4. fejezet

Sziasztok! Íme a 4. fejezet! Elég hosszúra sikeredett. Remélem tetszeni fog! Jó olvasást kívánok!
Puszi.
VattaCukor.




4. fejezet
Váratlan

Amikor reggel felébredtem nem találtam sehol a babát, megrémültem. Mi van, ha elrabolták? De ki lehet olyan szemét, hogy egy babát rabol el? Úgy ahogy voltam lerohantam a lépcsőn, négyen voltak lenn a nappaliban és ott volt Emily kezében Beni! Nem rabolták el. A nappaliban Billy, Jacob és Paul volt.
- Jó reggelt! – köszönt Emily mosolyogva. Közben Paul tetőtől talpig végigmért és nyelt egy nagyot. Lenéztem magamra, olyan piros lettem, mint még soha. Csak egy kis trikó és egy francia bugyi volt rajtam.
- Öö… nektek is, minden rendben? – a hangom kicsit halk és szégyenlős volt.
- Igen.
- Oké, gyorsan felöltözök és jövök is – szóltam vissza a lépcső tetejéről. Berohantam a szobámba és megfogtam a neszesszerem, majd bementem a fürdőszobába. Gyorsan letusoltam, megtörölköztem, felöltöztem, megfésültem a hajam és mentem is lefelé.
- Mikor keltetek? – ültem le Emily mellé és átvettem Benit, aki felém nyújtózkodott.
- 7-kor, most 9 van – mondta Emily.
- Miért nem keltettél fel? Beni evett normálisan? Jól viselkedett?
- Olyan jól aludtál, nem volt szívem felkelteni, a tegnapi napod hosszú volt. És igen normálisan evett, egy angyalka volt – mosolygott Emily és megsimogatta Beni arcát. – És mára mi a terved?
- Szerintem Seattle-ba megyek és pakolok. Billy? – fordultam felé. – Van e üres dobozod?
- Igen, hátul a garázsban van valahol – mondta.
- Nem gond ha elviszem?
- Nyugodtan viheted.
- Jacob, kiválogattátok a ruhákat? – vontam fel a szemöldököm.
- Igen, apunak is lett pár ruha, meg nekem is. Köszi – nézett rám ma először Jacob. A szeméből ki lehetett olvasni a sajnálatot.
- Szívesen. Maradtak ki ruhák? Akkor elvinném azokat az árvaházba vagy valami.
- Hagyd csak, majd én elviszem – mondta Jacob.
- Rendben, köszi. Ti ma mit csináltok? – néztem körbe.
- Babázok – mondta Emily. – Persze, ha csak lehet.
- Nyugodtan, úgyis meg szerettelek volna kérni, hogy vigyázz Benire.
- Nagyon szívesen vigyázok rá – a mosoly le nem hervadt az arcáról.
- Én a szokásosat – mondta Billy.
- Semmit. - mondta Paul. – Elmehetek veled? Segítek pakolni – nézett rám kérdőn.
- Felőlem jöhetsz, így legalább hamarabb végzünk – nevettem fel.
- Akkor megegyeztünk – pattant fel – Mikor megyünk?
- Reggelizek és utána mehetünk. – mondtam. – Mindenki evett? – bólintottak.
Gyorsan bekaptam  pár falatot, elmosogattam és indultunk.
- Sziasztok! – köszöntem el a többiektől.
Most a Ferrari-val mentünk. Én vezettem, ugyan úgy, mint tegnap, csak gyorsabban és ez Paulnak tetszett. Csak poénkodott egész úton, a ház előtt állva viszont lefagyott.
- Vámpírok. – suttogta. – Itt vannak a közelben, de ahogy érzem a Cullenék, Ők nem okoznak gondot. – nyugodott le egy kicsit.
- Akkor esetleg menjünk be – ajánlottam, közben kivettem a kocsiból az üres dobozokat, amit átadtam Paulnak és mögöttem jött az üres dobozokat cipelve, kicsit feszülten.
