2.fejezet

Sziasztok! Meghoztam! Remélem tetszeni fog! Jó olvasást, várom a komikat! Puszi!

2. fejezet

Április elseje 2

- És mi az? – kíváncsiskodott Embry.
- Segítetek? –kérdeztem.
- Naná! –mondták egyszerre. – Mi a terv?
- Sütünk! –mosolyogtam rájuk.
Elindultam a Black házba, a fiúkkal a nyomomban. Beérve a házba a konyhába vettem az irányt, felvettem egy köntöst és elővettem a hozzávalókat a csokis muffinhoz. 15 dkg liszt, 2 tojás, 15 dkg vaj, 15 dkg cukor, 1 csomag sütőpor, 2 és fél evő kanál keserű kakaó por. Összekavartam a hozzávalókat, majd beleraktam a formákba őket. A belsejébe nyomtam barack lekvárt, kettőbe sót kevertem és csípős paprikát nyomtam. Beraktam a sütőbe a muffinokat, 20 percünk volt, míg megsülnek és addig elmentünk szólni a többieknek. Mindenki elment valakiért, vagy valakikért. Én Sam-hez és Emily-hez mentem.
- Sziasztok! – nyitottam be hozzájuk. – Ha ráértek gyertek át hozzánk, sütöttem muffin-t.
- Rendben, megyünk! – pattant fel Emlily a konyha székről. – Mindig is szerettem a muffinodat, nekem sosem sikerült olyan jól.
Amikor a Black házhoz értünk, a többiek már megjöttek. Bementem a konyhába, hogy megnézzem a muffinokat és pont kész lett. Kivettem őket és megnéztem, hogy milyen lett a csípős, szerencsére nem látszott egyiken sem, hogy más. 30 darab lekváros és 2 darab csípőset csináltam. Kiraktam a tálcára őket, a csípőseket a bal alsó sarokba.
- Kész a muffin – kiáltottam.
- Végre, már tűkön ültem – mosolygott Jared.
Mindenki vett egyet, az egyik csípőset, pont Seth vette el, a másikat Samnek adtam oda. Ahogy beleharaptak, rögtön elvörösödtek és gyorsan lefényképeztem őket. Seth pont úgy tartotta a muffin-t, hogy látszott, hogy folyik ki belőle a csípős paprika.
- Április bolondjai! –nevettünk fel a fiúkkal.
- Hogy az a.. melyikőtök ötlete volt ez? – tágult nagyra Seth szeme, miközben legyezte a száját.
- Az enyém! – nevettem. – Milyen ízű? – kérdeztem Sam-ra nézve.
- Csípős, és még sós is.
- Pontosan olyan lett amilyennek lennie kellett, ha kell, megehetitek, de van még sima muffin is – itt már mindenki nevetett.
- Kösz, nem kell, ezt most kihagyom. – adták oda a fiúk a muffinjukat.
- Vegyetek, ezek lekvárosak. – nyújtottam feléjük a tálcát.
- Jah... csípős lekváros.
- Nem – nevettem.
- Biztos? – kérdezte Sam és Seth.
- Igen – mosolyogtam. –Ez volt mára az utolsó poén!
- És Jared meg Embry? –mutatott a párosra.
- Ők rosszabbul jártak, mint ti. Az volt, hogy m… - mondtam volna, de a két fiú befogta a szám. De meg volt örökítve, így odanyújtottam Sam-nek a fényképezőgépet. Bekapcsolta, megnézte és nagy nevetésbe tört ki, majd továbbadta. Mindenki nevetett a képeken és részletesen elmondtam mindent.
- Bella, megígérted, hogy adsz puszit a számra – mondta Embry.
- Nekem meg csókot! – Jared.
- Elvitte a cica. De az arcotokra kaphattok egyet-egyet – mosolyogtam rájuk.
- Oké – mondták egyszerre és közelebb jöttek. Megpusziltam őket.
- Menjünk sziklát ugrani – néztem körbe. – Jó idő van!
- Bella, neked nem hiszem, hogy jó ötlet lenne – húzta fel a szemöldökét Sam.
- Hát rendben, de ha nem jöttök, én megyek! – rohantam ki a hátsó ajtón.
- Bella! – kiáltott utánam Paul és Jake.
De nem figyeltem rájuk, csak futottam a szírt felé. Sosem engedtek ugrani, mindig csak nézhettem őket, amíg ők jól szórakoztak, én ott ücsörögtem. Itt volt hát az alkalom. Hátranéztem és láttam, hogy utánam futnak, így  még gyorsabban kezdtem futni és elrugaszkodtam a talajtól. Egy két pillanatig még a levegőben voltam, de utána csak a vizet éreztem. Nem volt egy hullám sem, így nem történhet semmi. Felúsztam a víz felszínére és felnéztem a szikla tetejére. Ott állt mindenki és csak mosolyogtak, így hát lebuktam a vízbe és a víz alatt balra úsztam. Mögülem víz csobbanást hallottam, de én csak úsztam tovább, hirtelen a derekamon forró kezeket éreztem, ami megfordított a vízben és ajkait az ajkaimra tette, szorosan magához húzott és nem engedett. Jacob volt az. Próbáltam ellökni magamtól, de semmire sem mentem vele. Bedugta a nyelvét a számba, én meg teljes erőmből ráharaptam, rögtön megéreztem a vére ízét és Jacob meg ellökött magától. Gyorsan felúsztam a víz tetejére levegőért, Jacob meg utánam jött ki a vízből véres szájjal. Észre sem vettem, hogy a többiek mikor ugrottak le, csak most figyeltem fel a hangokra, így kifelé vettem az irányt a vízből.
- Te meg? – hallottam meg döbbent hangját Jarednek, Jacobhoz beszélt.
- Semmi – mondta Jacob, de a hangja nem volt tiszta.
Nagyon dühös voltam rá, ezt már sokszor megbeszéltük, hogy köztünk nem lesz semmi. De Ő nem ért a szép szóból.
Paul utánam jött.
- Minden rendben? – kérdezte meg mellém érve.
- Velem igen, csak dühös vagyok - de ez hallható is volt a hangomon. – Nézd meg! – mutattam Jacobra. – Ezt már sokszor megbeszéltük. És most nézd meg. Nem érti, hát megkapta. 

