9. fejezet

Sziasztok! Megírtam a fejit, nem fűzök hozzá semmit, Csak léci írjatok komit!

9. fejezet

(Alice szemszöge)

 -Edward! – kiáltottam utána
-Hagyd, vissza fog jönni!- húzott vissza szerelmem.
Elhomályosult a kép. Futottam az erdőben, mindent kizárva a fejemből. A táj csak úgy suhant mellettem, nem gondolkoztam, nem tudtam merre megyek, vagy merre tartok. Egyszer csak ismeretlen területre léptem, körbenéztem és észrevettem, hogy ez La Push. És a kép elhomályosult…
Eltűnt Edward jövője.
-Vagy nem jön vissza! – rogytam le a földre.
-Mit láttál, szerelmem? – húzott fel a földről szerelmem. Jól esett a karjai között leni, megnyugtató érzés.
-Az erdőben fut, nem veszi észre, hogy átlépi a határt és egyszerűen eltűnt a jövője…- sírtam Jasper vállába. – Ez mind az én hibám, nem kellett volna faggatnom.. Én.. én.. vad barom!
- A hülyéje a vesztében rohan – mondta Rosalie.
 -Igen, és az én hibámból!! – üvöltöttem, ami szokatlan volt tőlem.
 -Kicsim, figyelj, nem te tehetsz róla, nem is mi tehetünk róla. Edward hamar felkapta a vizet, nyugodj meg! – éreztem, hogy a nyugalom kezdi elárasztani a testem. De nem volt elég.
-De ha utána rohanunk, mi is átlépjük a határt, mi is a vesztünkbe rohanunk és se perc alatt megölnek szerződés szegésért – suttogtam fájdalmasan.
- Állítsuk meg! – szólalt meg most először Carlisle és Esme.

(Bella szemszöge)

