elvihetnél egy körre, kíváncsi vagyok BMW-d gyorsaságára. – mondta a szőke, és Benit nézte mosolyogva. Majdnem ugyanúgy, mint Esme. Hallottam, hogy a vámpíroknak nem lehet gyerekük, valószínű szeretnének.
- Oké, ha majd egyszer elszabadulok otthonról.
- Oh, látom megismerkedtetek – hallottam meg mögülem Esme hangját.
- Jaja, Jó kis kocsi mi? – dörmögte a maci.
- Jaj, Emmett! Bemutatom a két gyermekemet, Rosalie Hale és Emmett Cullen – fordult mosolyogva felém Esme.
- A nevem Bella Swan – nyújtottam a kezem. Elfogadták. A kezük hideg volt, de nem lepődtem meg.
- Sajnos nekem mennem kell, vannak páran otthon, akik fakas éhesek. – pakoltam be a cuccokat a kocsi hátuljába és figyeltem a reakciójukat a "farkas éhesre", de csak elmosolyogtak. Majd Benit beraktam a gyerek ülésbe. – Sziasztok!
- Szia!
- Ha lesz kedved gyere el hozzánk! – szólt Esme.
- Ha birok, elmegyek – mosolyogtam rá, majd beültem a kocsiba és elhajtottam. Kedvesek voltak. Azt nem értem, hogy miért nem hagyják a többiek, hogy barátkozzak velük, nem bántanának. Szerintem, valamiért megbízok bennük. LaPush-ban lassítottam egy kicsit. Nem láttam semmi mozgolódást a házban és halkan bementem Benivel. Jól kezdődött a napom. 1 óra alatt megjártam a boltot és megismerkedtem 3 kedves vámpírral., Milyen ironikus, hogy egy vámpír "kedves". A mondák szerint, egy vérengző, gyilkos, megvetendő lények.
Nem találtam lenn Emily-t. Felmentem és megnéztem a szobámba, még aludt. Vissza lementem és beraktam Benit a baba kocsiba. Kikészítettem a kenyeret, margarint és a szalámit. Megkentem sok kenyeret, majd telepakoltam szalámival. A tetejére reszeltem sajtot és vágtam paprikát és paradicsomot. Ráraktam mindegyiket tálcákra. Elmosogattam, majd összepakoltam a maradékot. Emily lépett be a konyhába felöltözve.
- Jó reggelt! – köszöntem halkan, mert közben Beni elaludt.
- Szia! Többiek? – kérdezte.
- Edzenek, Billy horgászni van. Segítesz kivinni a fiúknak a tálcákat?
- Persze! Menjünk.
5 tálca volt. Emily kettőt vitt, raktam egyet a babakocsi tetejére, egy a kezembe. De hogy vigyük az 5-et?
- Rakd a babakocsi aljára – mosolygott Emily.
- Oké!

Így vittük a fiúknak a kaját. A szikla peremnél találtuk meg őket, ahol általában edzenek. Ahogy megláttak bennünket, bementek 1-1 bokorba visszaváltozni.
- Sziasztok! Reggelit hoztunk! – mondtam halkan, de meghallották.
- Köszi! Már éhen haltam – mondta Paul.
- Hisz még itt vagy! – nevettem halkan. Az összes szendvics elfogyott. Emilyvel 1-et, 1-et ettünk meg. De hogy bírnak ennyit enni? Nem bírom elképzelni! Éhenkórászok.
- Mi volt tegnap Cullenékkel? – kérdezte Emily.
- Pár évig Forks-ban lesznek. Nem fognak embereket ölni, mert akkor vége a tűzszünetnek. – mondta el a lényeget Jared.
- Nem volt bunyó? – kérdeztem.
- Nem, de amióta itt voltak, kettővel többen lettek – mondta Sam.
- Valami Alice és Jasper – Paul.
- De jó a memóriád! – kacagtam fel.
- Tudom, kösz! – mosolygott rám ő is, majd az ajkamat kezdte nézni.
Elkaptam a tekintetem róla. Ez titok marad, egyelőre!
- Nah, de én megyek pakolni, nem kell senkinek semmi?
- Pár dolgot láttam, ami érdekel – mondta Sam.
- Nekem rakd félre a vízipipát! – mosolygott Paul.
- Tényleg! Majd azt is ki kell próbálni! – mondta Embry.
- Ahan! Ki kell!- egyezett bele Paul.
- Majd gyertek! – fordultam meg a babakocsival.
- Mi lesz az ebéd? – kérdezte Jared.
- Már azon jár az eszed? Majd lesz valami...Valami ötlet?
- Ami finom – mondta Seth.
- Oké! Akkor majd lesz valami.
Visszamentem a Black házba, és benéztem a mélyhűtőbe. Úgy döntöttem hurka-kolbász lesz, krumplival a sütőben. Kiraktam olvadni és elkezdtem pucolni a krumplit. Emily is közben befutott és segített. Ketten gyorsan végeztünk, a tepsibe raktam zsírt, beleraktam a krumplit és a hurka-kolbászt, majd bekerült a sütőbe, süljön csak. A fiúk is megérkeztek 10 óra felé és kiválogatták, ami nekik kell. 3 doboz is kiürült, ami megmaradt, azt kiraktam a garázsba és leterítettem. Délre kész is lett az ebéd. Emily kivitte az ebédlőbe a tányérokat, a villákat, és a késeket. Külön tányérba kiraktam a hurkát-kolbászt és a krumplit. Beni is felkelt dél tájban és megetettem. Most banános pépet kapott. Ugyanolyan volt most is mint reggel, és ezen  nevettek a többiek.
- Jó lennél anyának! – mondta mosolyogva Paul. Ezt nem tudtam mire vélni. Talán, hogy szeretne gyereket tőlem? Vagy csak mondta? Én nem szeretnék még saját gyereket. És szerintem nem is ő lesz a párom. Bár ez csak megérzés volt.
- Oké, amiért ezt mondtad, te cseréled ki a pelusát – mosolyogtam rá. Az arcáról lehervadt a mosoly. A többiek nevetésbe törtek ki, és velük nevetett Beni is.
- De… hát… - dadogott.
- Semmi de!
Ezek után meg sem szólalt. Én csak mosolyogtam rajta, hogy behitte. Ha Paul kicserélné a pelenkát, az nem lenne kész még holnapra sem. Elképzeltem, ahogy egy pelenkát cserél.
- Egyébként a két új Cullen újszülött? – kérdezett rá Emily.
- Nem, csak a srác nem rég állt át az állat vérre. – mondta Sam. Épp akkor gurult be Billy a házba Harry-vel.
- Jó napot! – köszöntünk.
- Ja, amúgy, amikor ma a boltban jártam találkoztam 3 Cullenel…