17. fejezet

Sziasztok! Itt a 17. fejezet! :D Nem fűzök hozzá semmi kommentet, azt rátok hagyom. *sejtelmes mosoly* ;)
Puszi
VattaCukor

17. fejezet

(Jacob szemszöge)

3 napja halt meg Bella, már eltelt egy egész nap a temetés óta. Mióta eltemettük, megállás nélkül az idegen vérszopók teremtőjét keresem, eddig sikertelenül. Semmi nyomot nem találtam, pedig még néhány fa lombját is megnéztem. Már egyetlen hajszálnak is örültem volna, de nem, semmi az ég világon. Egész LaPush területét körbejártam már vagy tízszer, milliméterről, milliméterre haladtam, minden kő alá benéztem, mindhiába.
Ha olyan helyen kötöttem ki, ahol Bellával töltöttem egy kis időt, csak az emlékek jöttek elő a fejemben. Akár merre nézek, csak őt látom. Az arcát fedezem fel minden pocsolyában, víztükörben, felhőben, hallom a szélben kacagását egy-egy viccemen, vagy ahogy a nevemet kiáltja. Először, amikor a hangját meghallottam, reménnyel teltem meg, hogy mindez meg sem történt és Bella életben van, de rájöttem, hogy csak a képzeletem játszik velem. Tudom, hogy még a fák is őrzik emlékeit, és soha nem is feledik Őt!
Hazafelé  vettem az irányt, hogy bekapjak pár falatot, mert már rettentően megéheztem. Amikor beléptem a házba, rögtön észrevettem, hogy mindenki itt van, Bella kivételével: Billy, Sam, Emily, Leah, Beni, Seth, Paul, Embry és Jared. Köszönés nélkül haladtam tovább a konyhába, mert senkivel nem volt kedvem beszélgetni, de Sam szava egy pillanatra megállított:
- Jacob! Ülj le közén, van mit megbeszélnünk!
- Kihagyom, van fontosabb dolgom is mint, hogy veletek beszélgessek - csaptam be a konyhaajtót. Gyorsan összedobtam egy szendvicset, még azzal sem foglalkoztam, hogy megnézzem a hűtőbe, hogy van e valami főtt étel. A szendvicset gyorsabban meg tudom enni és annál hamarabb mehetek nyomokat keresni. Épp nyitottam volna ki az ajtót, amikor Emily-be botlok. Kérdezett valamit, de azt már nem hallottam meg, ehelyett Bella hangjára lettem figyelmes, ami más volt, mint az eddigi suttogások, mert ezt tisztán hallottam, mintha mellettem lett volna:
-....

(Edward szemszöge)