Már vagy 3 órája járőrözöm, semmi élet nincs ilyenkor, nem értem ezt az egészet. Csak körbe-körbe megyek a határ mentén. Minden nyugis, a szél csak enyhén fúj. Érzem az erdő illatát, a mohákét és a földet. Ezek mellett még a napsugár illatát is érzem… De várjunk csak! Este a napsugár illatát? A szél felém hozott egy illatot, arról, amerről a napfény illatát érzem. Lefékeztem és hallgatóztam, gyors lábak dübörgését és az óceán hangját hallottam. A hang irányába néztem, és megláttam egy vámpírt közeledni felém, eszméletlen gyorsan. Láttam, hogy Ő nem vett észre engem. Ezt kihasználtam és bebújtam a sötétségbe, jól beolvadtam. Vártam, hogy kellő közelbe érjen… 3…2...1…- és ráugortam a hátára. A földön landoltunk. Letaszítottam a földre, de Ő próbált kimászni alólam, kevés sikerrel. Megfordulni megbírt, de elmenni tőlem nem, így szembe került velem. Egymás szemébe néztünk, és elvesztem bennük. Nem bírtam mozdulni, de nem is engedtem a szorításomon. A szívem őrült tempóban vert, nem bírtam elengedni a tekintetét, egyszerűen elnyelt. Nagy nehézkesen elszakadtam tekintetétől és végignéztem rajta. A bronz barna haja kócosan állt szanaszét. bőre hófehér, és jéghideg, mint minden vámpírnak. Szeme színe aranybarna, hasonlít a karamelléhez, de elkezdett feketedni, majd éjfekete lett, mint a bundám. Észrevettem, hogy Ő is végigpásztázta a testemet. Nem sokat láthatott belőlem, hiszen farkas alakban vagyok.
-Edward! – kiáltott egy vámpír lány. Felnéztem, rá, de többen voltak. A határ mentén álltak meg. Hatan voltak összesen, a szemükben félelem csillogott. Az alattam lévő vámpírt féltették, a bevésődésem! Atya Úr Isten! Mi lesz még itt?
-Sajnáljuk, hogy átlépte a határt, de nem volt szándékos! Őszintén sajnáljuk! – szólalt meg egy rövid szőke hajú fiatal férfi.
-Jaj Istenem, remélem nem fogja megölni a fiamat… - sírt Esme annak a férfinak a vállába, amelyik az előbb megszólított. Aggódott a fiáért…megértem, hisz apám is ilyen volt.
-Alice, látsz e valamit? – kérdezte a másik szőke hajú férfi.
 -Semmit sem látok… - nézett engem az Alice nevű vámpír.
-Bella, mi a helyzet? Van valami? – kérdezte gondolatban Seth. A francba. Most mit mondjak?
-Semmi, egy árva lélek sincs. – hazudtam. Higgye el!!!
-Oké, szólj, ha van valami. – úgy látszik bevette, arra néztem amerre Seth járőrözött. Nem láttam, nem erre jött… Oké, eddig minden a kezemben tartok… de meddig?
-Edward? Kommentálnál nekünk, hogy mit mond? – kérte meg Alice.
-Nem tudom – mondta egy bársonyos hang alólam, alig hallhatóan, fájdalom csengett a hangjában. De milyen bársonyos a hangja…
-Ezt hogy érted?
-Nem hallom a gondolatát – suttogta.
 -Az hogy lehet? – hitetlenkedtek.
-Passz, ezen méláztam az elmúlt napokban – Edward.
Ő a gondolat olvasó? Nem hallja a gondolatomat? Hogy-hogy? Valami baj van velem? Vagy vele? De vele nem lehet, az lehetetlen, a vámpírok tökéletesek. Ránéztem, és Ő is engem fürkészett. Kiolvastam a szeméből a fájdalmat, a félelmet és a…és a…szerelmet. Szerelmes belém! Egy magamfajtába! Ha kellene is bántanom, én nem bántanám, nem bírnám megtenni, megsebezni. Egyszerűen képtelen lennék rá. Lemászta a mellkasáról és berohantam egy bokorba. Visszaváltoztam emberré, amilyen gyorsan csak tudtam. Felöltöztem és kiléptem a bokorból…
-Bella? – jött egyszerre a kérdés Esmetől, Rosalietól, és Emmett-től.
-Sziasztok! – köszöntem, majd lehajtottam a fejem.
-Te hogy vagy vérfarkas? – Rose.
- Öröklődött – válaszoltam tömören.
-Eddig, még nem volt a falkátokban nő nemű farkas – mondta Esme párja.
Megrántottam a vállam, ránéztem a még mindig földön fekvő Edwardra.
-Jól vagy? – léptem fölé. – Nem akartam… Ugye nem fáj semmid?... Bocsi…
-Jól vagyok – mondta. Felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem, és Ő elfogadta. Ahogy felkelt, arca fájdalmat tükrözött. Megláttam a hátán a karmom nyomait.
 -Jah, veszem észre – vizsgáltam a hátát. Elég mély, súlyos sebet okoztam. Ahogy hozzá értem felszisszent. – Bocsi.
-Mi van öcsi, ennyire eldurvultatok, hogy fáj? – vigyorgott kajánul Emmett. Ránéztem lesújtóan, azzal le is hervadt a mosolya. Méghozzá Rose még jó erősen nyakon is vágta.
-Gyere, segítek – nyújtottam a kezem Edwardnak, amit ismét elfogadott.
 -Köszi, de nem fáj annyira – hazudott a bevésődésem.
 -Ááá… nem fáj, csak két cm-s mély a seb – legyintettem. – Rémesen hazudsz. Ezen a többiek jót mosolyogtak. Átkísértem Edwardot a tér felükre, azonnal átvették tőlem.
-Mellesleg én Dr. Carlisle Cullen vagyok – nyújtotta a kezét a rövid, szőke hajú férfi.
-Bella – fogadtam el.
-Elég csúnya seb. – méregette Alice Ed hátát.
-Leteperték… - rötyögött Emmett, most tőlem kapott egy nyaklevest, ami nem is fájt annyira. De Emmettnek fájt. – Nah, de Bella cicaa… Ez most miért? Csak az igazat mondtam… - pukkadozott.
-Megérdemelted! – mondta Rose.
- Hogy-hogy életben hagytad a fivérem!? Hisz átlépte a határt!? – méregetett a hosszú szőke hajú srác. Nah most mit mondjak? Nem mondhatom el, hogy mert a bevésődésem! Kiröhögnek! Nah most használd azt az okos fejed Bella!
-Hááát, nem direkt lépte át nem? Véletlen folytán csak.. Ugye?
-Igen… - hagyta rá, de ahogy láttam nem elégedett meg a válaszommal. Edward elég furcsán nézett, méregetett és koncentrált. Ez egy családi örökség? Mindenkit méregetnek?
-Nagy baj lesz ha ezt megtudja a többi farkas…- mondta Rosalie.
-De ha nem szólok nekik, és ti sem, akkor nem lesz gáz – mondtam kimérten.
-Nem mondod meg nekik? – nézett rám döbbenten a szőke.
-Nem, de jobb lesz, ha mentek, nehogy észrevegyenek!
-Igen, igazad van, mi most megyünk – mondta Carlisle. Megfordultak és elrohantak, de Edward egy tapodtat sem moccant.
-Edward? – szólt vissza Alice.
-Megyek! – rázta meg a fejét. Odasétált a többiekhez és elfutottak, de ezeket még meghallottam:
-Tök jó fej ez a csaj, hogy nem köp be – Rose.
-Várd ki a végét! – mondta a szőke.
-Nem fogja elmondani, Jasper! – mondta magabiztosan Edward. Jól tudta, hogy nem mondom el.
- -…
Visszaváltoztam és folytattam tovább a járőrözést.
-Van feléd valami? – kérdeztem meg Seth-től.
-Nincs semmi… unalom, csend, a tücskök csiripelése… Feléd?
- Semmi, ugyanaz, mint nálad..csak az unalom – igazat mondtam, mivel már nem volt itt semmi.
-Elhiszem, hogy unod, én is. De muszáj, hisz ez a feladatunk. Óvni kell a falut és irtani a vérszopókat. – igaza volt. – Tudod mit vettem észre és a többiek is?
-Mit? – nah erre kíváncsi vagyok…
-Azt, hogy amikor farkas alakban vagyunk, tudod, mindenki hallja a másik gondolatát…
-Igen, de ezzel mit akarsz mondani?
-Azt, hogy, neked nem halljuk a gondolataidat, csak azt, amit meg akarsz velünk osztani… ez hogy lehet? – ezen megdöbbentem. Milyen mázlisat vagyok, és a Cullenék is, nem kell semmilyen módon eltitkolnom farkasként a gondolataimat előlük.
 -Nem tudom, ezt nem tudtam…Valószínű van valami hiba a fejemben…
-Nem hiszem, lehet, hogy örökölted vagy valami…
-Lehet. – tovább nem is firtattuk ezt a témát. Nem történt ezek után semmi. Fél öt fele kezdtem már fáradni, és az eső is nekikezdett. Nagyon összeillettek ezek a dolgok. A fáradság, az éhség és az eső. De csak kibírom ezt valahogy azt a fél órát. Nagyon lassan telt az idő, az eső jobban nekikezdett, le is hűlt az idő, de nem fáztam. Hat órára csurom vizes voltam.
-Bella? Seth? Megvagytok? – szólalt meg Sam.
-Itt vagyunk! – mondtuk egyszerre.
-Volt valami?
-Semmi, csak csurom vizes lettem…- fintorogtam el.
A fiúk felnevettek. Nevessenek csak, ezt még megbánják! És most fáradt vagyok, hogy leszidjam őket. Hisz ez az első járőrözésem, kifáradtam, de van még bennem szufla. Visszaváltoztam és odamentem Sam-hez, már ők is ember alakban voltak.
-Elfáradtál? – kérdezte Seth.
-El, de még bírnám egy kicsit. Jót aludtam délután.
-Menjetek lefeküdni. Pihenjétek ki magatokat. Ha lesz valami felkeltünk titeket – mondta Sam.
-Oké.
-Rendicsek.
Mindenki ment a maga dolgára. Sam a gyülekező helyre edzeni. Amikor hazaértem Emily a TV-t nézte, Leah öltözött, Beni alukált. A hajam vizes volt és a ruhám is. Leah ment is a gyülekező helyre. Gyorsan lefürödtem, és hajat mostam. Jól esett a meleg víz, de ki kellett szállnom a víz alól, ha nem ott akartam elaludni. Felöltöztem, megszárítottam a hajam és és lementem Emily-hez, hogy mondjam neki, lefeküdtem. Jacob utánam jött le a lépcsőn, késésben volt, elaludt. Köszönt nekünk, majd rohant is. Visszamentem a szobámba és bedőltem halkan a pihe-puha ágyamba. Hamar elnyomott az álom.

!!! INFÓ !!!

Sziiiasztok!!! Amint látjátok még élek. Sajnálom, hogy mostanában hanyagoltalak titeket, de itt a felvételi ideje... Holnap fogok központi írni a Deákban. Így is stresszes vagyok, de hogy már holnap írok, így még jobban :SS Fél 10-re kell bemenni a Deákba, 10 órakor kezdjük írni a magyart.. 45 percünk lesz rá, remélem sikerülni fog.. :) utána 15 perces szünet, majd jön újabb 45 perc matek..S: nem tudom, hogy hogy fog sikerülni, de mindent beleadok!!! Szurkoljatok nekem! A frissről annyit tudok mondani, hogy holnap délután nem udom, hogy alakulnak a programjaim, de ha minden igaz zsúfolt lesz, mindenhova megyek, bulizok, de ha lesz egy kis szabad időm írok valammenyicskét! Ahogy kész lesz a kövi feji felrakom! Ezt tudom csak ígérni, de próbálok belehúzni! Imádlak benneteket, hogy megértetek, szerintem sokan így vannak ahogyan én.. sajnálom őket, remélem ti is engem :)
puszillak titeket!
VattaCukor♥

Boldog Új évet Kívánok Mindenkinek!

Sziasztok! Boldog Új Évet Kívánok Nektek! Nagyon köszönöm, hogy velem voltatok ebben a fél évben, mert fél éve létezik a blogom. Köszönöm a sok hozzászólás, szavazatokat, díjakat, szeretetet, együttérzést. Nagyon sokat segítettek a komijaitok, előrébb hoztatok vele. Azért most írok, mert este nem leszek itthon, megyünk egy jót bulizni. Remélem ti is majd jó fogjátok érezni magatokat a családdal, a barátokkal, az ismerősökkel az esztendő legutolsó napján, az utolsó órákat, perceket, másodperceket!
Eljött hát a az év vége, pezsgős üveg kézbevéve, csak sokszerencsét kívánok, majd utána tovább álok, úgy is tudtad hogy eztírom, de gondoltam azért megírom!!! B.U.É.K!!!

Ui.: Nem tudom mikor lesz friss, de sajnos ebben az évben már nem. Sajnálom. Most a következő időben nem leszek gép közelben, sajnos. Készülnöm kell a felvételire, és javítanom kell pár tantárgyból. De amint a felvételit megírtam és a szóbeliken túl leszek jönnek a fejezetek! Ezt garantáltan megígérem! Remélem azért nem hagytok el engem és a BLOGOT! Akkor szakadnék meg teljesen. Maradjatok itt, bármikor is lesz friss, kérlek!!! *térdenállvaesedezem*

puszillak benneteket!
VattaCukor♥♥

Szünet!!!

Sziasztok! Úgy döntöttem szüneteltetek. Nem bírom tovább. Hosszúak és fárasztóak a mai napjaim. Nem tudom, hogy be fogok e zárni, de egy ideig ne várjatok semmit. Nagyon sokat kell tanulnom és sok tantárgyból kell javítanom. Rontottam sokat, mivel 6-7-ig benn voltam a suliban. Mindent azért nem várhattok el tőlem, de nekem ez már sok. Már azon gondolkoztam az éjszaka, hogy mi lenne veletek nélkülem, az tuti, hogy élnétek tovább az életeteket, egy vagy kettő történet nélkül. De nem akarok csalódást okozni, inkább egy ideikg szüneteltetek... Remélem nem fogtok haragudni rám, ha mégis sajnálom. Fáj a lét, a létezés, az ébredés és a lefekvés, fáj a múlt és fáj a jelen, mindez azért, mert sok rossz dolog történik velem...(körülötem). Szeretlek benneteket drága olvasóim, kommentelóim. Nagyon örülök, hogy írtok pár szót komiba, legfőképp nekik örülök : Isabella, RosalieCullen, Damon, Karamella(Dóri), abby., és még másoknak...