- Semmi gáz, te mondtad – nyugtatgattam.
- Oké.
Egy ideig csendben pakoltuk a törékeny tárgyakat, de Paul megtörte a csendet:
- Olyan nagy a csend, kapcsoljunk be valamit – nyavalygott, most olyan mint egy kisgyerek.
- Kapcsolj – hagytam rá.
Bekapcsolta a rádiót, amit a konyhában talált. A nappalival hamar végeztünk, utána a konyhát, majd a hálószobákat pakoltuk. Nem hallottam, hogy Paul pakolna, ezért megfordultam. Közvetlenül mögöttem állt és a fenekem nézte. Lefagytam. Láttam, hogy az arca az enyém felé közeledik, nagyon gyorsan, még reagálni sem volt időm. Egy centire az arcomtól megállt és suttogta:
- Szeretlek - majd lecsapott az ajkaimra. A csók, amit kaptam tőle lágy, puha és kellemesen meleg volt. Nem vad és követelőző. Kezét a derekam köré fonta és még jobban magához vont, de nem erőszakosan. Nem csókoltam vissza, ezt észrevette és elhúzódott, de rögtön visszarántottam. Belemosolyodott a csókunkba, majd elváltunk egymástól.
- Huh… - ennyit bírtam kinyögni.
- Mit mondasz? – emelte fel az állam.
- Nem tudom, váratlanul ért – nem voltam még magamnál teljesen.
- Megpróbáljuk? Én, szeretlek! – nézet rám csillogó szemekkel.
- De nem is vagy belém vésődve! Mi lesz, ha rátalálsz az igazira, vagy én? – kérdeztem.
- Gond, ha nem vagy a bevésődésem? Ha megtaláljuk, akkor azzal  foglalkozunk, de az nem most van. Koncentráljunk a jelenre – rántotta meg a vállát.
- Nem tudom… Estére eldöntöm – mondtam, majd folytattam a pakolást.
- Rendben –egyezett bele.
Ezek után nem szóltunk egymáshoz, csak a csentresek csörömpölése hallatszott és halkan a rádió. Az összes porcelánt, fénykép tartót, dísz tárgyat eldobozoltuk. Fél hétkor hagytuk abba a pakolást, plusz még ki is pakoltunk a bérelt kocsiba, ahova hátra még elfértek a festmények, így azokat is bepakoltuk. Hazafelé lassabban mentem, mögöttem Paullal. Háromnegyed nyolc után értünk haza. Senkit sem találtam a házban, a baba kocsi sem volt sehol, biztos elmentek valahová, remélem, minden rendben van. Szinte egész úton azon gondolkoztam, hogy mi legyen Paul és köztem…
A kocsiból mindent beraktunk a házba, úgy, hogy elférjünk mellette. Majd holnap fogok elpakolni mindent.
- Ami kell, nyugodtan elviheted. – mondtam Paulnak.
- Oké… - habozott. – És döntöttél?
- Döntöttem – húztam az időt.
- És? – türelmetlenkedett.
- Együtt lehetünk, de várjunk azzal, hogy elmondjuk a többieknek – mondtam ki nagynehezen.
- Oké! – kapott a karjaiba. És pont akkor jöttek meg a többiek.
- Mi ez a nagy öröm és ez a sok doboz? – kérdezte Embry.
- Jaa… csak odaadtam Paulnak a vízipipát, amit nagyon kért – mondtam, amin elsőnek megakadt a szemem.
- Jah – és elvette a doboz tetejéről.
- Nektek is mondom, ami kell, nyugodtan vigyétek – mutattam a sok dobozra.
- Rendben – mondták a többiek, majd mindenki kutatott.
- De aranyos! Ez te vagy Bella? – emelet fel egy képet Emily, amin épp meztelenül vagyok kiskoromban és mosom a hajam a fürdőkádban. Gyorsan ki is kaptam a kezéből és zsebre raktam.