Megint a szobámban vagyok egyedül, mert mindenkit kizártam a szobából, a földön ülök és csak arra tudok gondolni, hogy elmulasztottam még azt a kevés időt is, amit vele tölthettem volna. A fájdalom nem múlt a szívemben egy fikarcnyit sem. A szívem összetört, a testem erős, viszont az elmém és a lelkem gyenge. Nehéz elhinni, hogy örökre elmentél, kínok között éltem ebben a 3 napban nélküled és tudom, hogy ezután sem lesz másképp. Már nem érdekel, hogy mi lesz holnap, mert te nem leszel ott. Múltunk nem volt, jelenünk meghalt és jövőnk sem lesz. Három napja még nem tudtam, hogy mit hoz a jövő, mert ha tudtam volna, akkor nem fecséreltem volna az időt tétlenkedéssel, hanem a karomba zártalak volna örökre, de NEM ölelhetlek többé! Amikor a földön fekve, sebesülten rád néztem, tudtam, hogy Te kellesz nekem. Már akkor tudtam, hogy nekem szánt téged a sors. Az égből a csillagokat is lehoztam volna neked, hogy boldog légy, de ezt már nem tehetem meg. Miért nem tudtam tenni semmit? Miért? Miért? Miért? Mi lesz velem nélküled? Úgy élni sem tudok tovább, nélküled ezt az életet sem akarom! Semmim sincs, ha te nem  vagy velem! Nem tudlak elengedni, csak rád tudok gondolni, úgy fáj, hogy a szívem megszakad és majd megőrülök!  Már a családom között sem találom a helyem, kizártam őket is a szívemből. Ha beszéltek hozzám, egyszerűen csak elengedtem a fülem mellett a szavaikat.  Ha megkértek valamire, nem reagáltam rájuk, bármit is mondtak nem érdekelt. Vadászni sem voltam ebben a három napban, pedig már rám fért volna. Emmett és Jas még azt is megtette értem, hogy hazahoztak egy szarvast, de az sem érdekelt. Nem érdekel semmi! Semmi, csakis Bella! Tudom, hogy ezzel megbántom őket, de egy útvesztőbe kerültem, miután elmentél és elvesztetem önmagam. Ebben a labirintusban nem látok mást csakis Bellát! Előttem rohan, de én képtelen vagyok megmozdulni, utánanyúlni, bármit is teszek, nem érzek mást csak a hiányát. Az a néhány emlék van csak a szemem előtt, amit együtt töltöttünk. Tudom, hogy fel kell kelnem és erősnek lennem, próbálok ebből az útvesztőből kijutni, de nem megy! Segítség! Valaki segítsen! Fel kell ébrednem! Valakiknek kell a segítségem! Hogy jutok ki innen?
-.... - valaki suttog, de nem értem, hogy mit. - ....
- Ki az? Mit mondasz? - nem hallok semmit. Semmi válasz. Ekkor Bella hangjára lettem figyelmes, ami más volt, mint az eddigi suttogások, mert ezt tisztán hallottam, mintha mellettem lett volna:
-....

|
|
|
|
|
{De gonosz vagyok!}(szerk.) ;D
|
|
|
|
|

(Edward és Jacob szemszöge)

Bella hangjára lettem figyelmes, ami más volt, mint az eddigi suttogások, mert ezt tisztán hallottam, mintha mellettem lett volna:
- Állj fel és élj tovább! - hallottuk meg.

16. fejezet!

Sziasztok!!!
Meglepí! Meghoztam a 16. fejezetet! Nehéz vol megírni, de sikerült : D
Remélem tetszeni fog, nekem nagyon tetszik.
Véleményt írjatok, ha elolvastátok!
Puszi
VattaCukor ♡

16. fejezet

(Edward szemszöge)

-Edward! Gyere le, mert indulnunk kell – hallatszott fel Carlisle hangja.
Elérkezett hát az idő. Felkeltem a kanapé mellől és elindultam le a lépcsőn. Már mindenki elkészült és az alkalomhoz illően felöltözött. Mindenkin fekete ruha volt, pontosan olyan, mint Bella bundája.
-Felkészültél? – kérdezte Alice.
-Erre soha sem lehetett volna felkészülni – válaszoltam, mindenki bólintott. Carlisle kitárta az ajtót és elindultunk. Nem siettünk, kényelmes tempóban futottunk a kiválaszott helyre. Amire odaértünk, már mindenki ott volt. Jelen volt az egész falka és barátaik, még LaPush lakói is eljöttek, körülbelül LaPush ¾ része megjelent. Senki sem tette át a lábát a határvonalon, mi is csak olyan közel mentünk, ahogy csak lehetett. A falka tagjai, ahogy észrevettek minket bólintottak köszönésképpen, és mi is viszonoztuk. Minden bizonnyal LaPush papját kérték meg a szertartásra, mert nem volt a környéken kocsi. Ahogy mindnyájan beálltunk a helyünkre Sam bólintott a papnak és elkezdődött a temetés:
-Tisztelt Gyászóló Családok, Barátok, Ismerősök, jelenlévők! Együttérzően állunk itt Bella Swan koporsójánál! – eddig a pillanatig még rá se mertem nézni a koporsóra, de most megtettem. Nyárfából készült, apró kézzel készített minták borították be a koporsó oldalát, több napos munka eredménye lehetett. A színe majdnem Bella csokoládé barna szemére emlékeztet, de nincs benne az a csillogás, ahogy rám nézett, hiába lakkozták le. A belseje selyemmel bélelt, párnázott, hogy a holtak is kényelmesen aludhassanak. Ez milyen ironikus.
Eközben nem is figyeltem a pap szavaira, de ebből a pár szóból rájöttem, hogy úgy beszél róla, mintha a barátja lett volna:
-Mint derült égből a villámcsapás, úgy ért minket a hír. Egyszerűen nem is akartuk elhinni, de sajnos igaz volt. A halál újra behajtotta jussát és ez ellen lázadnunk kell. Csodálkoztunk, hisz oly erős voltál és mégis itt hagytál bennünket. Mi rosszak voltunk, te voltál az angyal közülünk és mégis közénk csaltunk, eggyé váltál velünk, de már túl késő bármit is tenni ellene… - itt elakadtak a pap szavai. Már mindenki sírt a jelenlévők közül, aki csak könnyet tudott ejteni, mi, vámpírok néma zokogásba törtünk ki. Az emberek közül voltak olyanok, akik összeestek a zokogástól és nem bajlódtak a felállással.  A nyomasztó, zokogással teli csendet Jacob szavai törték meg:
-Mi nem vagyunk kész, hogy elengedjünk téged. Te még a napnál is fényesebben ragyogtál. Mindenki szívébe, aki találkozott veled fényt engedtél, bármilyen sötét is volt az. Maga a szél is te voltál, mert elfújtad mindenki félelmét és baját, elég volt hozzá a mosolyod. Te olyan voltál, mint egy éjjeli lepke a tűz körül. Ha elmentél valaki előtt, az csak a kiutat látta a sötétségből. Mindennek te voltál a forrása, de hogy most nem vagy már közöttünk, minden elsötétült. Mindnyájan a sötétben tapogatózunk, nem látjuk az alagút végét, és bármelyik percben megjelenhet a vonat. Esküszöm megbosszulom a halálodat, mert csak úgy tudok búcsút venni tőled és csak úgy engedhetlek el…
-Imádságunkkal kérjük a Szent Lélek oltalmát, hogy békében nyugodhasson Bella Swan az örök élet mezsgyéjén. Búcsúzunk Bella Swantól, mert életét adta egy barátjáért, bármilyen rövid is volt az. Emlékedet örökön megőrizzük. – fejezte be a pap.
Az utolsó pillanatban néztem bele a koporsóba Bellára, olyan volt, mintha csak aludt volna. Ha kérdeztek volna valamilyen orvosi vizsgán, hogy a test halott vagy alszik, rögtön rávágtam volna, hogy csak alszik. De most tudtam, hogy ez nem így van, mert nem volt a szívének dobogása, és a karjaim között halt meg. Örökké emlékezni fogok erre a nyugodt arcra.
Emmett és Jasper a mi oldalunkról, Jacob és Paul a másik oldalról segített betenni a csukott koporsót a sírba. A pap még hozzáfűzött pár sort a bibliából és örök nyugalomra helyezte Őt. Mindenki dobott a koporsóra egy-egy szál fekete rózsát, egyedül én dobtam bele egy fehéret. Senki sem tett rá megjegyzést, mindenkit lefoglalt a maga gyásza. Ezután beásták a koporsót és egy domb keletkezett felette, amibe egy keresztet tűztek Bella nevével, születésének időpontjával és halálának évével. Egy darabig egyetlen ember sem hagyta el a sír környékét, mindenki Bella közelében akart maradni. Körülbelül egy óra múlva indult el két nő, egy babával. Ha jól tudom, az egyik volt Sam bevésődése, Emily, mellette egy új női falkataggal Leah-val, kezében Benivel, a bevésődésével, Bella unokaöccsével. El kellett menniük, megetetni a picit.
Eddig észre sem vettem, hogy mindenkit kizártam a gondolataim közül és most egyszerre tört rám az összes gyászos gondolat. Majd beleőrültem a gondolatokba, de Jas nyugalom hullámot küldött felém, ami javított a helyzeten. De ő sem bírta ez a sok érzelmet sokáig, így ő is elkényszerült menni, Alice-val az oldalán. Szépen lassan mindenki indulóra fogta, végül csak a falka tagjai, Rose, Emmett és Én maradtunk.
-Továbbra is minden a szerződés szerint fog zajlani – törte meg a csendet az alfa. – Folyamatosan járőrözni fogunk és keressük a nyomokat az alkotójuk után.
-Mi is ugyanígy fogunk tenni a mi területünkön – mondtam.
-Szinte biztos vagyok benne, hogy a vezetőjük még itt kószál a környéken – mondta Jacob a sírt nézve. – Egyszerűen érzem a véremben, hogy itt van valahol.
-Megtaláljuk Jacob, élve vagy halva, de elkapjuk – sétált mellé a Seth nevű farkas.
-Elkapjuk, de nem öljük meg egyszerűen, megkínozzuk, és ha már a halálért könyörög, akkor talán már megöljük…. De nem... még akkor sem fogjuk, csak ha már megunjuk – morogta Jacob. Az egyszer biztos, hogy most nem akarnék ennek a vámpírnak a helyében lenni.
-Így lesz Jacob, így lesz – lépett mellé Sam is, majd sorjában a többiek is. – Ha találtunk valamit, értesíteni fogunk benneteket - nézett ránk Sam.
-Rendben, ha viszont mi találunk valami nyomot, mi szólunk – bólintottak.
-Menjünk, otthon már várnak ránk, Billyt se hagyjuk egyedül. Neki van most ránk a legnagyobb szüksége ezek után… - azzal hátat fordítottak nekünk és elmentek. Mi is így tettünk és hazafele vettük az irányt.