Puszillak benneteket.

VattaCukor

8.fejezet

Sziasztok! Tudom, bocsi,bocsi,bocsi... Késtem. Múlthétre ígértem, de nem bírtam hozni, de most itt van. Most szerintem nagyon hosszú lett. Nem csacsogok tovább, nincs mentségem a késésért, csak annyit tudok mondani, hogy sok programom van mostanság. Lécccciii írjatok komikat!!! Sokat jelent nekem a kritikátok, lehet jó és rossz is. Jó olvasást!

puszi

VattaCukor

8. fejezet

Beindítottuk a kocsit és el is indultunk. Én mentem elől, Embry követett, majd Paul. LaPush-t elhagyva gyorsítottam 80 km/órára. Forks után lelassítottam, bevártam Embryéket és Pault. Embry mögém ért én lelassítottam és áttértem a másik sávba, hogy mellette legyek. Ránéztem Embry-re és ő is engem nézett.
- Verseny a városig! – tátogtam. Embry elmosolyodott és bólintott. Paulnak üzentünk, hogy versenyzünk, majd utolér minket. Embry beletaposott a gázba és fék csikorgatva gyorsított, nagy füstöt hagyva maga után. Én is rátapostam a gázra és a váltót hármasba raktam és gyorsítottam. 150 km/órával mentem. Embryt utolértem, de csak mögötte voltam. Előttünk, messzebb 2 kocsi ment. Egy szürke Volvo és egy piros BMW ment elől. Gyorsítottam még egy kicsit, de Embry is, így kacskaringóztunk. Amikor fordultam volna balra tekertem a kormányt, így Embry mellé kerültem. Felraktam négyesbe a váltót és rátapostam a gázra. 240 km/órával mentem. Embry is gyorsított, de nem ért utol. Gyorsan közeledtem a Volvo-hoz és a BMW-hez. A Cullenék voltak.
Felkacagtam, mert Embryt lehagytam és ötösbe toltam a váltót. Már 290 km/órával mentem. A két autó mellett elszáguldottam,de közben meghallottam a beszélgetésüket.- Ez aztán megy - mondta Emmett. Rosalie vezette a BMW-t. Hátul Esme és egy szőke hajú férfi vámpír ült. A Volvoban egy rövid hajú vámpír lány ült, és két fiú, egy bronzvörös, akinek nem láttam az arcát És egy szőke vámpír.
- Úgy látom, versenyeznek – mondta Rosalie.
- Csatlakozzunk már hozzájuk! – nevetett fel öblösen Emmett.
- Ott a város, már nem bírunk, majd máskor Emmett. És úgy lehet, ha te vezetnél vesztenél, nézd már a csajt hogy lassan 300-al megy és… - mondta a bronz barna hajú vámpír, de a végét már nem hallottam.
- Nyertem! -Már én is láttam a város, ezért lassítottam. Embry-t messzebb láttam, de közeledett.
Mindjárt itt lesznek. – néztem a visszapillantó tükörbe. Ahogy utolért, normális tempóban mentünk tovább. A városban már csak 50-el mentünk, többel nem is bírtunk, mivel nagy volt a forgalom. Ettől gyorsan a házhoz értünk, majd kiszálltunk és megvártuk Pault.
- Gratula, nyertél. – húzta el a száját Embry. – Mennyivel mentél?
- Köszi, 290-el – nyitottam ki a bejárati ajtót.
- Uhh.. én nem mentem gyorsabban 250-nél. – mondta.
- Mi megyünk. – mondta Paul és Jacob.
- Oké, de siessetek vissza! Itt van 2 sarokra a bérlő –mondtam.
- Oké. – és már indultak is.
Beljebb mentem a számítógéphez, hogy szétszereljem. Még az volt itt, ami technikai kütyü volt, a TV, hifi, videó, DVD, és a konyhai gépek mellett. A számítógép asztalban voltak még papírok. Leguggoltam a gép mellé és minden kábelt kihúztam. Beleraktam egy dobozba a kábeleket, egeret, mikrofont, hangfalat, fejhallgatót, billentyűzetet. Embry kivitte a kocsiba a dobozt, utána a monitort majd a gépet. Szétszedtük a TV-t, majd a DVD-t, hifit, a videót és azokat is kivittük a kocsiba. A konyhából is kipakoltunk, közben Jacob és Paul is megérkezett, Jacob vezette a nagy kocsit. Bejöttek és gondolkoztak, hogy hogyan vihetnék ki a nagy ágyat. Eldöntötték, hogy kettécsúsztatják, és külön kicipelik. Én csak az ajtókat nyitottam, nem engedtek semmit sem cipelni. Épségben felkerült az ágy a kocsira.
Bementünk, én a fürdőszobát céloztam meg, a mosószereket, mosogató szereket bedobozolni, majd Jacob, Paul és Embry kivitte a dobozokat. Ahogy vissza bejöttek vihették is ki a mosógépet utána a mosogató gépet. A nénikémék szekrényét szétcsavarozták és külön-külön kivitték. A garázsból kivittem a kocsiba a szerszámokat, jó lesz Jacobnak. Alig volt valami a garázsban, látszott, hogy a nagybátyám nem szerelt sokat, csak volt neki 1-1 szerszámkészlet, némelyik vadonatúj volt.
Nagyon üres lett a ház. Pár bútor volt még, semmi más. A számítógép asztalban találtam egy Apple laptopot és pár iratot. Egy táskába raktam őket és kivittem a kocsiba. Csak a BMW lett tele és a bérelt nagykocsi. A fiúkat elvittem egy közeli étterembe ebédelni, húsleves ettek és egy nagy adag rántott húst. Az enyémből maradt és az megették a fiúk, az utolsó falaton még veszekedtek is. Az étterem amiben voltunk elegáns volt, de régies. A fal fával volt borítva, a falban volt egy hegedű, gyertyák világították ki a helyiséget, így egyben kellemes hangulatú volt. Amint befejeztük az ebédet indultunk is vissza a lakáshoz, még egy két apróságot bepakoltunk, majd  Jacob bezárta a kocsi hátulját. Sokat hülyéskedtünk pakolás közben.
- Van- e kedvetek vásárolni? – kérdeztem meg tőlük.
- Nincs, neked le kellene feküdnöd, hosszú estéd lesz – mondta Paul.
- Igaza van. Menjünk haza, mi kipakolunk, te meg lefekszel.
- Rendben, akkor menjünk – bezártam a ház ajtaját. Belegondoltam, hogy még egy fuvar lesz és eladásra kell adnom a házat. A hazaúton én vezettem a BMW-t, Paullal mellettem, Jacob vezette a nagy kocsit, Embry a Ferrari-t. Lassan mentünk haza, 1 órás volt az út. A házunk előtt leparkoltunk, Sam, Seth, Jared, Emily, Leah, a kezében Benivel jöttek ki az ajtón. Billy a házban maradt.
- Sziasztok! Megjöttünk! – szálltam ki az autóból.
- Sziasztok! – köszöntek.
- Miket hoztatok?
- Szinte mindent, csak pár bútor maradt – mondtam.
-  Éhesek vagytok?
- Nem –mondtuk.
- Gyertek srácok, segítsünk pakolni kifelé – mondta Sam.
Mindenki vitt valamit, a fiúk a nehezebb dolgokat, a lányok a könnyebb dobozokat. Amíg pakoltunk Beni Billy ölében csücsült. Jacob és Paul felvitte az emeletre az ágyat, és átrendezték a szobát. A gardróbomat is használatba vettük, mert már nem volt elég nagy a szoba szekrényem. A szekrényt kivitték a szobából, hogy ne foglalja a helyet feleslegesen. A nappaliban kicseréltük az öreg garnitúrákat, azokra, amiket hoztunk. Az új kanapék nagyobbak voltak, így kicsit kevesebb volt a hely, de attól még elég jól el lehetett férni. A számítógépet lenn a nappali sarkában összeszerelték, a laptopot felvittem a szobába. Az iratokat átnéztem, hogy valami esetleg szükséges lenne e. Nem találtam közöttük semmi fontosat, főként használati utasítás volt. A kenyér sütőt nem dobtam ki, beraktam az egyik polcra a konyhában. Ahogy mindent elpakoltunk lefeküdtem, nehezen aludtam el, mert nem voltam fáradt, de belegondoltam, hogy ha nem alszok másnap olyan leszek mint a mosott szar.