- Jól elharaptad a nyelvét. – nevetett halkan Paul.
- Megérdemelte. – mosolyogtam én is. – Most már nem tudom, mit csináljak.
- Először is. Menj haza és öltözz át, utána meg majd eldöntöd.
Így is tettem, elmentem a Black házba és átöltöztem. Ahogy felvettem a pólómat csengettek, leszaladtam és kinyitottam az ajtót.
- Jó napot! Ön Bella Swan? – kérdezte egy kedves nő.
- Igen, én vagyok, miben segíthetek? – kérdeztem kedvesen.
- Benn a házban mindent elmondanék, ha szabad.
- Rendben, fáradjon beljebb – tártam ki az ajtót a hölgy számára.
Leült az asztalhoz és belekezdett.
- Az édesapja testvére Mr. Swan és felesége Mrs. Swan 2 napja elhunytak autó balesetben... Önre hagyták az összes hagyatékukat, a házat, két autót és a gyermeküket Benjamin Swan-t. A levelükben leírták, hogy szeretnék, ha maga nevelné fel a gyermeküket. - mondott el minden fontos dolgot.
Meghaltak a nagynénémék? Kikre számíthatok ezek után? Mit tegyek? Ez előtt a szüleim, most ők. Miért? Miért történik ez velem? Most mi lesz?
- Oh… - ennyit bírta kinyögni és percekig csendben ültem. - Mikor kell elintézni a papírokat, és hogyan?
- Most elintézhetjük. – vett elő a táskájából egy nagy dossziét a nő. Semmit sem fogott rövidre, mindent elmondott, és útba igazított. Én csendben végighallgattam, csak bólogattam és a végén aláírtam pár papírt. Az ügyvéd ezután azonnal telefonált, hogy hozhatják ide az unoka öcsémet, a fontosabb holmijait és a kocsikat. Nem sokat kellett várni, 20 perc múlva meg is érkeztek, kettő méregdrága kocsival, egy fekete Ferrarival és úgyszintén egy fekete BMW-el. A szám tátva maradt a milliókat érő járgányokon. Unoka öcsémet kivették az egyik kocsiból és ekkor a fiúk is felénk tartottak. Aláírtam még egy papírt, hogy nálam van az unoka öcsémet és hogy átvettem a két kocsit. Addig a fiúk sem jöttek közelebb, míg el nem mentek az ügyvédek.
- Szia Beni. – vettem a karjaimba, az alig 1 éves múlt unoka öcsémet. Olyan aranyos. Szegény Gizi néniék, egy hét múlva lesz a temetésük. Már csak mi ketten maradtunk Swan-ok.
A fiúk is közelebb jöttek, velük tartott Emily és Leah is.
- Hát ezek meg? – csodálkoztak a fiúk a kocsikon, a babát észre sem véve. Tipik pasik.
- Az enyémek – motyogtam és közben Benivel szórakoztam.
- De aranyos! Hogy hívják? Kié? – özönlöttek Emiliből a kérdések.
- Igen az, Benjamin Swan, de csak Beni, most már úg néz ki, hogy én nevelem- válaszoltam a kérdésekre lehangoltan, de azért Beninek örültem.
- Mi történt? Mikor szültél? Ki az illető? – kérdezte Billi tágra nyílt szemekkel.
- Elhunytak Bnagynénémék autóbalesetben a napokban -  hullajtottam könnyeket a szememből, amit azonnal le is töröltem - és mindent rám hagytak. És nyugi Billy, nem én szültem, arról tudnál – mondtam kicsit kacagva hülyeségemen.
- Részvétem – mondták kórusban, lehangoltan.
- Köszönöm – néztem mindenkire sorban, láttam, hogy már Jacob szájából nem folyik a vér. Szóval begyógyult. Örüljön neki. Ha lesz legközelebb, az egész nyelvét kiharapom.
- És most mi lesz? – kérdezte Emily.
- Elmegyünk egy házhoz és utána vásárolunk. Emily, Leah velem jöttök? – néztem az illetőkre.
- Persze! – egyezett bele rögtön Emily.
- Nem – ment is el azonnal Leah.