5.fejezet.

Sziasztok! Meghoztam a fejezetet! Tegnap hajnalba írtam meg egy füzetbe és szerintem egész jól sikerült. Nem leharapni a fejem a függő végért! De nem bírtam kihagyni! :) Holnap sajnos már suli... :S Nem várom, de sajnos ez van. Iskolaidő közben nem fogok olyan sok fejezetet hozni. Sok lesz a tanulnivalóm! De nem fecsegek többet jó olvasást!

Puszi. VattaCukor.

5. fejezet

Este nem kelt fel Beni. Reggel, amikor felkeltem még Emily nagyban aludt, hagytam, hagy aludjon. Beni forgolódni kezdett, odamentem hozzá és gyorsan levittem, nehogy felkeljen Emily és lenn megetettem. Csendes volt a ház, és egy cetlit találtam a konyha asztalon:
„Elmentem horgászni, Jacob hamar kelt, és elment edzeni.” Billy.Oké, akkor egyedül vagyok. Elnevetgéltem, ahogy szórakozott Beni az étellel, néha kiköpte és ezen nevetgélt, de a végére át kellett öltöztetnem, mert kismalacként nézett ki. Fél órába telt megetetni. Utána felmentem a szobánkba a ruhákért, és lenn öltöztünk fel. Benit tisztába raktam, de ezt még gyakorolnom kell…
Hát gyakorlat teszi a mestert. Fél nyolcra készültünk el, hagytam a másik cetli mellett egy papírt, hogy boltba mentünk. Csak Forks-ba mentem. Vettem 4 kg kenyeret, 1 nagy kupa margarint, és 5 csomag szalámit, sajt maradt otthon. Szendvics lesz a reggeli, így még paprikát és paradicsomot is vettem. Miután megvettem mindent indultam kifelé, de egy kedves nő megállított.
- Ne haragudj kedvesem, de merre találom a sütőport, vanillincukrot és az élesztőt? – kérdezte meg, majd elhúzta az orrát.
- Ezen a soron végig és onnan a 3. sorban – mondtam. Jobban szemügyre vettem a nőt, és rájöttem, hogy vámpír. Meglepődtem. Egy vámpír minek van a diszkontban? Nem táplálkoznak emberi étellel, csak vérrel…
- Köszönöm, drágám. – mosolygott rám. – Tiéd ez a gyermek? Nagyon aranyos – mondta, és a baba kocsi fölé hajolt. Most mit mondjak?
- Igen – az enyém volt, csak nem én szültem.
- Nagyon aranyos és hasonlít rád – mondta kedvesen.
- Az unoka öcsém, csak a szülei meghaltak és én nevelem – mondtam el az igazat. Mi ütött belém? Nem vagyok normális! Egy vámpírral társalgok az életemről!
- Oh… részvétem –mondta szomorúan. – Sajnálom, hogy felhoztam.
- Semmi gond, de nekem mennem kell. Viszlát! – köszöntem el.
- Nyugodtan tegezz, a nevem Esme Cullen – nyújtotta a kezét.
- Bella Swan. – fogadtam el.
- De menj nyugodtan, nem tartalak fel. Szia!
- Szia!
Ez meglepett. De kedves volt, és egy Cullen. Ha az összes Cullen ilyen, akkor nincs semmi gond. Ahogy kiléptem a boltból, láttam, hogy két ember a kocsimnál áll és nézegetik. Egy magas szőke lány és egy nagydarab barna hajú fiú.
- Jó kis kocsi. – csilingelt a szőke. Ahogy közelebb értem, megláttam a bőrük fehérségét. Vámpírok. – Legalább nem csak mi vagyunk feltűnőek.
Amikor a közelükben voltam felfigyeltek rám. Megérezték a szagomat és elhúzták az orrukat, mint Esme. Mellettük elhaladva hozzám szólt a fiú.
- Jó a kocsi! Tied? – kérdezte.
- Aha –mondtam.
- Majd egyszer elvihetnél egy körre, kíváncsi vagyok BMW-d gyorsaságára. – mondta a szőke, és Benit nézte mosolyogva. Majdnem ugyanúgy, mint Esme. Hallottam, hogy a vámpíroknak nem lehet gyerekük, valószínű szeretnének.
- Oké, ha majd egyszer elszabadulok otthonról.
- Oh, látom megismerkedtetek – hallottam meg mögülem Esme hangját.
- Jaja, Jó kis kocsi mi? – dörmögte a maci.
- Jaj, Emmett! Bemutatom a két gyermekemet, Rosalie Hale és Emmett Cullen – fordult mosolyogva felém Esme.
- A nevem Bella Swan – nyújtottam a kezem. Elfogadták. A kezük hideg volt, de nem lepődtem meg.
- Sajnos nekem mennem kell, vannak páran otthon, akik fakas éhesek. – pakoltam be a cuccokat a kocsi hátuljába és figyeltem a reakciójukat a "farkas éhesre", de csak elmosolyogtak. Majd Benit beraktam a gyerek ülésbe. – Sziasztok!
- Szia!
- Ha lesz kedved gyere el hozzánk! – szólt Esme.
- Ha birok, elmegyek – mosolyogtam rá, majd beültem a kocsiba és elhajtottam. Kedvesek voltak. Azt nem értem, hogy miért nem hagyják a többiek, hogy barátkozzak velük, nem bántanának. Szerintem, valamiért megbízok bennük. LaPush-ban lassítottam egy kicsit. Nem láttam semmi mozgolódást a házban és halkan bementem Benivel. Jól kezdődött a napom. 1 óra alatt megjártam a boltot és megismerkedtem 3 kedves vámpírral., Milyen ironikus, hogy egy vámpír "kedves". A mondák szerint, egy vérengző, gyilkos, megvetendő lények.
Nem találtam lenn Emily-t. Felmentem és megnéztem a szobámba, még aludt. Vissza lementem és beraktam Benit a baba kocsiba. Kikészítettem a kenyeret, margarint és a szalámit. Megkentem sok kenyeret, majd telepakoltam szalámival. A tetejére reszeltem sajtot és vágtam paprikát és paradicsomot. Ráraktam mindegyiket tálcákra. Elmosogattam, majd összepakoltam a maradékot. Emily lépett be a konyhába felöltözve.
- Jó reggelt! – köszöntem halkan, mert közben Beni elaludt.
- Szia! Többiek? – kérdezte.
- Edzenek, Billy horgászni van. Segítesz kivinni a fiúknak a tálcákat?
- Persze! Menjünk.
5 tálca volt. Emily kettőt vitt, raktam egyet a babakocsi tetejére, egy a kezembe. De hogy vigyük az 5-et?
- Rakd a babakocsi aljára – mosolygott Emily.
- Oké!