(6 és fél óra múlva)

Fél 8-kor csörgött az órám. Fel kellene kelnem, de most valahogy nem megy, elaludtam a bal oldalamat. Nehezen, szép lassan felültem az ágyban. Ha nem akarok elkésni haladni kellene, kivánszorogtam az ágyból, fogtam a neszesszerem és elindultam fürdeni. Lehámoztam magamról a ruhákat és beálltam a forró víz alá, a víz ellazította az izmaimat, és fel is ébredtem kellőképpen. Csak folyattam magamra a meleg vizet, és álltam, nem mozdultam, de mivel csak 15 percem maradt, ezért elzártam a vizet, megtörülköztem és felöltöztem. Egy fekete elől mintás trikót vettem fel, aminek a hátán egy X van, és mellé egy farmer rövidnadrágot. A gardróbból hoztam ki egy fekete párduc mintás tornacipőt. A hajam kifésültem, elkészültem és lementem. 10 percem maradt még 9-ig. Emily a konyhában pitét sütött.
- Szia! – köszöntem rá. Láttam, hogy egy kicsit megrezzent.
- Ohh… szia! Kész vagy? – nézett felém, bólintottam. – Kapj be pár falatot.
Tolt felém egy tányér meleg szendvicset. Egyet elvettem és csipegettem. Finom volt.
- Köszi.
- Nincs mit. Seth mondta, hogy majd ide fog jönni – nézett a sütőbe Emily.
- Oké, akkor várok.
- Ja, és Bella. Varrtam neked egy kis tatyót, amibe a ruháid rakhatod átváltozás előtt. – vette elő az egyik fiókból. Akkor nem kell magamnak varrnom.
- Köszi még egyszer, de én is tudtam volna magamnak varrni – vettem el.
- Áh...a fiúknak is én varrtam – legyintett a konyharuhával.
- Bella! Megjöttem! – kiáltott Seth.
- A konyhában vagyok! – szóltam ki. Közelgő lépteket hallottam és megjelent az ajtóban Seth, póló nélkül, egy térdnadrágban.
- Készen állsz?
- Aham.
- Akkor menjünk. – vette kifelé az irányt. De sietős kedvében van.
- Szia, Emily! – köszöntem el.
- Sziasztok, és vigyázzatok magatokra!
- Meglesz!
- Akkor. – fordult felém Seth. – Észak és kelet felé én megyek, te Délen és nyugaton járőrözöl. Figyelmeztetjük egymást, ha baj van.
- Igenis! – álltam komoly arccal vigyázzban, de a végén elnevettem magam, Seth-el együtt.
- 6 óráig járőrözünk utána vár az ágy – mondta Seth mosolyogva.
- Értek mindent – úgy érzem ez az éjszaka hosszú lesz.
Ellentétes irányba indultunk el. Átváltoztam és elindultam az útvonalon.