- Igen én voltam – mosolyogtam ártatlanul.
- Muti! – kapott a zsebemhez Embry.
- Nem mutiból készült – toltam el a kezét és a hátsó zsebembe raktam.
- Látni akarjuk! – jött közelebb Seth is.
- Csak én vagyok rajta kiskoromban – mondtam, úgy, mintha semmi más nem lenne rajta.
- Igen és épp meztelenül mosod a hajad a kádban – fejezte be Emily. Szúrósan néztem rá.
Éreztem, hogy valaki kivette a hátsó zsebemből, megfordultam és Paul nézte mosolyogva.
- Héé…! – nyúltam a képért, de elrántotta a kezét.
- Ha kell, érj fel érte! – nyújtotta a feje fölé, úgy hogy mindenki láthassa.
- Ezért még kapsz! – néztem rá szúrósan.
- Miért? – adta az ártatlant, majd visszaadta a fényképet. – Majd elfelejtettem, Sam, a Cullenék visszajöttek! Éreztem ma a szagukat a városban!
- Jó, hogy szóltál, akkor majd beszélünk velük – a hangja most az Alfa volt.
- Rendben! – mondták a fiúk. – Mikor?
- Még ma! – mondta.
- Emily! – hívtam a konyha felé. - Minden rendben volt ma Benivel?
- Nem csinált semmi rosszat – mosolygott Emily.
- Örülök. Vacsoráztak a fiúk?
- Igen, főztem nekik.
- Akkor csinálok magamnak és Paulnak sült krumplit – álltam fel és mentem a kamrába.
Pucoltam sok krumplit, közben Emilyvel váltottunk pár szót, majd felraktam a krumplit sülni. Utána elvittük Emilyvel Benit fürdetni. Ma sem úsztuk meg víz nélkül. Jókat nevettünk, ahogy Beni a vizet pancsolta és Ő is kacagott velünk. A fiúk kopogtattak.
- Gyertek be! – bejöttek, pont elfértünk mindannyian. Jó, hogy tavasszal megnagyobbítottuk az egész házat.
- Veletek mi történt? – kérdezték.
De nem kellett válaszolnunk, Beni őket is lecsapta. Az egész fürdőszoba úszott a vízben. Benit becsavartam egy száraz törölközőbe, jól megtöröltem, raktam rá pelenkát és felöltöztettem a pizsamájába. Kimentünk a fürdőből és magammal húztam Emilyt. A fiúk is követtek.
- Ti nem, mi is öltözünk. – csuktam rájuk az ajtót.
- De Beni is benn van! És Ő is fiú! Ha ő is benn lehet mi is! – nyitott be Paul, ki más.
- Ő még baba, nem úgy mint ti, jó nagy mamlaszok – toltam ki, majd rázártam az ajtót.
Emilynek adtam száraz ruhát és magamnak is vettem elő. Felöltöztem, majd Benit beleraktam a baba ágyba aludni, bekapcsoltam a baba figyelőt és lementünk. Eszembe jutott a sült krumpli berohantam a konyhában és észrevettem, hogy nem égett meg. Pont megfelelt. Kiszedtem, majd megsóztam, kiöntöttem egy tálba és kivittem. Paul elé raktam.
- Köszi. – és elkezdte enni. Én is vettem belőle pár krumplit. Ahogy megette Paul az ételt már mentek is a Cullenékhez. Nem tudtam róluk sokat, csak annyi, hogy vámpírok és szövetséget kötöttek a törzzsel még régen. Ahogy elmentek elkezdtem pakolni pár csentrest, de hamar meguntam. Emily itt maradt velem éjszakára.
- Jó éjt, Billy! – köszöntünk el tőle.
- Nektek is! – és nézte tovább a meccset. Emilynek adtam pizsamát és lefeküdtünk.