Életjel!

Sziasztok! 

Adok egy kis élet jelet magamról! :) E hónap 24-25-én szóbelizek, szóval már nem kell sokat várnotok az új fejezethez! Láthatjátok, hogy csináltam egy új fejlécet (remélem tetszik), és picit alakítani fogok a blog kinézetén! Az elejétől átnézem a történetet, javítok a hibáimon, a fogalmazás módomon, hogy az új fejezet frissen és üdén kerüljön fel! :) Oldalt feltüntetem, hogy melyik fejezet javítása történik. Ha van valami kérdésetek írjatok nyugodtan a vattacukorr@citromail.hu e-mailomra vagy ha beszélgetni szeretnétek ott elértek és más elérhetőséget is adhatok :)

millió puszi ♡♡♡

VattaCukor

I'm really really sorry!

Sziasztok! Nagyon nagyon sajnálom, hogy mostanában nem hoztam friss fejezeteket! Megnyugtatlak benneteket, hogy élek és folytatni akarom a történetet, de nem tudom leírni hogyan tovább. A fejemben már megvan az egész történet körülbelül, de nem bírom szavakba önteni! :/ Most ugye itt van a nyakamon az érettségi, szóval azzal is kell foglalkoznom. DE! Ígérem, hogy valahogy megpróbálom folytatni! Nem akarom abbahagyni ezt a történetet, mert szeretem és a szívemhez nőtt! 

Kérlek benneteket legyetek türelemmel, apait-anyait beleadok, hogy megszülessen a következő fejezet!

millió puszi

VattaCukor♥

15. fejezet

Itt a következő fejezet. Bocsánat a sok késésért, nincs mentségem, de remélem olvassátok még a  blogom. Kérhetek pár komit?