(Edward szemszöge)

Nem rég költöztünk Forks-ba Alaszkából. Most vagyunk itt másodjára, elsőnek még 1957-ben voltunk itt, amikor Alice és Jasper csatlakozott hozzánk, ezt a helyet csak a korcsok miatt gyűlöljük. Minap, amikor a lányok elrángattak minket vásárolni két kocsi száguldott el mellettünk. Egy BMW é egy Ferrari. A Korcsok vezették. A Ferrarit egy gesztenye barna hajú lány vezette, fehér bőrű volt, majdnem olyan fehér mint a mienk. Az egész család ezen csodálkozott, hogy nem réz színű volt a bőre. 290-el száguldott el mellettünk. A BMW-t egy réz bőrű farkas vezette, de ő 220-al ment el mellettünk és csak azt hajtogatta, hogy: „Nem törhetem össze a kocsit, Bella kinyírna, de nyernem kell, nem verhet meg egy lány!!!” Egy valami kavarta fel a gondolataimat. Nem hallottam a Bella nevezetű lány gondolatát. Jasper is folyton nyaggat, hogy mi a bajom, mire vagyok annyira kíváncsi, és hogy miért vagyok annyira ideges. Kíváncsi vagyok, hogy miért nem hallom a lány gondolatait??? És ideges, mert ilyen még sosem történt velem. Lehet, hogy kezd cserbenhagyni a képességem? Nem hinném. Hallom mindenki más gondolatát tisztán. De az Övét miért NEM?
- Edward, az érzelmeid kikészítenek! –rontott be a szobámba Jas. – Mi az, amire ennyire kíváncsi vagy, és mi idegesít? Mond el nekünk, hátha tudunk segíteni.
- Nem hinném, hogy tudnátok.
- Lehet, hogy tudunk – ekkorra már az egész család az ajtóban állt.
- Nem tudtok!
- Mond, el mi nyomja a szíved! – guggolt elém Alice.
- Nem
- Léci, léci, léci, léci…- nézett rám boci szemekkel. Áá… ezek a szemek… Edward állj ellen ezeknek a szemeknek, menni fog!- Lécccccccccciiiiiiii!!!!
- Nem! –pattantam fel – Nem fogom! És te Alice, ne is próbálkozz nálam ezekkel a szemekkel! Nem fogom elmondani senkinek! – ahogy befejeztem kiugrottam az ablakon. Az erdő felé futottam, mindent kizárva, nyugalomra volt szükségem.

Jó kis játék!

Scary Maze Game - Ijesztő útvesztős játék by KingLac
Ahogy az a poszt címéből is kiderül, mai játékunk ijesztő, útvesztő(s) és Wixyy az ügyes beküldő! :)Fogalmam sincs honnan szedte, bár a spanyol szöveg miatt vannak ötleteim. Tény, hogy kedves ifjú padawanom ezt a játékot küldte nekem, és így Nektek! Abszolúte nem könnyű, hisz egy apró kék négyzetet kell végigkísérnünk egy bonyolult pályán (az egerünkkel), anélkül, hogy az alagút széléhez érnénk!A képet elnézve ugye, hogy nem könnyű? Bizony! Pedig megéri teljesíteni a szintet! :) Kérem jelezzék, akiknek sikerül! :) A játékot online innen, vagy offline innen lehet elérni.

Feltétlenül próbáljátok ki!

7. fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 7. fejezetet! Nagyon örülök, hogy van már 20 rendszeres olvasóm. :P Elég nehezen tudok írni mostanság, nagyon elfoglalt vagyok. :( :S Ma törin írtam meg ezt a fejezetet, és még Matekon is javítgattam rajta. Az a gáz hogy nem figyeltem matekból és holnap doga...nem értek semmit. De mind1 sikerül ahogy sikerül, most ti vagytok az elsők. Jó olvasást és várok komikat!

puszi.

VattaCukor.