Így vittük a fiúknak a kaját. A szikla peremnél találtuk meg őket, ahol általában edzenek. Ahogy megláttak bennünket, bementek 1-1 bokorba visszaváltozni.
- Sziasztok! Reggelit hoztunk! – mondtam halkan, de meghallották.
- Köszi! Már éhen haltam – mondta Paul.
- Hisz még itt vagy! – nevettem halkan. Az összes szendvics elfogyott. Emilyvel 1-et, 1-et ettünk meg. De hogy bírnak ennyit enni? Nem bírom elképzelni! Éhenkórászok.
- Mi volt tegnap Cullenékkel? – kérdezte Emily.
- Pár évig Forks-ban lesznek. Nem fognak embereket ölni, mert akkor vége a tűzszünetnek. – mondta el a lényeget Jared.
- Nem volt bunyó? – kérdeztem.
- Nem, de amióta itt voltak, kettővel többen lettek – mondta Sam.
- Valami Alice és Jasper – Paul.
- De jó a memóriád! – kacagtam fel.
- Tudom, kösz! – mosolygott rám ő is, majd az ajkamat kezdte nézni.
Elkaptam a tekintetem róla. Ez titok marad, egyelőre!
- Nah, de én megyek pakolni, nem kell senkinek semmi?
- Pár dolgot láttam, ami érdekel – mondta Sam.
- Nekem rakd félre a vízipipát! – mosolygott Paul.
- Tényleg! Majd azt is ki kell próbálni! – mondta Embry.
- Ahan! Ki kell!- egyezett bele Paul.
- Majd gyertek! – fordultam meg a babakocsival.
- Mi lesz az ebéd? – kérdezte Jared.
- Már azon jár az eszed? Majd lesz valami...Valami ötlet?
- Ami finom – mondta Seth.
- Oké! Akkor majd lesz valami.
Visszamentem a Black házba, és benéztem a mélyhűtőbe. Úgy döntöttem hurka-kolbász lesz, krumplival a sütőben. Kiraktam olvadni és elkezdtem pucolni a krumplit. Emily is közben befutott és segített. Ketten gyorsan végeztünk, a tepsibe raktam zsírt, beleraktam a krumplit és a hurka-kolbászt, majd bekerült a sütőbe, süljön csak. A fiúk is megérkeztek 10 óra felé és kiválogatták, ami nekik kell. 3 doboz is kiürült, ami megmaradt, azt kiraktam a garázsba és leterítettem. Délre kész is lett az ebéd. Emily kivitte az ebédlőbe a tányérokat, a villákat, és a késeket. Külön tányérba kiraktam a hurkát-kolbászt és a krumplit. Beni is felkelt dél tájban és megetettem. Most banános pépet kapott. Ugyanolyan volt most is mint reggel, és ezen  nevettek a többiek.
- Jó lennél anyának! – mondta mosolyogva Paul. Ezt nem tudtam mire vélni. Talán, hogy szeretne gyereket tőlem? Vagy csak mondta? Én nem szeretnék még saját gyereket. És szerintem nem is ő lesz a párom. Bár ez csak megérzés volt.
- Oké, amiért ezt mondtad, te cseréled ki a pelusát – mosolyogtam rá. Az arcáról lehervadt a mosoly. A többiek nevetésbe törtek ki, és velük nevetett Beni is.
- De… hát… - dadogott.
- Semmi de!
Ezek után meg sem szólalt. Én csak mosolyogtam rajta, hogy behitte. Ha Paul kicserélné a pelenkát, az nem lenne kész még holnapra sem. Elképzeltem, ahogy egy pelenkát cserél.
- Egyébként a két új Cullen újszülött? – kérdezett rá Emily.
- Nem, csak a srác nem rég állt át az állat vérre. – mondta Sam. Épp akkor gurult be Billy a házba Harry-vel.
- Jó napot! – köszöntünk.
- Ja, amúgy, amikor ma a boltban jártam találkoztam 3 Cullenel…

4. fejezet

Sziasztok! Íme a 4. fejezet! Elég hosszúra sikeredett. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást kívánok!
Puszi.
VattaCukor.




4. fejezet
Váratlan

Amikor reggel felébredtem nem találtam sehol a babát, megrémültem. Mi van, ha elrabolták? De ki lehet olyan szemét, hogy egy babát rabol el? Úgy ahogy voltam lerohantam a lépcsőn, négyen voltak lenn a nappaliban és ott volt Emily kezében Beni! Nem rabolták el. A nappaliban Billy, Jacob és Paul volt.
- Jó reggelt! – köszönt Emily mosolyogva. Közben Paul tetőtől talpig végigmért és nyelt egy nagyot. Lenéztem magamra, olyan piros lettem, mint még soha. Csak egy kis trikó és egy francia bugyi volt rajtam.
- Öö… nektek is, minden rendben? – a hangom kicsit halk és szégyenlős volt.
- Igen.
- Oké, gyorsan felöltözök és jövök is – szóltam vissza a lépcső tetejéről. Berohantam a szobámba és megfogtam a neszesszerem, majd bementem a fürdőszobába. Gyorsan letusoltam, megtörölköztem, felöltöztem, megfésültem a hajam és mentem is lefelé.
- Mikor keltetek? – ültem le Emily mellé és átvettem Benit, aki felém nyújtózkodott.
- 7-kor, most 9 van – mondta Emily.
- Miért nem keltettél fel? Beni evett normálisan? Jól viselkedett?
- Olyan jól aludtál, nem volt szívem felkelteni, a tegnapi napod hosszú volt. És igen normálisan evett, egy angyalka volt – mosolygott Emily és megsimogatta Beni arcát. – És mára mi a terved?
- Szerintem Seattle-ba megyek és pakolok. Billy? – fordultam felé. – Van e üres dobozod?
- Igen, hátul a garázsban van valahol – mondta.
- Nem gond ha elviszem?
- Nyugodtan viheted.
- Jacob, kiválogattátok a ruhákat? – vontam fel a szemöldököm.
- Igen, apunak is lett pár ruha, meg nekem is. Köszi – nézett rám ma először Jacob. A szeméből ki lehetett olvasni a sajnálatot.
- Szívesen. Maradtak ki ruhák? Akkor elvinném azokat az árvaházba vagy valami.
- Hagyd csak, majd én elviszem – mondta Jacob.
- Rendben, köszi. Ti ma mit csináltok? – néztem körbe.
- Babázok – mondta Emily. – Persze, ha csak lehet.
- Nyugodtan, úgyis meg szerettelek volna kérni, hogy vigyázz Benire.
- Nagyon szívesen vigyázok rá – a mosoly le nem hervadt az arcáról.
- Én a szokásosat – mondta Billy.
- Semmit. - mondta Paul. – Elmehetek veled? Segítek pakolni – nézett rám kérdőn.
- Felőlem jöhetsz, így legalább hamarabb végzünk – nevettem fel.
- Akkor megegyeztünk – pattant fel – Mikor megyünk?
- Reggelizek és utána mehetünk. – mondtam. – Mindenki evett? – bólintottak.
Gyorsan bekaptam  pár falatot, elmosogattam és indultunk.
- Sziasztok! – köszöntem el a többiektől.
Most a Ferrari-val mentünk. Én vezettem, ugyan úgy, mint tegnap, csak gyorsabban és ez Paulnak tetszett. Csak poénkodott egész úton, a ház előtt állva viszont lefagyott.
- Vámpírok. – suttogta. – Itt vannak a közelben, de ahogy érzem a Cullenék, Ők nem okoznak gondot. – nyugodott le egy kicsit.
- Akkor esetleg menjünk be – ajánlottam, közben kivettem a kocsiból az üres dobozokat, amit átadtam Paulnak és mögöttem jött az üres dobozokat cipelve, kicsit feszülten.
- Semmi gáz, te mondtad – nyugtatgattam.
- Oké.
Egy ideig csendben pakoltuk a törékeny tárgyakat, de Paul megtörte a csendet:
- Olyan nagy a csend, kapcsoljunk be valamit – nyavalygott, most olyan mint egy kisgyerek.
- Kapcsolj – hagytam rá.
Bekapcsolta a rádiót, amit a konyhában talált. A nappalival hamar végeztünk, utána a konyhát, majd a hálószobákat pakoltuk. Nem hallottam, hogy Paul pakolna, ezért megfordultam. Közvetlenül mögöttem állt és a fenekem nézte. Lefagytam. Láttam, hogy az arca az enyém felé közeledik, nagyon gyorsan, még reagálni sem volt időm. Egy centire az arcomtól megállt és suttogta:
- Szeretlek - majd lecsapott az ajkaimra. A csók, amit kaptam tőle lágy, puha és kellemesen meleg volt. Nem vad és követelőző. Kezét a derekam köré fonta és még jobban magához vont, de nem erőszakosan. Nem csókoltam vissza, ezt észrevette és elhúzódott, de rögtön visszarántottam. Belemosolyodott a csókunkba, majd elváltunk egymástól.
- Huh… - ennyit bírtam kinyögni.
- Mit mondasz? – emelte fel az állam.
- Nem tudom, váratlanul ért – nem voltam még magamnál teljesen.
- Megpróbáljuk? Én, szeretlek! – nézet rám csillogó szemekkel.
- De nem is vagy belém vésődve! Mi lesz, ha rátalálsz az igazira, vagy én? – kérdeztem.
- Gond, ha nem vagy a bevésődésem? Ha megtaláljuk, akkor azzal  foglalkozunk, de az nem most van. Koncentráljunk a jelenre – rántotta meg a vállát.
- Nem tudom… Estére eldöntöm – mondtam, majd folytattam a pakolást.
- Rendben –egyezett bele.
Ezek után nem szóltunk egymáshoz, csak a csentresek csörömpölése hallatszott és halkan a rádió. Az összes porcelánt, fénykép tartót, dísz tárgyat eldobozoltuk. Fél hétkor hagytuk abba a pakolást, plusz még ki is pakoltunk a bérelt kocsiba, ahova hátra még elfértek a festmények, így azokat is bepakoltuk. Hazafelé lassabban mentem, mögöttem Paullal. Háromnegyed nyolc után értünk haza. Senkit sem találtam a házban, a baba kocsi sem volt sehol, biztos elmentek valahová, remélem, minden rendben van. Szinte egész úton azon gondolkoztam, hogy mi legyen Paul és köztem…
A kocsiból mindent beraktunk a házba, úgy, hogy elférjünk mellette. Majd holnap fogok elpakolni mindent.
- Ami kell, nyugodtan elviheted. – mondtam Paulnak.
- Oké… - habozott. – És döntöttél?
- Döntöttem – húztam az időt.
- És? – türelmetlenkedett.
- Együtt lehetünk, de várjunk azzal, hogy elmondjuk a többieknek – mondtam ki nagynehezen.
- Oké! – kapott a karjaiba. És pont akkor jöttek meg a többiek.
- Mi ez a nagy öröm és ez a sok doboz? – kérdezte Embry.
- Jaa… csak odaadtam Paulnak a vízipipát, amit nagyon kért – mondtam, amin elsőnek megakadt a szemem.
- Jah – és elvette a doboz tetejéről.
- Nektek is mondom, ami kell, nyugodtan vigyétek – mutattam a sok dobozra.
- Rendben – mondták a többiek, majd mindenki kutatott.
- De aranyos! Ez te vagy Bella? – emelet fel egy képet Emily, amin épp meztelenül vagyok kiskoromban és mosom a hajam a fürdőkádban. Gyorsan ki is kaptam a kezéből és zsebre raktam.
- Igen én voltam – mosolyogtam ártatlanul.
- Muti! – kapott a zsebemhez Embry.
- Nem mutiból készült – toltam el a kezét és a hátsó zsebembe raktam.
- Látni akarjuk! – jött közelebb Seth is.
- Csak én vagyok rajta kiskoromban – mondtam, úgy, mintha semmi más nem lenne rajta.
- Igen és épp meztelenül mosod a hajad a kádban – fejezte be Emily. Szúrósan néztem rá.
Éreztem, hogy valaki kivette a hátsó zsebemből, megfordultam és Paul nézte mosolyogva.
- Héé…! – nyúltam a képért, de elrántotta a kezét.
- Ha kell, érj fel érte! – nyújtotta a feje fölé, úgy hogy mindenki láthassa.
- Ezért még kapsz! – néztem rá szúrósan.
- Miért? – adta az ártatlant, majd visszaadta a fényképet. – Majd elfelejtettem, Sam, a Cullenék visszajöttek! Éreztem ma a szagukat a városban!
- Jó, hogy szóltál, akkor majd beszélünk velük – a hangja most az Alfa volt.
- Rendben! – mondták a fiúk. – Mikor?
- Még ma! – mondta.
- Emily! – hívtam a konyha felé. - Minden rendben volt ma Benivel?
- Nem csinált semmi rosszat – mosolygott Emily.
- Örülök. Vacsoráztak a fiúk?
- Igen, főztem nekik.
- Akkor csinálok magamnak és Paulnak sült krumplit – álltam fel és mentem a kamrába.
Pucoltam sok krumplit, közben Emilyvel váltottunk pár szót, majd felraktam a krumplit sülni. Utána elvittük Emilyvel Benit fürdetni. Ma sem úsztuk meg víz nélkül. Jókat nevettünk, ahogy Beni a vizet pancsolta és Ő is kacagott velünk. A fiúk kopogtattak.
- Gyertek be! – bejöttek, pont elfértünk mindannyian. Jó, hogy tavasszal megnagyobbítottuk az egész házat.
- Veletek mi történt? – kérdezték.
De nem kellett válaszolnunk, Beni őket is lecsapta. Az egész fürdőszoba úszott a vízben. Benit becsavartam egy száraz törölközőbe, jól megtöröltem, raktam rá pelenkát és felöltöztettem a pizsamájába. Kimentünk a fürdőből és magammal húztam Emilyt. A fiúk is követtek.
- Ti nem, mi is öltözünk. – csuktam rájuk az ajtót.
- De Beni is benn van! És Ő is fiú! Ha ő is benn lehet mi is! – nyitott be Paul, ki más.
- Ő még baba, nem úgy mint ti, jó nagy mamlaszok – toltam ki, majd rázártam az ajtót.
Emilynek adtam száraz ruhát és magamnak is vettem elő. Felöltöztem, majd Benit beleraktam a baba ágyba aludni, bekapcsoltam a baba figyelőt és lementünk. Eszembe jutott a sült krumpli berohantam a konyhában és észrevettem, hogy nem égett meg. Pont megfelelt. Kiszedtem, majd megsóztam, kiöntöttem egy tálba és kivittem. Paul elé raktam.
- Köszi. – és elkezdte enni. Én is vettem belőle pár krumplit. Ahogy megette Paul az ételt már mentek is a Cullenékhez. Nem tudtam róluk sokat, csak annyi, hogy vámpírok és szövetséget kötöttek a törzzsel még régen. Ahogy elmentek elkezdtem pakolni pár csentrest, de hamar meguntam. Emily itt maradt velem éjszakára.
- Jó éjt, Billy! – köszöntünk el tőle.
- Nektek is! – és nézte tovább a meccset. Emilynek adtam pizsamát és lefeküdtünk.

Díj

Nagyon köszönöm Szimcsi555-nek! Imádlak, örülök a díjnak!

5dolog rólam: 1. 14 éves vagyok. /2.Szeretek vásárolni./3.Imádom a márkás és drága dolgokat./4.Szeretek nektek írni!/5.Imádlak benneteket!

5emberkének: nem tudok most hirtelen írni, de akinek kell a díj, az nyugottan szóljon!

puszi.

VattaCukor. :)

3. fejezet (2/2)

Sziasztok! Itt a második fele a harmadik fejezetnek! Jó olvasást!

Puszi

VattaCukor.

A szekrényben összébb pakoltam, hogy Beni ruhái is beférjenek. Az volt a jó, hogy hatalmas szekrényem volt, mindketten simán elfértünk benne. Amíg én pakoltam, Beni lenn volt a többiekkel. Elgondolkodtam azon, hogy Beninek is valahol aludnia kellene és fel kellene hozni a babaágyat, így lekiáltottam.
- Valaki felhozná a babaágyat? – kiáltottam. Paul jött a lépcsőn, kezében az ágyal. Berakta az egyik sarokba és összerakta, majd körbenézett.
- Nem rossz – dobta le magát az ágyra.
- Az enyém, és most már Benié, úgyhogy kimehetsz – néztem rá szúrósan. – Sicc!
- Oké! – adta meg magát. – De majd gyere le.
A baba ágyba beleraktam a szivacsokat és a plüssöket, és a baba ágyhoz rögzítettem a zenélő, forgó játékot is, majd ezek után lementem. Valamiről beszélgettek, míg Emily Benivel szórakozott, így én bementem a konyhába és megcsináltam a baba pépet. Ahogy kész lettem vele, kivittem Emilynek.
- Megetetnéd? Addig csinálom a vacsit – raktam le az asztalra a pépet.
- Persze, utána majd én is megyek segíteni – mosolygott Emily.
Visszamentem a konyhába és kipakoltam a pizza tésztát, majd elővettem az összes tepsinket. Kinyújtottam a tésztát, a tepsiket kikentem zsírral és beleraktam mindegyikbe a tésztát. Felraktam főni a tojásokat, felszeleteltem a hagymát és az uborkát. Kikavartam a pizza szószt és rákentem a tésztákra, ráraktam párra a felszeletelt kolbászt és a parizert, egyet üresen hagytam, ami tejfölös lesz. Mindegyikre szórtam hagymát, miközben kész lett a tojás, azt is megpucoltam, felszeleteltem és rápakoltam a hagymára. Utána uborkát szórtam mindegyikre, majd sajtot reszeltem. Pont akkor végeztem, amikor Emily jött.
- De gyors vagy. Mit segíthetek még? – kérdezte.
- Mosogatni – azt úgy sem szeretek. Kettő tepsi pizzát beraktam a sütőbe. Amíg a pizza sült, felmentem megfürdetni Benit, amitől csupa víz lett minden. Össze vissza csapkodta a vizet, így én is csurom víz lettem. Nagyon aranyos volt, ahogy pancsolt, majd amint kipancsolta magát megtörültem, bevittem a közös szobánkba és felöltöztettem. Bekapcsoltam a zenélő játékát és meg vártam, míg elalszik. Nem telt el sok idő, gyorsan elaludt, az ágya mellé raktam a baba figyelőt, és a párját magammal vittem, amikor leértem Emily már berakta a következő adagot.
- Veled meg mi történt? – nézett rám mosolyogva Emily.
- Benit fürdettem és imád pancsolni – nevettem.
- Értem – nevetett velem Emily is.
- Jól érzem? Pizza sül? – nyitott be Sam.
- Aha, de majd kivisszük – tolta ki Emily párját, a további szabad időnket beszélgetéssel töltöttük, így hamar eltelt az idő. Kisütöttük az összes pizzát és kivittük a fiúknak, akik rögtön rákaptak. Az volt a szerencsénk, hogy előtte raktunk félre magunknak, és külön ettük meg. Az összes pizza elfogyott, sokáig beszélgettünk, de egyszer a baba felkelt, így felsiettem hozzá, csak szomjas volt és visszaraktam a baba ágyba, de nem aludt el. Amíg tudtam gyorsan átöltöztem és utána befeküdtem az ágyba, viszont Beni sírni kezdett. Odamentem hozzá és kiemeltem a baba ágyból. Sétáltam vele, ringattam és a karjaimban aludt el. Visszaraktam és én is lefeküdtem aludni, nagyon gyorsan elnyomott az álom.

(Emily szemszöge)
Bella felment, de nem jött le. Nem tudom, hogy mi lehet, valószínű nem aludt el Beni, felmegyek és megnézem.
- Megnézem Bellát – álltam fel a többiek mellől. Bólintottak és tovább beszélgettek. Felmentem a lépcsőn és benyitottam, nem láttam sehol Bellát, a baba az ágyban, de Bella nincs ott. Felkapcsoltam a kis lámpát, így láttam, hogy ő is az ágyban alszik, szegény elég sok mindenen ment keresztül, elfáradt, hosszú volt neki ez a nap, jobb, ha most mindenki hazamegy. Lementem a lépcsőn és mindenki rám nézett.
- Hol van? – kérdezte meg Billy.
- Alszik. Hosszú volt ez a nap neki. Szerintem mindenki menjen haza, ne keltsük fel őket – mondtam.
- Jó, rendben – bólintott férjem. – Mindenki haza!
Egy szóra mindenki felállt és elment haza, mi elköszöntünk Billy-éktől, majd mi is indultunk haza.

3. fejezet

Sziasztok! Nem bírtam hozni az egész fejezetet, mert ma hulló csillagok lesznek! 10 után kezdődik. De felrakom a 3. fejezet első részét! Képet is majd rakok hozzá. Holnap szerintem felrakom a másik felét, esetleg a 4. fejezetet. Addig is jó olvasást.
Puszi
VattaCukor.

3.fejezet
A háznál & vásárlás


- Akkor Emily, 10 perc múlva itt találkozunk – mosolyogtam rá.
- És velünk mi lesz? – nézett rám Paul.
- Mi lenne? Tudtommal semmi – mondtam és bementem a házba Benivel.
- Nem viszel el minket? – kiáltott be Jared. Úgy tettem, mintha meg sem hallottam volna. Bementem a szobámba és felvettem a kedvenc ruhámat. Egy szürke trikót, aminek a hátulja ki van vágva és rá egy fekete mellényt, a szürke csőnadrágomat vettem fel és hozzá a boka csizmám. A hajamat kifésültem és leengedve hagytam. A szemem kihúztam és egy halvány szürke szem festéket kentem magamra. Gyorsan kész lettem. Benire egy hosszú farmert adtam és egy kék cipőt. Hosszú ujjút is adtam rá és egy kis sapkát. Az Adidas táskám a kezembe vettem. Mindketten kész lettünk körülbelül 10 perc alatt, a ház előtt már Emily várt ránk.
- Indulhatunk! – léptem ki az ajtón. – Melyik kocsival mennyünk?
- BMW! – ment Emily a kocsihoz, beült, majd a kezébe adtam a babát.
- Oké, fiúk, ha valamit csináltok, a másik kocsival kaptok! – fenyegettem a fiúkat, de nem is csinálnék velük semmit. Beültem a kocsiba, majd beindítottam. Elsőre beindul, dorombolva. Elindultam a megengedett sebességgel LaPush-ban, ahogy elhagytam a falut rátapostam a gázra, mindig is szerettem száguldani, úgy éreztem, hogy a véremben van.
- Lassíts, Bella! – kapaszkodott erősen Emily a karfában. – Nem szeretnék meghalni!
- Nem is fogsz! Nyugi – nyugtatgattam. 120 km/h—val mentem. Az úton elhajtottam egy tűzpiros BMW és egy szürke Volvo mellett. Majd az eszembe jutott, hogy Beni is itt van a kocsiba, így lassítottam és Seattle felé vettem az irányt, ott laktak a nénémék. Tisztán emlékeztem, hogy merre kell eljutni hozzájuk. Amikor odaértünk, a ház előtt leparkoltam.
- Elhozunk pár cuccot, utána megyünk vásárolni – úgy gondoltam, hogy az összes ruhát hazaviszem és utána apránként a többi holmit. Ha mindent kipakoltam a házból eladom, és a pénz pedig berakom a bankba, mert most nincs rá szükségünk.
- Oké. Most miket viszünk el? – kérdezte Emily, Beni a kezében volt.
- Ruhákat – kinyitottam a ház ajtaját és beléptünk. Rossz, szorító érzés fogott el, ami miatt szomorú lettem. Ahogy körbenéztem, észrevettem hogy nem változott semmi, pedig már rég jártam itt. Bementem a konyhába, megkerestem a zsákokat és kihoztam az összeset, amit csak megtaláltam. Beledobáltuk az összes ruhát, amit találtunk, nem válogattunk semmit, majd otthon nekiülök egyszer. Beni ruháit külön zsákba raktuk - megjelölve -, kivittük a baba kocsit, a kocsiba. Legnagyobb szerencsénk az volt, hogy összecsukható. Amíg pakoltunk nem beszélgettünk. 4 nagy zsák ruha lett és azok is a kocsiba kötöttek ki, ami miatt tele is lett a kocsi. Bezártam a ház ajtaját és indultunk is a plázába. Míg parkolóhelyet kerestünk, sokan megbámulták a kocsit. A bejárathoz legközelebbi parkoló helyre beálltam és kiszálltunk. Emily-től átvettem Benit, majd a baba kocsiba raktam. Beérve a plázába elsőnek a babának a  cuccait vettük meg, 1-2 üveg baba pépet és más-más ennivalót Beninek, nem sokat vettünk, hogy el ne romoljon. Vettünk még magunknak kajákat, mert valamit nekünk is kell enni. Úgy döntöttem, hogy pizza lesz a vacsora, biztos ott lesznek a fiúk nálunk, úgyhogy jól bevásároltam. Lisztet, só van otthon, pizza fűszereket, parizert, kolbászt, tejfölt, sajtot, savanyú uborkát, paradicsom szószt és hagymát. Beninek még banánt is vettem, mert úgy hallottam, hogy a babák szeretik azt. 
Az élelmiszereknél gyorsan végeztünk, ezután mentünk a ruházathoz. Vettem Beninek egy-két ruhát, már előre láttam, hogy aranyos lesz benne. Magunknak is vettem ruhákat, de nem vittem túlzásba, és hozzáillő cipőket is vettem. Emily-nek egy ünneplős magas sarkút és egy sport cipőt, magamnak egy magas sarkú csizmát és egy tornacipőt. Beninek is találtunk egy aranyos kis kék cipőt, de nem olyat ami most is rajta volt. Eszünkbe jutott, hogy kellene cumis üveg és baba játék - mivel azt a házban sem találtuk meg -, így azokat is vettünk. Hat órára végeztünk mindennel, a kocsi teljesen tele volt, egy tollpihe sem fért volna már be. Hazafelé végigbeszélgettük az utat beszélgettünk.
- Gyorsan végeztünk és sok mindent vettünk – mosolygott Emily, nagyon örült a ruháknak és a cipőknek, még nem láttam ilyen boldognak.
- Igen, de a fiúkat befogjuk pakolni – nevettem fel, Emily is velem nevetett és Beni is felkacagott. Olyan édes volt, szeretni való. LaPush-ba érve  még lassabra vettem a tempót.
A házban égett a villany, leálltam a kocsival és bementünk, az összes fiú az asztalnál ült.
- Gyertek, léci segítsetek pakolni, sok holmi van – mindenki felállt és kijött.
- Ezt mind vettétek? –kérdezte Jared.
- Nem, Jorge bácsi házánál is voltunk és onnan is hoztunk cuccokat – mondtam.
- Ohh… - ennyi telt tőle. Fel a fejjel Bella, ne gondolj semmi rosszra.
A fiúk gyorsan kipakoltak és mindent bevittek a házba. Az ételeket bevitettem a konyhába, a ruhákat fel a szobámba. Nem is pakoltam ki, csak bedobtam az ágyra mindent. A konyhában Emily pakolta ki a pizza hozzávalóit, ketten összedobtuk a tésztát és hagytuk kelni. Addig is felmentem a szobámba és a nénikém ruháit válogattam, nem sok mindent hagytam meg. Jorge bácsi ruháit bevittem Jacob szobájába, majd kiválogatja, ami kell neki, esetleg Billi is és ami megmarad, azt elviszem az árvaházba.

2.fejezet

Sziasztok! Meghoztam! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást, várom a komikat! Puszi!

2. fejezet

Április elseje 2

- És mi az? – kíváncsiskodott Embry.
- Segítetek? –kérdeztem.
- Naná! –mondták egyszerre. – Mi a terv?
- Sütünk! –mosolyogtam rájuk.
Elindultam a Black házba, a fiúkkal a nyomomban. Beérve a házba a konyhába vettem az irányt, felvettem egy köntöst és elővettem a hozzávalókat a csokis muffinhoz. 15 dkg liszt, 2 tojás, 15 dkg vaj, 15 dkg cukor, 1 csomag sütőpor, 2 és fél evő kanál keserű kakaó por. Összekavartam a hozzávalókat, majd beleraktam a formákba őket. A belsejébe nyomtam barack lekvárt, kettőbe sót kevertem és csípős paprikát nyomtam. Beraktam a sütőbe a muffinokat, 20 percünk volt, míg megsülnek és addig elmentünk szólni a többieknek. Mindenki elment valakiért, vagy valakikért. Én Sam-hez és Emily-hez mentem.
- Sziasztok! – nyitottam be hozzájuk. – Ha ráértek gyertek át hozzánk, sütöttem muffin-t.
- Rendben, megyünk! – pattant fel Emlily a konyha székről. – Mindig is szerettem a muffinodat, nekem sosem sikerült olyan jól.
Amikor a Black házhoz értünk, a többiek már megjöttek. Bementem a konyhába, hogy megnézzem a muffinokat és pont kész lett. Kivettem őket és megnéztem, hogy milyen lett a csípős, szerencsére nem látszott egyiken sem, hogy más. 30 darab lekváros és 2 darab csípőset csináltam. Kiraktam a tálcára őket, a csípőseket a bal alsó sarokba.
- Kész a muffin – kiáltottam.
- Végre, már tűkön ültem – mosolygott Jared.
Mindenki vett egyet, az egyik csípőset, pont Seth vette el, a másikat Samnek adtam oda. Ahogy beleharaptak, rögtön elvörösödtek és gyorsan lefényképeztem őket. Seth pont úgy tartotta a muffin-t, hogy látszott, hogy folyik ki belőle a csípős paprika.
- Április bolondjai! –nevettünk fel a fiúkkal.
- Hogy az a.. melyikőtök ötlete volt ez? – tágult nagyra Seth szeme, miközben legyezte a száját.
- Az enyém! – nevettem. – Milyen ízű? – kérdeztem Sam-ra nézve.
- Csípős, és még sós is.
- Pontosan olyan lett amilyennek lennie kellett, ha kell, megehetitek, de van még sima muffin is – itt már mindenki nevetett.
- Kösz, nem kell, ezt most kihagyom. – adták oda a fiúk a muffinjukat.
- Vegyetek, ezek lekvárosak. – nyújtottam feléjük a tálcát.
- Jah... csípős lekváros.
- Nem – nevettem.
- Biztos? – kérdezte Sam és Seth.
- Igen – mosolyogtam. –Ez volt mára az utolsó poén!
- És Jared meg Embry? –mutatott a párosra.
- Ők rosszabbul jártak, mint ti. Az volt, hogy m… - mondtam volna, de a két fiú befogta a szám. De meg volt örökítve, így odanyújtottam Sam-nek a fényképezőgépet. Bekapcsolta, megnézte és nagy nevetésbe tört ki, majd továbbadta. Mindenki nevetett a képeken és részletesen elmondtam mindent.
- Bella, megígérted, hogy adsz puszit a számra – mondta Embry.
- Nekem meg csókot! – Jared.
- Elvitte a cica. De az arcotokra kaphattok egyet-egyet – mosolyogtam rájuk.
- Oké – mondták egyszerre és közelebb jöttek. Megpusziltam őket.
- Menjünk sziklát ugrani – néztem körbe. – Jó idő van!
- Bella, neked nem hiszem, hogy jó ötlet lenne – húzta fel a szemöldökét Sam.
- Hát rendben, de ha nem jöttök, én megyek! – rohantam ki a hátsó ajtón.
- Bella! – kiáltott utánam Paul és Jake.
De nem figyeltem rájuk, csak futottam a szírt felé. Sosem engedtek ugrani, mindig csak nézhettem őket, amíg ők jól szórakoztak, én ott ücsörögtem. Itt volt hát az alkalom. Hátranéztem és láttam, hogy utánam futnak, így  még gyorsabban kezdtem futni és elrugaszkodtam a talajtól. Egy két pillanatig még a levegőben voltam, de utána csak a vizet éreztem. Nem volt egy hullám sem, így nem történhet semmi. Felúsztam a víz felszínére és felnéztem a szikla tetejére. Ott állt mindenki és csak mosolyogtak, így hát lebuktam a vízbe és a víz alatt balra úsztam. Mögülem víz csobbanást hallottam, de én csak úsztam tovább, hirtelen a derekamon forró kezeket éreztem, ami megfordított a vízben és ajkait az ajkaimra tette, szorosan magához húzott és nem engedett. Jacob volt az. Próbáltam ellökni magamtól, de semmire sem mentem vele. Bedugta a nyelvét a számba, én meg teljes erőmből ráharaptam, rögtön megéreztem a vére ízét és Jacob meg ellökött magától. Gyorsan felúsztam a víz tetejére levegőért, Jacob meg utánam jött ki a vízből véres szájjal. Észre sem vettem, hogy a többiek mikor ugrottak le, csak most figyeltem fel a hangokra, így kifelé vettem az irányt a vízből.
- Te meg? – hallottam meg döbbent hangját Jarednek, Jacobhoz beszélt.
- Semmi – mondta Jacob, de a hangja nem volt tiszta.
Nagyon dühös voltam rá, ezt már sokszor megbeszéltük, hogy köztünk nem lesz semmi. De Ő nem ért a szép szóból.
Paul utánam jött.
- Minden rendben? – kérdezte meg mellém érve.
- Velem igen, csak dühös vagyok - de ez hallható is volt a hangomon. – Nézd meg! – mutattam Jacobra. – Ezt már sokszor megbeszéltük. És most nézd meg. Nem érti, hát megkapta. 

- Jól elharaptad a nyelvét. – nevetett halkan Paul.
- Megérdemelte. – mosolyogtam én is. – Most már nem tudom, mit csináljak.
- Először is. Menj haza és öltözz át, utána meg majd eldöntöd.
Így is tettem, elmentem a Black házba és átöltöztem. Ahogy felvettem a pólómat csengettek, leszaladtam és kinyitottam az ajtót.
- Jó napot! Ön Bella Swan? – kérdezte egy kedves nő.
- Igen, én vagyok, miben segíthetek? – kérdeztem kedvesen.
- Benn a házban mindent elmondanék, ha szabad.
- Rendben, fáradjon beljebb – tártam ki az ajtót a hölgy számára.
Leült az asztalhoz és belekezdett.
- Az édesapja testvére Mr. Swan és felesége Mrs. Swan 2 napja elhunytak autó balesetben... Önre hagyták az összes hagyatékukat, a házat, két autót és a gyermeküket Benjamin Swan-t. A levelükben leírták, hogy szeretnék, ha maga nevelné fel a gyermeküket. - mondott el minden fontos dolgot.
Meghaltak a nagynénémék? Kikre számíthatok ezek után? Mit tegyek? Ez előtt a szüleim, most ők. Miért? Miért történik ez velem? Most mi lesz?
- Oh… - ennyit bírta kinyögni és percekig csendben ültem. - Mikor kell elintézni a papírokat, és hogyan?
- Most elintézhetjük. – vett elő a táskájából egy nagy dossziét a nő. Semmit sem fogott rövidre, mindent elmondott, és útba igazított. Én csendben végighallgattam, csak bólogattam és a végén aláírtam pár papírt. Az ügyvéd ezután azonnal telefonált, hogy hozhatják ide az unoka öcsémet, a fontosabb holmijait és a kocsikat. Nem sokat kellett várni, 20 perc múlva meg is érkeztek, kettő méregdrága kocsival, egy fekete Ferrarival és úgyszintén egy fekete BMW-el. A szám tátva maradt a milliókat érő járgányokon. Unoka öcsémet kivették az egyik kocsiból és ekkor a fiúk is felénk tartottak. Aláírtam még egy papírt, hogy nálam van az unoka öcsémet és hogy átvettem a két kocsit. Addig a fiúk sem jöttek közelebb, míg el nem mentek az ügyvédek.
- Szia Beni. – vettem a karjaimba, az alig 1 éves múlt unoka öcsémet. Olyan aranyos. Szegény Gizi néniék, egy hét múlva lesz a temetésük. Már csak mi ketten maradtunk Swan-ok.
A fiúk is közelebb jöttek, velük tartott Emily és Leah is.
- Hát ezek meg? – csodálkoztak a fiúk a kocsikon, a babát észre sem véve. Tipik pasik.
- Az enyémek – motyogtam és közben Benivel szórakoztam.
- De aranyos! Hogy hívják? Kié? – özönlöttek Emiliből a kérdések.
- Igen az, Benjamin Swan, de csak Beni, most már úg néz ki, hogy én nevelem- válaszoltam a kérdésekre lehangoltan, de azért Beninek örültem.
- Mi történt? Mikor szültél? Ki az illető? – kérdezte Billi tágra nyílt szemekkel.
- Elhunytak Bnagynénémék autóbalesetben a napokban -  hullajtottam könnyeket a szememből, amit azonnal le is töröltem - és mindent rám hagytak. És nyugi Billy, nem én szültem, arról tudnál – mondtam kicsit kacagva hülyeségemen.
- Részvétem – mondták kórusban, lehangoltan.
- Köszönöm – néztem mindenkire sorban, láttam, hogy már Jacob szájából nem folyik a vér. Szóval begyógyult. Örüljön neki. Ha lesz legközelebb, az egész nyelvét kiharapom.
- És most mi lesz? – kérdezte Emily.
- Elmegyünk egy házhoz és utána vásárolunk. Emily, Leah velem jöttök? – néztem az illetőkre.
- Persze! – egyezett bele rögtön Emily.
- Nem – ment is el azonnal Leah.