15. Fejezet

(Sam szemszöge)
 Az egész falu gyászba borult. A falkával intézkedtünk a temetéssel kapcsolatban, ami holnap délután lesz 2 órakor. Senki sem bírja felfogni, hogy elvesztettük a buzgómócsing Bellánkat, mindenkit rosszul érintett. Jacob azóta ki sem jött a szobájából, őt viselte meg legjobban Bella elvesztése. Emily is letört, nincs kivel megbeszélnie a csajos dolgokat, mivel Leah-val nem jönnek ki egymással. De megpróbálja tartani magát a pici érdekében, de Beni is megérezte ezt a gyászos hangulatot, mert rengeteget sír, keveset alszik és eszik. Carlislet is kihívtuk, hogy vizsgálja meg, de azt mondta, hogy nem beteg, csak Bellát hiányolja. De ez így nem mehet sokáig…
- Szívem, gyere vacsorázni, a srácok már az asztalnál ülnek és csak rád várnak. – rántott ki gondolatmenetemből Emily.
- Jacob is lejött? – kérdeztem meg.
- Nem.
- Felmegyek, beszélek vele. – felálltam a verandáról, bementem a házba és felsétáltam az emeletre Jacob szobájához.
– Jacob, gyere le enni, már 2 napja nem ettél semmit.
- Nem vagyok éhes.
- Ne viselkedj gyerekesen. Gyere le vacsorázni, mindenki csak ránk vár.
- De Bella nincs közöttük.
- Nincs, mivel elhunyt.
- De miért? Miért áldozta fel magát egy vérszopóért?
- Érted is megtette volna. Gyere le, legalább csak legyél közöttünk az utolsó nap, míg el nem temetjük Bellát. – unszoltam tovább. – Bella is ezt szeretné.
- De csak most az egyszer. – Adta meg magát Jake és kinyitotta az ajtaját, elsétált mellettem, le a nappaliba. Én utánamentem és leültünk a két szabad helyre.
- Üdv újra közöttünk! – veregette meg a vállát Embry.
- Mindenki szedjen, amennyit csak akar. – tette le a vacsorát az asztalra Emily. – Ez volt Bella kedvence. Mindenki szedett a töltött csirkéből, még Jacob is. Szolid beszélgetéssel telt az este további része.

(Carlisle szemszöge)
Amióta Bella meghalt az egész család magába fordult, leginkább Edward. Rosalie magát okolja mindenért, de mi is és a falka is megmondta, hogy ez nem az ő hibája, Bella döntése volt. Esmee is letört lett, mert ilyen rövid idő alatt megkedvelte Bellát. Kedvesem találkozott elsőként Bellával a családból, és már akkor lányaként szerette. Amikor hazaért a találkozásuk után, csak Belláról áradozott, hogy milyen kedves és aranyos lány. Emmett is aznap találkozott vele, őt is rosszul érintette Bella halála. Úgy gondolta, hogy már tud kivel bunyózni, de ez nem tud most már bekövetkezni. Nem poénkodik mostanában, sőt nem csinál semmit sem. Jasper elment itthonról, mert nem bírta elviselni a családba dúló érzelmeket. Megértem, mivel még a saját érzelmeivel is meg kell birkóznia. Alice folyton a jövőt kutatja, de semmit sem lát a javulással kapcsolatban. Engem is rosszul érintett ez az egész, de valahogy talán kiheverjük. Megtudtuk, hogy ma 2 órakor lesz a temetés a határ mentén, mivel Bella velünk is jó kapcsolatban állt. Így majd nem kell átlépni egyikünknek sem a határt. A hátra maradt időt mindenki tétlenséggel töltötte, én próbáltam olvasással elütni az időt, kevés sikerrel.

 (Edward szemszöge)
 Mióta Bella elment, elvesztem. Már 100 éve keresem a páromat, megtaláltam és most elvesztettem. Úgy látszik, én örök kárhozatra vagyok ítélve. Mindörökre magányos farkasként, esetemben magányos vámpírként fogok élni. Megtalálni a szerelmet nehéz, de elveszíteni könnyebb, ezt egy örök életre megtanultam. Nem tudtam eddig milyen igazán szeretni, de Bella megmutatta abban a 2 napban. Most csak egy zene jut eszembe, ami az érzelmeimet tükrözi:

 (Jacob szemszöge)

Már csak 3 óra és Bella temetésén leszünk. Mindenki ott lesz a határnál, amit közös megegyezés alapján választottunk.
Minden elmúlt hirtelen, de az élet halad tovább, Bella nélkül még a ház is csendesebb. Ha kimegyek a szobámból mindenhol őt látom. A konyhában, ahogy készíti az ételt, a nappaliban, ahogy takarít vagy nézi a tv-t. A szobám előtt, ahogy toporzékol, hogy adjam már ki a szennyesemet. Mindenhol őt látom. Hiányzik, de nem tudok semmit sem tenni, csak a szobámba gubbasztani. Túl gyorsan telik az idő, egyre csak közeledik a temetés. És én ezt nem akarom! Miért? Miért kellett meghalnod Bella? Itt hagytál minket, ENGEM egyedül! Miért? Mit tettem ellened? Miért?....

B.U.É.K!

sikerekben gazdag boldog új évet kívánok mindenkinek! :)

sajnálom, hogy nem hoztam frisst, de nem tudom mihez kezdjek most... ha valakinek van a történettel kapcsolatos ötlete, annak nagyon örülnék..ide küldjétek ötleteteket ha van: vattacukorr@citromail.hu előre is köszönöm! :) :$

puszi
VattaCukor♥

14. fejezet!! :)

Sziasztok! Még amint látjátok élek! Bocsánatot szeretnék kérni, amiért nem hoztam egy jó ideje frisst, de volt rá okom. Rengeteget kell tanulnom, mivel 9-es lettem.. Írjatok KOMIKAT! Az előző fejezetre is csak 1-et sikerült összehozni, pedig volt rá időtök... Nem szaporítom tovább a szót.. Jó olvasást!

Puszi

VattaCukor♥

14. Fejezet

- Bella!

- Bells!

- Belaaa!

Kiabáltak nekem a többiek, amit halványan érzékeltem.

- Ez az én hibám! – sírta tőlem nem messze Rosalie. – Ha nem fagytam volna le, akkor most nem kellett volna ennek megtörténnie! Sajnálom! Én nem akartam…Bella! Bocsájts meg!

- Adjatok neki levegőt! – tolt el mindenkit Carlisle a közelemből. – Bella! Hallasz minket? Hogy érzed magad? – alig hallottam meg, amit Carlisle mondott.

- Rosszul, de miért beszélsz ilyen halkan és távol? – suttogtam én is, mivel ennél hangosabban nem ment.

- Mi nem beszélünk halkan, és nem vagyunk távol, itt vagyunk körülötted - Guggolt le mellém Edward.

- Hajolj ide! – kértem, amit meg is tett. – Nem haragszom Rosera… - Itt elkapott egy köhögő roham. Iszonyatosan fájt mindenem, mintha egy elefánt ült volna rajtam, olyan nehéznek éreztem a végtagjaimat. Miután sikerült abbamaradnia a köhögőrohamnak, kimondtam, vagyis inkább suttogtam, amit tudnia kellett Edwardnak.

- Edward, Szeretlek! – Amint kimondtam, nem éreztem semmit és minden elsötétült.

(Carlisle szemszöge)

- Adjatok neki levegőt! – toltam el családomat és farkasokat Bella közeléből, majd leguggoltam mellé. – Bella! Hallasz minket? Hogy érzed magad?

- Rosszul, de miért beszélsz ilyen halkan és távol? – suttogta. Koncentrálnom kellett, hogy halljam, mit mond.

- Mi nem beszélünk halkan, és nem is vagyunk távol, itt vagyunk körülötted! – guggolt le mellé fiam.

- Hajolj ide! – kérte Bella. – Nem haragszom Roslaiera… - mondta, majd elkapta egy köhögőroham. Próbáltunk neki segíteni, de nem történt semmi. Amikor a köhögése abbamaradt és Edwardhoz fordult:

- … - Nem értettem mit mondott Bella, olyan halkan mondta.

- Én is, Bellám! – Ölelte magához Bellát Edward.

- Mit mondott? – kérdezte Emmett. Akkor nem csak én nem hallottam.

De Edward nem válaszolt Emmett kérdésére. Odabújt Bella ép oldali nyakához és halk zokogásba kezdett. És itt meghallottam, vagyis nem hallottam meg Bella szívének egyenletlen szívdobogását. Megállt a szíve. Bellát elvesztettem. Az első ember, aki a karjaim között halt meg. Pedig kedves lány volt, még hozzánk vámpírokhoz is. Edwardnak a párja lehetett volna, annyira összeillettek. De én elvesztettem. Rossz orvos vagyok…

(Edward szemszöge)

- Mit mondott? – kérdezte tőlem melák bátyám. De egyszerűen nem bírtam rá válaszolni. Bella szíve megállt, és nálam úgy fagyott meg a levegő. A nyakához bújtam és mélyet szippantottam utoljába illatából és zokogásba kezdtem. A gondolatok csak úgy záporoztak felém:

„Öcsi! Mi történt? – Em.”

„Fiam! Minden rendben? Mi a baj? – Esme.”

„Edward! Jól vagy? Mik ezek a vegyes érzelmek?”

„Edward! Mi történt Bellával? Mit csinálsz vele? – a falka.”

„Sajnálom, fiam! – Carlisle.” Látom, ő hallgat.

„Edward! Nem látom a jövőnket! Mi történt? – Alice”

„Sajnálom! Miért fagytam le? Ed, ugye jól van Bella? – Rose.”

- Sam… - szólaltam meg rekedten..nem is tudtam, hogy vámpír be tud rekedni… - Bella…

- Mi van vele? Carlisle! Miért nem csinálsz valamit? – dühöngött Sam.

- Mi van Bells-el? – kérdezte Jacob.

- Sajnálom, de Bella… - nem bírtam folytatni, nem..nem… élnie kell!!!

- Mi van vele? Elájult? – kérdezte már sokadjára Jacob.

- Bella… - még most nem megy… nem tudom kimondani…

- Bella.. – próbálkoztam újra, de nem megy…

- Bella elment egy sokkal jobb és nyugodtabb helyre… - mondta ki helyettem apám.

- MII? – mondta mindenki egyszerre.

- Csak hallgassatok, és figyeljetek… - mondtam… de nem hiszem el. Miért ő? Miért nem én? Én több rosszabb dolgot tettem mint ő! Ő egy ártatlan ember volt! Nem ártott senkinek! Miért? Miért ment el? Miért most? Amikor épp hogy csak megismertem?! Nem, ez nem lehet…

- BELLAA!!!!! – ordították a farkasok.

- Mi most szerintem hazamegyünk…Részvétünk…Ha tudunk valamiben segíteni, akkor csak szóljatok… Edward gyere.

- De…

- Megyünk. – mondta apai szigorral Carlisle. Kénytelen voltam felkelni szerelmem mellől, és otthagyni őket…

(Sam szemszöge)

A Cullenék magunkra hagytak minket. Némán álltuk körbe Bells élettelen testét. Senki sem szólalt meg, csak csendesen gyászoltunk. Az első farkas, aki életét adta egy vámpírért. Volt választása, és ő ezt választotta. Mindig is szeretett mindenkit, bárkiről is volt szó segített neki. De most elment… És nem jön vissza közénk. Itt hagyott minket, pedig még csak most csatlakozott…

Jacob mozdult meg elsőként. Leguggolt Bella mellé, és kezét Bella nyaka és térde alá csúsztatta, majd felemelte. A többiek utat engedtek nekik és sétálva elindultunk. Átvágtunk az erdőn, ami gyalog háromnegyed óra volt. Kiérve az erdőből La Push szélén voltunk. Végig sétáltunk a falun, ahol többen is érdeklődtek, hogy mi történt. Mivel a falu tudta rólunk az igazat, így elmondtuk nekik. Mindenkit lesokkolt Bella halála és részvétet nyilvánítottak. Jacob hátul maradt Bella testével, azt mondta, hogy most jó neki ott. A Black ház elé érve Emily, Leah, Jared és Billy kijött.

- Hogy ment? Hol van Jacob? És Bella? – kérdezte Billy.

- Itt vagyok! – hangzott hátulról a válasz.

- És Bella?

- Ő is itt van. – mondta, majd megnyílt előttük az út.

- Bella! – mondták mind a négyen.

- Elájult? – kérdezte Leah. – Vagy kiütötték?

- El… - mondta volna Jacob, hogy mi történt, de Jared közbevágott, mint szokott..

- Szóval elájult. – könnyebbült meg Jared.

- Már megijedtem. – jött oda hozzám kedvesem. Átkaroltam a derekát, hogy megtartsam, amikor elmondjuk…

- Bella… - kezdte Jacob, de nem bírta kimondani. Ezért megtettem én:

- Bella meghalt…