7. fejezet
Reggel fél ötkor ébresztett a telefonom. Leah is ébredezett. A felkelő nap halvány rózsaszínre festette az eget. Ahogy jött a vihar, olyan gyorsan ment is el. Kinn az ég felhőtlen volt, jó időnk lesz ma, napos, derült ég, ami nagy ritka itt a Washington államban. Felkeltem és rögtönzött iránnyal mentem tusolni, a neszesszeremmel a kezemben. A meleg víz jót tett a bőrömnek, kellemes volt, ellazította az izmaimat. Gyorsan hajat mostam és megszárítkoztam, és egy laza ruhát vettem fel, farmer rövidnadrágot és egy trikót, hozzá egy edző cipőt. A hajam megszárítottam és a vállaimra omolva hagytam. Leah is készülődni kezdett, és neki is adtam egy hasonló összeállítást. Beni mélyen és nyugodtan aludt. Megvártam Leah-t hogy elkészüljön, majd együtt mentünk le. Sehol sem volt egy fiú, csak Jacob a konyhában.
- Jó reggelt! – köszöntünk Leah-val.
- Sziasztok! – köszönt mosolyogva. Kentem gyorsan mindhármunknak 1-1 vajas, szalámis kenyeret, és útközben ettük meg. Már mindenki ott volt az edző helyen.
- Jó reggelt!- köszöntek kórusban.
- Nektek is!
- Na, mindenki megérkezett, akkor kezdhetjük is! A lányok egyelőre csak figyeljenek – mondta Sam. – Párokba! az első páros Paul és Embry.
Bementek a bokrok közé és átváltoztak. A hátsó lábukon volt egy kis táska, amiben a ruháik voltak. Felálltak egymással szemben, majd egymásnak estek. Hasonló volt a tegnapi bunyóhoz mérve. Nem sokáig tartott a párbaj, Paul nyert. A következő párosítás Jared és Seth volt. Az elején Jared állt nyerésre, de végül Seth nyerte meg. A következő Sam és Jacob volt. Ők döntetlent játszottak. Ahogy észrevettem, mindegyikük lábán volt egy kistáska. Majd varrok magamnak és Leah-nak egyet-egyet. Sam visszaváltozott emberré.
- Menni fog? – kérdezte Sam.
- Igen –vágtuk rá.
- Akkor most ti ketten egymás ellen.
- De mi már tegnap nekiestünk egymásnak! – tiltakozott Leah.
- Akkor megnézzük, milyen erősek vagytok, és hogy milyen hamar fáradtok el. Mindketten külön-külön ellenem – ez már tetszett Leah-nak.
- Mehetsz elsőnek.
- Oké! – és berohant egy bokorba átváltozni.
Az ismerős szürkésfehér farkasként jelenet meg. Odaállt Sam elé, majd bólintott és nekirontott Sam-nak. Sam félreugorva kicselezte Leaht. Leah-nak ez nem tetszett, dühbe gurult. Mesélte Seth, hogy a nővére hamar felkapja a vizet apróságokon is. Ilyenkor a düh irányítja. Újra próbálkozott, kevés sikerrel, majd Sam támad, ez hirtelen érte Leah-t és lefagyott. Sam nyert. Ha ez egy éles küzdelem lett volna, akkor Leah már halott lenne. A veszteségért Leah fújtatott egyet. Sam visszaváltozott.
- Leah, nem vesztheted el a fejed, önmagad irányítsd, ne a düh irányítson, próbálj uralkodni magadon. – adta a tanácsot Sam. – Te jössz, Bella!
Bementem a bokorba, levetettem a ruháim és átváltoztam. Élveztem, hogy magasabb vagyok farkasként.
- Támadj meg! Ha letepersz győztél! – bólintottam. Nekirontottam Sam-nak, gyors voltam, de Sam nálam is félreugrott. Akkor ki kell találni egy tervet, egy csalit, egy stratégiát. Ha szemből támadok, kitér előlem, az nem jó. Mögé kell kerülnöm valahogyan. Hátból kell támadni. Elindultam körbe-körbe. Sam is követett a tekintetével, ez nem lesz jó így. Elindultam felé, teljes erőmből rohantam, amikor már elég közel voltam hozzá oldalra ugrottam, majd mögé, de megfordult, így beugrottam a fák közé. Beljebb futottam az erdőbe, majd felugrottam a fára. Olyan lehettem, mint egy macska, farkas alakban. Ugráltam a fákon, majd megálltam az utolsó fánál. Nem vett észre, hogy fenn vagyok. Ezt kihasználva leugrottam a fáról, közvetlen rá. Így sikerült a tervem, letepertem. Győztem!
- Szép volt! – dicsért meg.
- Köszi! Jó volt a stratégiám.
- Gratula! Jól kicselezted! Nem is gondoltam volna ezt rólad, hogy ilyen hamar tanulsz és máris legyőzted az alfát. – nevetett Embry, majd oldalba lökött. Én is visszalöktem, de erősebben, így eldőlt, mint a lisztes zsák. ezen mind jól nevettünk.
- Na srácok és lányok. Verseny! Körbe futjuk a határ mentén La Push-t. Aki hamarabb visszaér, az … fog győzni.
- Áááh, azt hittem, hogy az kimarad egy nap járőrözésből. – mondta Jared.
- Csak szeretnéd, de ha az lenne, biztos, hogy nem te győznél.
- Sorakozzatok! – szólt Sam.
Felsorakoztunk két szikla közé, Sam is velünk tartott.
- Ebben mindig Jacob nyer, ő a leggyorsabb – nézett rám Seth.
- Lehet, hogy már nem – mondtuk egyszerre Leah-val.
- Azt majd meglátjuk – nevetett Jacob.
- RAJT! – kiáltott Sam.
Elindultunk, nem futottam teljes erőmből, mindig a végére kell hagyni az energiát. Sokszor mondta ezt Charlie. Mindig megbecsültem a tanácsát.
- Bellácska, tán már fáradsz? – ért mellém Embry.
- Nem, teljesen fitt vagyok! – és kapcsoltam egy fokozattal feljebb.
Jacob futott legelöl. Utána Paul és Leah és Sam. Sam után loholt Seth és Jared. Utánuk én, mögöttem Embry. Már a fele utat megtettük. A táj gyönyörű volt, de most nem arra kell koncentrálnom. Jared mellé értem és rákacsintottam. Egy pillanatra elmeredt és lefagyott, így lelassult. Simán leelőztem, a cselemmel, majd Seth-et is. Leah mellé értem. Akkorra már a ¾ részt megtettük. Akkor bele kell húznom. Hamar lehagytam Leah-t majd Pault.
- Gyors vagy Bella! – szolt utánam. Már láttam a célt. Teljes erőmből futni kezdtem, mindent beleadtam, hogy lehagyjam mindannyiukat. Jacobot is sikerült lehagynom fél fejjel így elsőként értem a célba. GYŐZTEM!!! Közvetlenül utánam Jacob, majd Paul és Leah. És a többiek.
- Szép volt kislány!- lökött meg megint Embry.
- Te meg ne lökdöss folyton! – vicsorítottam rá, de utána mosolyogtam.
- Ügyes volt, Bella! – mondta Sam. – Ma este Seth és …
- Bellával járőrözök! – vágott közbe Seth.
- Rendben, haza mehettek!
- Leah – fordultam felé. – Nem költözöl át hozzánk? Könnyebb lenne egymást váltanunk.
- Háát…… nem tudom……De igazad van, könnyebb lenne. – egyezett bele. – És hogy aludnánk?
- Majd a szobámban. – közben visszaváltoztunk. – Lesz neked is külön ágyad és szekrény részed.
- Oké.
Ezután mindenki ment haza. Leah is hazament, összepakolni a cuccait. Jacob a nyomomban jött. a házban Emily készített pár szendvicset.
- Milyen volt? – nézett fel Emily mosolyogva.
- Fárasztó, de jó – dobtam le magam az egyik székre.
- Bella gyorsabb nálam – duzzogott, de persze csak színlelte a duzzogás, majd ő is ledobta magát.
- Tyűha, akkor jó gyors vagy.
- Aha. Milyen szendvics? – mutattam egy guszta kinézetűre.
- Krémsajtos, szalámis, uborkás szendvics – el is vettem.
- És minden rendben volt itthon? Billy? Beni? – kérdeztem.
- Igen, minden oké, Billy meccset néz, Beni reggelizett, mielőtt hazaértetek és most alszik – sorolta Emily. Bólintottam.
Felmentem letusolni és átöltöztem. Leah is megérkezett 2 közepes méretű bőrönddel. Felvitte a szobámba és elkezdett kipakolni. Elég nagy szobám volt, így mind a hárman elfértünk. Úgy döntöttem, hogy nagynénéméktől majd elhozom az ágyat, fel a szobámba. Az lesz Leah ágya. A fiúkat megkérem, hogy segítsenek ma. Miközben Leah pakolt, lementem megkeresni őket.
- Jacob! – kiabáltam, de nem úgy, hogy Beni felkeljen rá.
- Itt vagyok a nappaliban! – szólt. Odamentem.
- Meg szeretnélek kérni, hogy segíts a nénéméktől elhozni az ágyat – mondtam.
- Oké, de egyedül nem fog menni. – mondta.
- Még szólok valakinek. És köszi, hogy segítesz! – öleltem meg, és már rohantam is. Akik a közelben voltak az Embry és Paul volt.
- Srácok! Segítenétek ágyat cipelni?- rohantam oda hozzájuk.
- Persze, kinél? – Paul.
- Nagynénéméknél. Ide kellene hozni az ágyat – hadartam el.
- Mikor indulunk? – kérdezte Embry.
- Mindjárt indulunk is. úgyis itt van a bérelt kocsi.
- Valahova megyünk még utána?
- Nem tudom, lehet. Szólok Sam-nek, hogy minket ne keressen – hagytam ott őket. A nappaliban nézte a meccset.
- Sam! Jacob, Paul és Embry eljön velem ágyat cipelni! – szóltam be.
- Oké, de ne feledd a járőrözést este kilenctől!
- Tudom, akkora már tuti visszaérünk. – nem felejtem el. – Szia!
Rohantam vissza a házunkhoz. Emily a konyhában sertepertélt, Leah az emeleten pakolt.
- Emily, elmegyünk ágyat hozni Jacob-al, Paul-al és Embry-vel. Benit itt hagyjam? Vagy vigyem magammal?
- Hagyd csak, pakoljatok nyugodtan!
- Köszi! Este Leah is itt lesz, ha maradnál! – szóltam vissza.
- Oké – és már a tésztát kavarta.
Felvettem egy rövid farmert és hozzá egy kék pólót és az új szandálom.
- Bella! – kiabált lentről Jacob. – Indulunk?
- Mindjárt! – szóltam le halkan. – Leah, hozunk egy ágyat neked, meg még lehet, hogy vásárolunk. Pakolsz, vagy jössz?
- Pakolok – nézett rám mosolyogva.
- Oké – Leah sosem szeretett és még most sem szeret, elmenni La Push-ból. Én meg nem tudok a fenekemen ülni egy helyben. Mindig is izgek-mozgok. Teli vagyok energiával.
Felkaptam a kedvenc fekete táskám, amibe mindig minden fontos irat, pénz, tárgy benne van. A telefonom is beleraktam, majd lementem. A fiúk már lenn vártak.
- Melyik kocsival megyünk? – kérdezte Embry.
- Mind a 3-al. Ki akarja vezetni a másik 2 kocsit?  Én most a Ferrary-vel megyek.
- Én a BMW-vel akarok! – vágta rá Embry. Odadobtam neki a kocsi kulcsot.
- De ne legyen semmi baja! – szóltam rá. – A bérelt kocsit ki viszi vissza? Kell egy nagyobbat szerezni.
 - Majd én viszem! - mondta Paul. - Úgy is tudom honnan hoztuk.
- Okés! Emily elmentünk! Szia! - kiáltottam be.
- Sziasztok!
Kimentünk és beültünk a kocsikba.

Bella ruha: