7. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 7. fejezetet! Nagyon örülök, hogy van már 20 rendszeres olvasóm. :P Elég nehezen tudok írni mostanság, nagyon elfoglalt vagyok. :( :S Ma törin írtam meg ezt a fejezetet, és még Matekon is javítgattam rajta. Az a gáz hogy nem figyeltem matekból és holnap doga...nem értek semmit. De mind1 sikerül ahogy sikerül, most ti vagytok az elsők. Jó olvasást és várok komikat!

puszi.

VattaCukor.

7. fejezet
Reggel fél ötkor ébresztett a telefonom. Leah is ébredezett. A felkelő nap halvány rózsaszínre festette az eget. Ahogy jött a vihar, olyan gyorsan ment is el. Kinn az ég felhőtlen volt, jó időnk lesz ma, napos, derült ég, ami nagy ritka itt a Washington államban. Felkeltem és rögtönzött iránnyal mentem tusolni, a neszesszeremmel a kezemben. A meleg víz jót tett a bőrömnek, kellemes volt, ellazította az izmaimat. Gyorsan hajat mostam és megszárítkoztam, és egy laza ruhát vettem fel, farmer rövidnadrágot és egy trikót, hozzá egy edző cipőt. A hajam megszárítottam és a vállaimra omolva hagytam. Leah is készülődni kezdett, és neki is adtam egy hasonló összeállítást. Beni mélyen és nyugodtan aludt. Megvártam Leah-t hogy elkészüljön, majd együtt mentünk le. Sehol sem volt egy fiú, csak Jacob a konyhában.
- Jó reggelt! – köszöntünk Leah-val.
- Sziasztok! – köszönt mosolyogva. Kentem gyorsan mindhármunknak 1-1 vajas, szalámis kenyeret, és útközben ettük meg. Már mindenki ott volt az edző helyen.
- Jó reggelt!- köszöntek kórusban.
- Nektek is!
- Na, mindenki megérkezett, akkor kezdhetjük is! A lányok egyelőre csak figyeljenek – mondta Sam. – Párokba! az első páros Paul és Embry.
Bementek a bokrok közé és átváltoztak. A hátsó lábukon volt egy kis táska, amiben a ruháik voltak. Felálltak egymással szemben, majd egymásnak estek. Hasonló volt a tegnapi bunyóhoz mérve. Nem sokáig tartott a párbaj, Paul nyert. A következő párosítás Jared és Seth volt. Az elején Jared állt nyerésre, de végül Seth nyerte meg. A következő Sam és Jacob volt. Ők döntetlent játszottak. Ahogy észrevettem, mindegyikük lábán volt egy kistáska. Majd varrok magamnak és Leah-nak egyet-egyet. Sam visszaváltozott emberré.
- Menni fog? – kérdezte Sam.
- Igen –vágtuk rá.
- Akkor most ti ketten egymás ellen.
- De mi már tegnap nekiestünk egymásnak! – tiltakozott Leah.
- Akkor megnézzük, milyen erősek vagytok, és hogy milyen hamar fáradtok el. Mindketten külön-külön ellenem – ez már tetszett Leah-nak.
- Mehetsz elsőnek.
- Oké! – és berohant egy bokorba átváltozni.
Az ismerős szürkésfehér farkasként jelenet meg. Odaállt Sam elé, majd bólintott és nekirontott Sam-nak. Sam félreugorva kicselezte Leaht. Leah-nak ez nem tetszett, dühbe gurult. Mesélte Seth, hogy a nővére hamar felkapja a vizet apróságokon is. Ilyenkor a düh irányítja. Újra próbálkozott, kevés sikerrel, majd Sam támad, ez hirtelen érte Leah-t és lefagyott. Sam nyert. Ha ez egy éles küzdelem lett volna, akkor Leah már halott lenne. A veszteségért Leah fújtatott egyet. Sam visszaváltozott.
- Leah, nem vesztheted el a fejed, önmagad irányítsd, ne a düh irányítson, próbálj uralkodni magadon. – adta a tanácsot Sam. – Te jössz, Bella!
Bementem a bokorba, levetettem a ruháim és átváltoztam. Élveztem, hogy magasabb vagyok farkasként.
- Támadj meg! Ha letepersz győztél! – bólintottam. Nekirontottam Sam-nak, gyors voltam, de Sam nálam is félreugrott. Akkor ki kell találni egy tervet, egy csalit, egy stratégiát. Ha szemből támadok, kitér előlem, az nem jó. Mögé kell kerülnöm valahogyan. Hátból kell támadni. Elindultam körbe-körbe. Sam is követett a tekintetével, ez nem lesz jó így. Elindultam felé, teljes erőmből rohantam, amikor már elég közel voltam hozzá oldalra ugrottam, majd mögé, de megfordult, így beugrottam a fák közé. Beljebb futottam az erdőbe, majd felugrottam a fára. Olyan lehettem, mint egy macska, farkas alakban. Ugráltam a fákon, majd megálltam az utolsó fánál. Nem vett észre, hogy fenn vagyok. Ezt kihasználva leugrottam a fáról, közvetlen rá. Így sikerült a tervem, letepertem. Győztem!
- Szép volt! – dicsért meg.
- Köszi! Jó volt a stratégiám.
- Gratula! Jól kicselezted! Nem is gondoltam volna ezt rólad, hogy ilyen hamar tanulsz és máris legyőzted az alfát. – nevetett Embry, majd oldalba lökött. Én is visszalöktem, de erősebben, így eldőlt, mint a lisztes zsák. ezen mind jól nevettünk.
- Na srácok és lányok. Verseny! Körbe futjuk a határ mentén La Push-t. Aki hamarabb visszaér, az … fog győzni.
- Áááh, azt hittem, hogy az kimarad egy nap járőrözésből. – mondta Jared.
- Csak szeretnéd, de ha az lenne, biztos, hogy nem te győznél.
- Sorakozzatok! – szólt Sam.
Felsorakoztunk két szikla közé, Sam is velünk tartott.
- Ebben mindig Jacob nyer, ő a leggyorsabb – nézett rám Seth.
- Lehet, hogy már nem – mondtuk egyszerre Leah-val.
- Azt majd meglátjuk – nevetett Jacob.
- RAJT! – kiáltott Sam.
Elindultunk, nem futottam teljes erőmből, mindig a végére kell hagyni az energiát. Sokszor mondta ezt Charlie. Mindig megbecsültem a tanácsát.
- Bellácska, tán már fáradsz? – ért mellém Embry.
- Nem, teljesen fitt vagyok! – és kapcsoltam egy fokozattal feljebb.
Jacob futott legelöl. Utána Paul és Leah és Sam. Sam után loholt Seth és Jared. Utánuk én, mögöttem Embry. Már a fele utat megtettük. A táj gyönyörű volt, de most nem arra kell koncentrálnom. Jared mellé értem és rákacsintottam. Egy pillanatra elmeredt és lefagyott, így lelassult. Simán leelőztem, a cselemmel, majd Seth-et is. Leah mellé értem. Akkorra már a ¾ részt megtettük. Akkor bele kell húznom. Hamar lehagytam Leah-t majd Pault.
- Gyors vagy Bella! – szolt utánam. Már láttam a célt. Teljes erőmből futni kezdtem, mindent beleadtam, hogy lehagyjam mindannyiukat. Jacobot is sikerült lehagynom fél fejjel így elsőként értem a célba. GYŐZTEM!!! Közvetlenül utánam Jacob, majd Paul és Leah. És a többiek.
- Szép volt kislány!- lökött meg megint Embry.
- Te meg ne lökdöss folyton! – vicsorítottam rá, de utána mosolyogtam.
- Ügyes volt, Bella! – mondta Sam. – Ma este Seth és …
- Bellával járőrözök! – vágott közbe Seth.
- Rendben, haza mehettek!
- Leah – fordultam felé. – Nem költözöl át hozzánk? Könnyebb lenne egymást váltanunk.
- Háát…… nem tudom……De igazad van, könnyebb lenne. – egyezett bele. – És hogy aludnánk?
- Majd a szobámban. – közben visszaváltoztunk. – Lesz neked is külön ágyad és szekrény részed.
- Oké.
Ezután mindenki ment haza. Leah is hazament, összepakolni a cuccait. Jacob a nyomomban jött. a házban Emily készített pár szendvicset.
- Milyen volt? – nézett fel Emily mosolyogva.
- Fárasztó, de jó – dobtam le magam az egyik székre.
- Bella gyorsabb nálam – duzzogott, de persze csak színlelte a duzzogás, majd ő is ledobta magát.
- Tyűha, akkor jó gyors vagy.
- Aha. Milyen szendvics? – mutattam egy guszta kinézetűre.
- Krémsajtos, szalámis, uborkás szendvics – el is vettem.
- És minden rendben volt itthon? Billy? Beni? – kérdeztem.
- Igen, minden oké, Billy meccset néz, Beni reggelizett, mielőtt hazaértetek és most alszik – sorolta Emily. Bólintottam.
Felmentem letusolni és átöltöztem. Leah is megérkezett 2 közepes méretű bőrönddel. Felvitte a szobámba és elkezdett kipakolni. Elég nagy szobám volt, így mind a hárman elfértünk. Úgy döntöttem, hogy nagynénéméktől majd elhozom az ágyat, fel a szobámba. Az lesz Leah ágya. A fiúkat megkérem, hogy segítsenek ma. Miközben Leah pakolt, lementem megkeresni őket.
- Jacob! – kiabáltam, de nem úgy, hogy Beni felkeljen rá.
- Itt vagyok a nappaliban! – szólt. Odamentem.
- Meg szeretnélek kérni, hogy segíts a nénéméktől elhozni az ágyat – mondtam.
- Oké, de egyedül nem fog menni. – mondta.
- Még szólok valakinek. És köszi, hogy segítesz! – öleltem meg, és már rohantam is. Akik a közelben voltak az Embry és Paul volt.
- Srácok! Segítenétek ágyat cipelni?- rohantam oda hozzájuk.
- Persze, kinél? – Paul.
- Nagynénéméknél. Ide kellene hozni az ágyat – hadartam el.
- Mikor indulunk? – kérdezte Embry.
- Mindjárt indulunk is. úgyis itt van a bérelt kocsi.
- Valahova megyünk még utána?
- Nem tudom, lehet. Szólok Sam-nek, hogy minket ne keressen – hagytam ott őket. A nappaliban nézte a meccset.
- Sam! Jacob, Paul és Embry eljön velem ágyat cipelni! – szóltam be.
- Oké, de ne feledd a járőrözést este kilenctől!
- Tudom, akkora már tuti visszaérünk. – nem felejtem el. – Szia!
Rohantam vissza a házunkhoz. Emily a konyhában sertepertélt, Leah az emeleten pakolt.
- Emily, elmegyünk ágyat hozni Jacob-al, Paul-al és Embry-vel. Benit itt hagyjam? Vagy vigyem magammal?
- Hagyd csak, pakoljatok nyugodtan!
- Köszi! Este Leah is itt lesz, ha maradnál! – szóltam vissza.
- Oké – és már a tésztát kavarta.
Felvettem egy rövid farmert és hozzá egy kék pólót és az új szandálom.
- Bella! – kiabált lentről Jacob. – Indulunk?
- Mindjárt! – szóltam le halkan. – Leah, hozunk egy ágyat neked, meg még lehet, hogy vásárolunk. Pakolsz, vagy jössz?
- Pakolok – nézett rám mosolyogva.
- Oké – Leah sosem szeretett és még most sem szeret, elmenni La Push-ból. Én meg nem tudok a fenekemen ülni egy helyben. Mindig is izgek-mozgok. Teli vagyok energiával.
Felkaptam a kedvenc fekete táskám, amibe mindig minden fontos irat, pénz, tárgy benne van. A telefonom is beleraktam, majd lementem. A fiúk már lenn vártak.
- Melyik kocsival megyünk? – kérdezte Embry.
- Mind a 3-al. Ki akarja vezetni a másik 2 kocsit?  Én most a Ferrary-vel megyek.
- Én a BMW-vel akarok! – vágta rá Embry. Odadobtam neki a kocsi kulcsot.
- De ne legyen semmi baja! – szóltam rá. – A bérelt kocsit ki viszi vissza? Kell egy nagyobbat szerezni.
 - Majd én viszem! - mondta Paul. - Úgy is tudom honnan hoztuk.
- Okés! Emily elmentünk! Szia! - kiáltottam be.
- Sziasztok!
Kimentünk és beültünk a kocsikba.

Bella ruha: