14. fejezet!! :)

Sziasztok! Még amint látjátok élek! Bocsánatot szeretnék kérni, amiért nem hoztam egy jó ideje frisst, de volt rá okom. Rengeteget kell tanulnom, mivel 9-es lettem.. Írjatok KOMIKAT! Az előző fejezetre is csak 1-et sikerült összehozni, pedig volt rá időtök... Nem szaporítom tovább a szót.. Jó olvasást!

Puszi

VattaCukor♥

14. Fejezet

- Bella!

- Bells!

- Belaaa!

Kiabáltak nekem a többiek, amit halványan érzékeltem.

- Ez az én hibám! – sírta tőlem nem messze Rosalie. – Ha nem fagytam volna le, akkor most nem kellett volna ennek megtörténnie! Sajnálom! Én nem akartam…Bella! Bocsájts meg!

- Adjatok neki levegőt! – tolt el mindenkit Carlisle a közelemből. – Bella! Hallasz minket? Hogy érzed magad? – alig hallottam meg, amit Carlisle mondott.

- Rosszul, de miért beszélsz ilyen halkan és távol? – suttogtam én is, mivel ennél hangosabban nem ment.

- Mi nem beszélünk halkan, és nem vagyunk távol, itt vagyunk körülötted - Guggolt le mellém Edward.

- Hajolj ide! – kértem, amit meg is tett. – Nem haragszom Rosera… - Itt elkapott egy köhögő roham. Iszonyatosan fájt mindenem, mintha egy elefánt ült volna rajtam, olyan nehéznek éreztem a végtagjaimat. Miután sikerült abbamaradnia a köhögőrohamnak, kimondtam, vagyis inkább suttogtam, amit tudnia kellett Edwardnak.

- Edward, Szeretlek! – Amint kimondtam, nem éreztem semmit és minden elsötétült.

(Carlisle szemszöge)

- Adjatok neki levegőt! – toltam el családomat és farkasokat Bella közeléből, majd leguggoltam mellé. – Bella! Hallasz minket? Hogy érzed magad?

- Rosszul, de miért beszélsz ilyen halkan és távol? – suttogta. Koncentrálnom kellett, hogy halljam, mit mond.

- Mi nem beszélünk halkan, és nem is vagyunk távol, itt vagyunk körülötted! – guggolt le mellé fiam.

- Hajolj ide! – kérte Bella. – Nem haragszom Roslaiera… - mondta, majd elkapta egy köhögőroham. Próbáltunk neki segíteni, de nem történt semmi. Amikor a köhögése abbamaradt és Edwardhoz fordult:

- … - Nem értettem mit mondott Bella, olyan halkan mondta.

- Én is, Bellám! – Ölelte magához Bellát Edward.

- Mit mondott? – kérdezte Emmett. Akkor nem csak én nem hallottam.

De Edward nem válaszolt Emmett kérdésére. Odabújt Bella ép oldali nyakához és halk zokogásba kezdett. És itt meghallottam, vagyis nem hallottam meg Bella szívének egyenletlen szívdobogását. Megállt a szíve. Bellát elvesztettem. Az első ember, aki a karjaim között halt meg. Pedig kedves lány volt, még hozzánk vámpírokhoz is. Edwardnak a párja lehetett volna, annyira összeillettek. De én elvesztettem. Rossz orvos vagyok…

(Edward szemszöge)

- Mit mondott? – kérdezte tőlem melák bátyám. De egyszerűen nem bírtam rá válaszolni. Bella szíve megállt, és nálam úgy fagyott meg a levegő. A nyakához bújtam és mélyet szippantottam utoljába illatából és zokogásba kezdtem. A gondolatok csak úgy záporoztak felém:

„Öcsi! Mi történt? – Em.”

„Fiam! Minden rendben? Mi a baj? – Esme.”

„Edward! Jól vagy? Mik ezek a vegyes érzelmek?”

„Edward! Mi történt Bellával? Mit csinálsz vele? – a falka.”

„Sajnálom, fiam! – Carlisle.” Látom, ő hallgat.

„Edward! Nem látom a jövőnket! Mi történt? – Alice”

„Sajnálom! Miért fagytam le? Ed, ugye jól van Bella? – Rose.”

- Sam… - szólaltam meg rekedten..nem is tudtam, hogy vámpír be tud rekedni… - Bella…

- Mi van vele? Carlisle! Miért nem csinálsz valamit? – dühöngött Sam.

- Mi van Bells-el? – kérdezte Jacob.

- Sajnálom, de Bella… - nem bírtam folytatni, nem..nem… élnie kell!!!

- Mi van vele? Elájult? – kérdezte már sokadjára Jacob.

- Bella… - még most nem megy… nem tudom kimondani…

- Bella.. – próbálkoztam újra, de nem megy…

- Bella elment egy sokkal jobb és nyugodtabb helyre… - mondta ki helyettem apám.

- MII? – mondta mindenki egyszerre.

- Csak hallgassatok, és figyeljetek… - mondtam… de nem hiszem el. Miért ő? Miért nem én? Én több rosszabb dolgot tettem mint ő! Ő egy ártatlan ember volt! Nem ártott senkinek! Miért? Miért ment el? Miért most? Amikor épp hogy csak megismertem?! Nem, ez nem lehet…

- BELLAA!!!!! – ordították a farkasok.

- Mi most szerintem hazamegyünk…Részvétünk…Ha tudunk valamiben segíteni, akkor csak szóljatok… Edward gyere.

- De…

- Megyünk. – mondta apai szigorral Carlisle. Kénytelen voltam felkelni szerelmem mellől, és otthagyni őket…

(Sam szemszöge)

A Cullenék magunkra hagytak minket. Némán álltuk körbe Bells élettelen testét. Senki sem szólalt meg, csak csendesen gyászoltunk. Az első farkas, aki életét adta egy vámpírért. Volt választása, és ő ezt választotta. Mindig is szeretett mindenkit, bárkiről is volt szó segített neki. De most elment… És nem jön vissza közénk. Itt hagyott minket, pedig még csak most csatlakozott…

Jacob mozdult meg elsőként. Leguggolt Bella mellé, és kezét Bella nyaka és térde alá csúsztatta, majd felemelte. A többiek utat engedtek nekik és sétálva elindultunk. Átvágtunk az erdőn, ami gyalog háromnegyed óra volt. Kiérve az erdőből La Push szélén voltunk. Végig sétáltunk a falun, ahol többen is érdeklődtek, hogy mi történt. Mivel a falu tudta rólunk az igazat, így elmondtuk nekik. Mindenkit lesokkolt Bella halála és részvétet nyilvánítottak. Jacob hátul maradt Bella testével, azt mondta, hogy most jó neki ott. A Black ház elé érve Emily, Leah, Jared és Billy kijött.

- Hogy ment? Hol van Jacob? És Bella? – kérdezte Billy.

- Itt vagyok! – hangzott hátulról a válasz.

- És Bella?

- Ő is itt van. – mondta, majd megnyílt előttük az út.

- Bella! – mondták mind a négyen.

- Elájult? – kérdezte Leah. – Vagy kiütötték?

- El… - mondta volna Jacob, hogy mi történt, de Jared közbevágott, mint szokott..

- Szóval elájult. – könnyebbült meg Jared.

- Már megijedtem. – jött oda hozzám kedvesem. Átkaroltam a derekát, hogy megtartsam, amikor elmondjuk…

- Bella… - kezdte Jacob, de nem bírta kimondani. Ezért megtettem én:

- Bella meghalt…

13. fejezet!

Sziasztok! Meghoztam a fejit! Nagyon fáradt vagyok, szóval lehet, hogy találtok benne hibát.. Remélem tetszeni fog!!! :DDD *rejtelmesvigyor* KOMIT KÉREK!!!!

Puszi

VattaCukor♥

13.fejezet

Mind a kettő területet átfésültük, de csak olyan nyomokat találtunk, ami nem vezetett sehova. Esme-vel lemaradunk egy kicsit, de nem volt gond. Egyszer csak mozgást láttam a fán és észrevettem egy újszülött vámpírt. Hogy haladtak el a többiek a vámpír alatt? Mondjuk Esme sem vette észre… Szólok a többieknek:

- Sam, skacok! Ráakadtunk egyre! Forduljatok vissza! Szóljatok a Cullenéknek is!

- Rendben, de hogy nem vettük észre?

- Nem tudom, de Edward sem hallotta a gondolatát?

- Azt mondta, hogy nem. Jasper azt mondja, hogy valamelyiknek lehet egy képessége, ami blokkolja a mi szaglásunkat, hallásunkat… De te hogy láttad meg?

- Nem tudom… - ekkora már felzárkóztak mögénk a többiek.

- Bellára nem hat semelyikünk képessége sem… - mondta hangosan Edward.

- Te nem hallod Bells gondolatát? – kérdezte Jacob Edwardot gondolatban.

- Nem.

- Mi nem, öcsi? – kérdezte a melák.

- Jacob kérdezte, hogy hallom e Bella gondolatát, de nem, nem hallom.

- Ja, hát igen, Bella te egy mázlista ember, bocs farkas vagy – intézte hozzám a szavait Em. Én csak hátrafordultam és bólintottam. Én vezettem az egész bandát, de már ők is észrevették a vámpírokat. Kiérve a fák sűrűjéből egy hatalmas rétre érkeztünk. A rét számításaim szerint az erdő közepén volt, nagyon távol az emberektől. Ha harcra kerülne sor, akkor nem vennék észre az emberek. Csak ez a mi szerencsénk.
Az egész rétet körbeöleltél a fák, gyönyörű is lenne a rét, ha nem bűzlene ennyire idegen vámpírok szagától. Benéztem a fák sűrűjébe és több mint ötven szem pár nézett velem farkasszemet.

- AZ ERDŐBEN! – üzentem gondolatban a farkasoknak, ők továbbították Edwardnak és Ő szolt a Cullenéknek.

- Az erdőben vannak! – szolt.

Mindenki harci állást vett fel, az erdőben nem mozdult senki, de úgy vettem észre, mintha kevesebben lettek volna. Lehunytam a szemem, és koncentrálni kezdtem a hangokra. Az elmémből mindent kizártam, hallottam a farkasok lélegzet vételét, és a Cullenék felesleges levegő vételét. A távolabbi hangokra koncentráltam, és meghallottam, amit akartam:

- Mi miért nem mehetünk? – kérdezte az egyik újonc.

- Mert Klaus csak öt vámpírt tud magán kívül láthatatlanná tenni! De fogd már be a szád, mert lebukunk – mondta a másik. De szerintem neki kellett volna befognia a száját, ő buktatta le a Klaus nevű vámpírt.

Kinyitottam a szemem, és körbenéztem a réten, de nem láttam semmit. Ebből senki nem vett észre semmit, nem is volt időm szólni nekik, mert észrevettem a láthatatlanokat. Hárman elől, ketten középen és egy hátul közeledtek felénk. Gondolom a leghátsó Klaus. A közelünkben volt egy szikla, arra ráugortam villámgyorsan és rávetettem magam a leghátsó vámpírra. A többiek azt hitték, hogy a semmire ugrok, de nem, éreztem magam alatt valakit. Kitapintottam a fejét és lecsaptam rá a mancsommal. Rögtön láthatóvá vált mindenki. A Klaus nevezetű vámpír fele elvált a testétől és arrébb gurult. Az öt vámpír rám akarta vetni magát, de szerencsére kapcsoltak a többiek. Megölték gyorsan mind az ötöt és felém fordultak.

- Honnan tudtad, hogy jönnek? – kérdezett rá mindenki.

- Füleltem, és meghallottam, hogy van egy Klaus nevű vámpír, aki 5 vámpírt, magán kívül láthatatlanná tud tenni. Körbenéztem a réten, de nem láttam elsőnek semmit. Majd egy óvatlan pillanatban megláttam, hogy egy magasabb fűszál elhajlik, és észrevettem mind a hat vámpírt. Kiszámítottam, hogy melyik lehet Klaus, így kiütöttem a királyukat. De elég a csevejből, jönnek! – regéltem el gondolatban a falkának, ők továbbadták Ed-nek, majd ő a családjának.

- Szép volt! – mondták végül, majd kezdetét vette a harc.

Esme-vel nagyon jól összedolgoztunk, hol az egyikünk védte a másikat, hol a másikunk. Volt, amikor az Esme harcolt, és én fedeztem, vagy fordítva. Kiderült, hogy egy Victoria nevű vámpír volt mindennek az elkövetője. Senki sem tudta, hogy merre van, lehet, hogy elmenekült, elbújt, esetleg kitalálták menekvésképpen, de feleslegesen. Paul és Carlisle is nagyon jól összedolgoztak, Paul egyszer megmentette Carlislet egy támadástól, amit a család fő meg is köszönt. Emmett szórakozott a vámpírokkal, de Embry próbálta komolyságra bírni, kevés sikerrel. Egyszer kaptam az alkalmon, ott voltam Em közelében és fejbe vágtam a mancsommal. Rögtön észhez tért és nem szórakozott tovább. A többiek csak nevetek rajta, de Emmett, az csak Emmett. Edward felé néztem, aki engem nézett, és nem vette észre a rá támadó vámpírt, az a hátára ugrott és próbálta letekerni Edward fejét, de Ő lefogta a kezét, de nem bírt megszabadulni tőle, így odaugrottam egy szökkenéssel és letéptem róla.

- Üzenem Jaspernek: mondtam, hogy nem jó egyedül hagyni Edwardot! – mondtam Sam-nek, aki továbbította Ed-nek, Ő Jas-nek.

- Bella üzeni, hogy ő megmondta, hogy nem jó engem egyedül hagyni!

- Igaz, de te megmentetted! – adott igazat Jas.

Rosalie és Jacob is jól harcolt. Szinte ugyanúgy, mint Alice és Sam. Mindenki nagyszerű munkát végzett, miután nyertünk összehúztuk egy helyre a testeket, és felgyújtottuk azokat. Míg a vámpír tetemek égtek, addig mi visszaváltoztunk az erdőben és felöltöztünk. Visszamenetünk a tűzhöz, és belemerült mindenki a saját gondolataiba és a ma történtekbe. Emésztgettük, hogy mi nyertünk 53 vámpír ellen, de nekem olyan fura, hogy miért nem kerek szám, vagy 55? Ahogy ezt kigondoltam mozgást láttunk Emmett mögött és kiugrott a bokorból egy vámpír nő. Hagytam, hogy a többiek elintézzék, de ahogy látom, nem vagyok egyedül, Rosalie sem mozdult. Felé nézem és megláttam még egy vámpírt, aki Rosalie felé suhan. Nagydarab férfi vámpír volt, de ez nem érdekelt, rákiáltottam Rosalie-ra:

- ROSALIE, VIGYÁZZ! – kiáltottam, Odakapta a fejét, de ő lefagyott a rémülettől és rettegéstől. A vámpír egyre közelebb volt a szépséghez, de senki sem mozdult. A fiúk el voltak foglalva, és túlságosan messze voltak, hogy hamarabb odaérjenek, mint én. Nem volt más választásom, nekem kellett tennem valamit. Minden olyan lassan, mégis gyorsan történt. Elkezdtem Rose felé futni, közben átváltozni. A vámpír már nagyon közel volt hozzá, már megharapni készülte, de az utolsó pillanatban elrántottam, de én kerültem a helyére. Az átváltozástól már a ruháim elkezdtek szakadozni, de megálltam a farkassá alakulásban, mert megharapott a vámpír. Ott harapott ahol csak bírt, bennem a vér is megfagyott. Éreztem, hogy kezdek gyengülni. Ekkora a többiek széttépték a nőt és felgyújtották, majd odarohantak hozzánk és letépték rólam… és én összeestem…

Új blog!

Sziasztok! Nyitottam egy új blogot, amin idézeteket olvashattok! Remélem minél többen fogjátok olvasni a blogot!
http://vattacukor-idezetek.blogspot.com/
Katt!

12. Fejezet megérkezett!!!!

Sziasztok! Megírtam a 12. fejezetet! Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam már egy ideje új fejit, de nem volt időm, és ez a nyár nagyon szar HuSz-t, annak nagyon köszönöm, és kérlek írjatok pár komit! Előre is köszönöm!!! Jó olvasást!

Puszi

VattaCukor♥

12. fejezet

Szép lassan vezettem La Push felé, ami csoda volt nálam. A ház előtt leparkolva észrevettem, hogy mindenki itt van nálunk. Amint meghallották, hogy hazaértem, a ház ajtaja kivágódott és mindenki kijött.

- Bella! Merre voltál ilyen sokáig? Azt hittük, hogy valami bajba kerültél.. – jött hozzám Emily és megölelt, amit szívesen viszonoztam.

- A nénikémék házánál voltam, megvettem bele a szükséges dolgokat, mivel eladtam a házat.

- Már megvették? Hiszen még meg sem hirdetted! – hüledezett Leah.

- Igen, nagyon fontos volt a vevőnek, így meg is vette rögtön, és megkért, hogy vásároljak be neki bútorokat és egyéb dolgokat, ami szükséges egy háztartásban.

- Áhh..most már értjük. És mennyiért vették meg a házat? – kérdezte Seth.

- Mindennel együtt kaptam 100 500 dollárt.

- Mennyit?

- Jól hallottátok! –mosolyogtam rájuk.

- És mit kezdesz ezzel a rengeteg pénzel?

- Berakom a bankba! Mi mást tennék?! Nem költöm el feleslegesen. De mi volt az a nagy ijedség az arcotokon, amikor hazaértem?

- Igaz is, jó, hogy emlékeztetsz! – mondta Sam. – Vámpírok vannak Forks és La Push környékén. Már 2 embert megöltek. A Cullenék már tudják, szóltunk nekik. Ma este el kell kapnunk a vérszopókat, hogy újra béke legyen a környéken. Ebbe a Cullenék is beleegyeztek, fél óra múlva itt találkozunk, mindenki menjek készülni a mai harcra. Ketten maradnak és vigyáznak Benire. Leah és Embry maradnak itt. Azért nem Bella, mert ő a leggyorsabb, és erre most szükségünk van. Indulás! – adta ki a feladatot.

- Értettük! – mondtuk és mindenki ment készülődni. Emily, Jared és Leah itt maradt a házban. Felrohantam a szobámba, megfésülködtem, felkötöttem a hajam, és felvettem egy laza ruhát. Leszaladtam a lépcsőn, be a konyhába. Bekaptam pár falat müzlit és már rohantam is ki a ház elé. Csak Sam volt még itt, így várni kellett a többiekre. Nemsokára ők is megérkeztek, és elindultunk a határvonalhoz. Még nem változtunk farkassá, futva mentünk. Még ember alakban is én voltam a leggyorsabb, én láttam meg a Cullenéket, akik már ott voltak és ránk vártak.

- Üdvözöllek benneteket! –köszöntött Carlisle.

- Szintén! – intettünk. – Van valami tervetek, stratégiátok? Hisz most  az összhang lesz a lényeg.

- Úgy gondoltuk, hogy párokban kellene lennünk, ha a nomádok többen lennének. Mi úgy lennénk, hogy: Emmett-Alice, Rosalie-Carlisle, Esme-Én és Edward egyedül a képessége miatt. – mondta Jasper.

- Rendben. – mondták a többiek.

- Szerintem ez nem jó. – szóltam közbe.

- Miért is ne lenne jó? – kérdezték meg egyszerre.

- Azzal nincs bajom, hogy párokban legyünk, de az előbb mondta Sam, hogy az összhang a lényeg. És mivel együtt kell működnünk, úgy gondolom, hogy az jobb lenne, hogy 1 vámpír és 1 farkas. Úgy mindenki figyelne mindenkire és mindenről tudna mindenki.

- Igazad van! Hogy ez miért nem jutott az eszembe?! Igaza van Bellának!

- Akkor legyünk úgy. És ki kivel legyen? – kérdezte Carlisle.

- A gyorsasága kinek milyen?

- Bella a leggyorsabb, utána Jacob, Paul, Leah, de ő nincs itt, mert vigyáz a babára Jareddel. Utánuk Én, Seth és Embry. – sorolta Sam.

- Értem, nálunk Edward, Én, Emmett, Carlisle, Alice, Rosalie és Esme.

- Ti eggyel többen vagytok…nem jön össze, hogy mindenki párban legyen. –mondtam. – Csak ha valaki egyedül marad vagy egy farkas kettő helyre figyel, esetleg egy csoportban hárman lesznek.

- Mondom, hogy hogy legyen: Emmett-Embry, Rose-Jacob, Alice-Sam, Esme-Bella, Carlisle-Paul, Én-Seth-tel. És Edward meg egyedül marad, megint a képességére hagyatkozva. Így megfelel? – nézett körbe Jasper.

- Igen! – hangzott a válasz.

- Bella? – nézett csak rám.

- Oké…

- Jó hallom azt a „de”-t? – mosolygott rám.

- Nekem nem tetszik, hogy Edward egyedül van…

- Nem lesz semmi baja, szívem – tette rám a karját Esme.

- Rendben, de szemel tartalak! – néztem Edwardra, ő csak rám kacsintott, de ezt senki nem vette észre.

- Na, mindent megbeszéltünk, induljunk! – mondta Sam…

11. fejezet

Sziasztok! Bocsánat a késésért! Mostanság semmi sem jön össze, szarul vagyok... De nem sújtalak benneteket a magánéletemmel. :) Remélem tetszik a fejezet! :D Nem tudom mikor tudom hozni a kövi fejit :/ És KOMIKAT!!!

Puszi

VattaCukor♥

11. fejezet

A házhoz érve, rögtön be is mentem.

- Shakira! Megjöttem, mindjárt hozzák a bútorokat! – szóltam.

- Oké, köszönjük! Meddig maradsz? Nem úgy értem, mintha zavarnál… ne értsd félre!

- Értem én. Lepakolják a cuccokat, közben behordom a házba, amik a kocsimba vannak, és utána megyek is!

- Rendben, köszi, hogy maradsz! – ölelt át, ami megdöbbentett, de visszaöleltem.

- Szia! – hallottam meg mögülünk egy mély férfi hangot.

- Öhm… Helló! – ki lehet ez a koma?

- Raffael Noah vagyok! Hívj csak Raff-nak, Shakira barátja vagyok!

- Értem… - valahonnan hallottam már ez a nevet, de nem jutott eszembe. De közben megérkeztek a cuccok és csengettek. Shakiráék lementek a garázsba, és én kitártam az ajtót.

- A szállítmányt hoztuk! – mondta egy hétköznapi srác, nem lehetett húsznál több, de jó alaposan végigmért.

- És mi is hoztuk – mondta egy harminc körüli férfi.

- Rendben, akkor hozhatják be a holmikat.

- Értettük! – 4-4 férfi volt a behordó. Miközben pakolták be a bútorokat és a kütyüket, eddig én is hurcolkodtam befele a kocsiból. A második kanyarnál leállt a ház előtt egy szürke Volvo és kiszállt belőle Edward. Odasétált mellém és megállt tőlem egy méterre.

- Szia! – köszönt mosolyogva.

- Ohh…Szia! – viszonoztam.

- Segíthetek? – nyúlt a csomagokért. Bólintottam és segített behordani a cuccokat. Miután végeztünk megálltunk a verandán:

- Beszélnünk kellene a… bevésődésről – kezdett bele.

- Én is ezt gondoltam, de amint látod, nem nagyon érek rá. Egy óra múlva már biztos nem lesz dolgom – mondtam. Valamiért nagyon sajnáltam, hogy ezt kellett mondanom a BEVÉSŐDÉSEMNEK!!!

- Rendben, megértelek és látom, hogy itt szinte minden a feje tetejére állt… megvárlak itt a kocsimban – beleegyezően bólintottam. Visszasétált a Volvójához és beült, majd hallottam, hogy bekapcsolta a rádiót. Bementem vissza a házba és körbenéztem, hogy állhatnak a pakolással. Már majdnem minden benn volt a házban, így leültem a befóliázott kanapéhoz. A húsz év körüli srác odajött hozzám és elkezdett beszélni. Kiderült, hogy Josh-nak hívják és bejönnek neki az olyan lányok, mint én, de kedvesen visszautasítottam. Az istennek hála megmentett az egyik munka társa, hogy befejezték a hurcolkodást, így indulnak. Még odacsúsztatta a kezembe a névjegy kártyáját, ha szükségem lenne rá. De nem hinném, hogy kell bármiben is a segítsége…

Raffaelo-t és Shakirát előhívtam, hogy minden kész, már csak el kell pakolniuk. A bevásárlásért kaptam ötszáz dollárt és azt is a számlámra küldték. Mondták, hogyha bármiben segítség kell, hívhatom őket. Megköszöntem én is mindent, majd elbúcsúztam. Fél nap alatt gazdagabb lettem 100 500 dollárral. Eddig minden jól ment, de érzem, még csak ezután jön a neheze. Kimentem a most már Shakiráék házából és megláttam a kocsimnak dőlve Edwardot. Ahogy látta, hogy jövök a két lábára állt.

- Végeztél?

- Igen. Hova megyünk? – kérdeztem.

- Olyan helyre gondoltam, ahol nem találnak ránk, és nem is hallanak bennünket. – mondta.

- Egyetértek, mit szolnál a Seattle melletti mezőhöz?

- Az ott megfelel, hogy mennyünk?

- Külön kocsival, hogy a családunk ne érezze a másik illatát a kocsikba.

- Rendben.

Mindketten beszálltunk a kocsinkba és elindultunk a kiszemelt helyre. Ez most nekem úgy esik le, mintha ez lenne az első randim. De nem is ábrándozz, Bella! Rossz előérzetem volt, de mentem tovább. Öt perc alatt odaértünk, a vezetési stílusunkkal, de közben ügyeltem az alvó Benire. Amikor odaértünk, a mező közepére sétáltunk, majd leültünk egymással szembe, és csak néztük a másikat.

- Nem is tudom, hogy hol is kezdjem, ez engem nagyon váratlanul ért, ennyi idő után – kezdte.

- Én sem tudom… én csak most kezdtem ezt az egész farkasos dolgot, van még mit megismernem és megtanulnom. De azt már tudom, hogy nincs mit tenni a bevésődés után.

- Igen, ezt én is hallottam, tudom is milyen dolog… De, hogy az igazat bevalljam, neked nincs is az az elviselhetetlen büdös szagod, mint a többi farkasnak.

- Ezt én is elmondhatom… a családodnak viszont… hogy is mondjam… fúúj… mintha rohadt hús szaguk lenne, vagy mint egy több hetes hulla… - ezen a kijelentésemen elnevettük magunkat, mivel egyrészt igazat is mondtam. – De neked, nem tudom szavakba önteni… olyan napsugár illatod van, egyszerűen vonz magához.

- Elhiszem, ugyanígy vagyok én is, az illatod az orchidea és a frézia keveréke. Csábító, viszont a véred is vonz… de ezzel nem akarlak megijeszteni! – kelt saját védelmére.

- Elhiszem, de nem is hagynám magam, még csak most kezdek élni.

- Ez az egész olyan furcsa, még sohasem hallottam ilyenről, pedig már elég koros vagyok…

- Szerintem is, nem mondtak még az Ősök sem ilyesmiről semmit.

- Mi lehet ennek az oka?

- Nem tudom, ez nem is olyan lényeges. – mondtam

- Igaz, azt kellene eldönteni, hogy mi legyen kettőnkkel.

- Tanácstalan vagyok, de ha mindez kitudódna, szerintem nagy bajban lennénk. A te családod és a falka közötti szerződés is megszakadna.

- Lehetséges, de ebben nem lehetünk olyan biztosak.

- Háát, lehet, de mindenre fel kell, hogy készüljünk. Most mihez kezdjünk?

- A kérdés jó, csak nincs rá válsz. – ezután még beszélgettünk mindről. Közelebbről megismertük egymást, és egy hullámhosszon is voltunk. Úgy érzem megkedveltük a másikat, vagyis én biztos Edwardot. Mindketten elmeséltük a saját történetünket, poénkodtunk is sokat, jól kijöttünk egymással, észre sem vettük a másik társaságában, hogy úgy eltelt az idő.Az este folyamán Benit is megetettem, amit Ed mosolyogva nézett. Már hajnalodott, amikor el kellett, hogy vájjunk egymástól, sajnálatomra. Valami családi okból haza kellett mennie, de megígérte, hogy még látni fogjuk egymást. Telefon számot cseréltünk és Edward indult is. Én még egy darabig ott voltam a mezőn és néztem az eltűnő csillagokat, majd lassan elindultam haza...

10. fejezet

Sziasztok! Megérkezett a 10. feji! Remélem tetszeni fog, írjátok le a véleményeteket komiban! Nem fecsegek, mert az nem az én szokásom, jó olvasást!!!

Puszi

VattaCukor♥

10. fejezet

Délután három órakor keltem. Felvettem egy farmer rövidnadrágot és egy pulcsit, amin minták voltak, kifésültem kócos hajamat és leballagtam a lépcsőn. Leah, Emily és Beni a nappaliban ültek és nézték a tévét.

- Sziasztok! – ültem le melléjük, majd átvettem Benit, és az ölembe ültettem.

- Szia! – mondták

- Mi történt, amíg aludtam?

- Semmise, ma Embry és Paul fog járőrözni –mondta Leah.

- Ahan…És ma mit csináljunk? – kérdezte Emily.

- Nem tudom, de szerintem én elmegyek Benivel a nénikémék házába és összeszedem a még ott maradt cuccokat. Jöttök?

- Nem, köszi, legyetek csak ketten a picikével – mosolygott rám Emily, Leah csak bólintott.

- Rendicsek! Szóljatok, ha kellek valahova, vagy ha valami gond lesz.

- Oké, szólunk!

Felrohantam a szobámba a táskámért és lehoztam. A telefonom a farmer zsebembe csúsztattam, és megfogtam a Ferrari kocsi kulcsot beraktuk a baba kocsit a kocsi hátuljába és indultunk is. La Push-ban nem száguldottam 150-nel, csak 50-nel mentem, mivel itt volt velem Beni. Forksba érve 70-re kapcsoltam, ami még nem volt sok, csak a megengedett sebesség határ. A forksi gimiben most lehetett vége a 8. órának, mert sok diák a kocsijával hajtott kifele a parkolóból. Az összes kocsi régimódi volt, kivéve kettő kocsi kiragyogott a többi közül. Azok a kocsik csakis a Cullenéké lehet. Páran csodálkoztak is a kocsimon, amivel nem is törődtem, hanem a Cullenéket figyeltem. Intettek nekem, és illem tudóan én is visszaköszöntem. Végignéztem az összes Cullenen, és Edwardon állapodott meg a tekintetem. Kicsit sápadtabb volt, mit testvérei, gondolom a nem régi találkozásunk miatt. Láttam, hogy Jasper a testvéréhez, Edwardhoz beszél, de ő a füle botját se mozdította, hogy figyeljen rá. Jasper ezt észrevette, így meglökte testvérét, aki majdnem orra vágódott vámpír létére. Kicsit megijedtem, hogy valami baja esik, de még időben kapcsolt, így megakadályozta az esést. Az egész családja rajta nevetett, én is elmosolyodtam. Ha a családja tudná, amit mi tudunk,… ámulnának… Ilyen se volt még az évszázadok alatt, a legendák szerint, hogy egy vérfarkas bevésődik egy ellenségbe, egy vámpírba. Egész úton Edwardon járt az eszem.

(fél órával később)

Most tovább tartott az út, mint szokott, mivel lassabban is mentem Beni miatt és CSAK Edward arca volt előttem. Leparkoltam a ház előtt, kivettem Benit az anyós ülésből. Kinyitottam a ház ajtaját, és körülnéztem, hogy még mit is kell elvinnem. Még volt egy kis asztal a konyhában, aminek volt egy kicsike fiókja, amiben receptek voltak. Megtaláltam a receptek között a kedvenc kajámat, a lecsót. A nagynénikém készítette el a legjobban, ő főzött a legfinomabb ételeket a családban. A konyha szekrény itt marad, mivel nincs rá szükségem. Jó lesz majd az új lakónak, ha egyáltalán lesz. Miközben pakolásztam Benike elaludt. Olyan édes, amikor alszik. Kivettem a babakocsiból és beraktam a babaülésébe. Halkan rácsuktam az ajtót, felmentem a lépcsőn, hogy bezárjam az ajtót. Amikor jöttem le a lépcsőn egy kocsi hangját hallottam, és lefékezett a ház előtt, ami még az enyém és kipattant a kocsiból Shakira.

- Kérlek, bújtass el valahová, üldöznek a rajongók! – rohant elém Shakira.

- Menny be a garázsba. – jutott elsőnek eszembe. Bólintott, kinyitottam a garázsajtót, ő eközben beszállt a kocsijába és behajtott a hatalmas garázsba. Ahogy beállt, lecsuktam az ajtót, épp időben, mert akkor hajtott el előttem több kocsi és motor.

Csak meg ne álljanak itt, csak meg ne álljanak itt… - ismételgettem magamban.

Pechemre elmentek, és nem állt meg egy alak sem. Megúszta Shakira. Kivettem az alvó Benit a kocsiból és bementem a garázsba.

- Mi szél hozta erre? – kérdeztem.

- Nyugodtan tegezz! Hát próbálok nyugodt, emberi életet élni.

- Értem, de ahogy látom, nem nagyon megy.

- Hát nem.

- És mikor érkeztél?

- Ma délután, és az óta hajkurásznak – ült le a lépcsőre.

- És most mit akarsz tenni? Ha szabad kérdeznem.

- Keresek egy nyugis környezetet és családot alapítok. Tudsz valamit ajánlani?

- Ez itt elég nyugis hej, amúgy is épp most készülök eladni ez a házat – ragadtam meg az alkalmat.

- Ohh.. körbevezetnél? –kérdezte.

- Persze, gyere – benyitottam az ajtón, ami a konyhába vezetett. Mindent körbemutattam Shakirának, észrevettem, hogy tetszik neki.

- Kellemes kis lakás, és tetszik is. Szerintem megtaláltam, amit kerestem – mosolygott rám.

- Örülök, hogy tetszik.

- És mennyibe kerül?

- Háát, nem tudom megmondani. – a pénzügyekkel mindig bajban vagyok és voltam.

- Adok érte…- gondolkozott el. – mondjuk… 100 000 dollár!? Az megfelel?

- Persze! – vágtam rá. 100 000 dollárt ad a házért! Elképesztő. – Akkor a ház a tied.

- Örülök, hogy megegyeztünk – rázott velem kezet.

- Én is – mindig is azt hallottam, hogy sokáig tart egy házat eladni, de nekem sikerült hirdetés nélkül is. Úgy látszik, kedvez a sors nekem. – És hogy költözöl be?

- Az nagy kérdés… Öhmm… - nézett rám kérdőn.

- Bella, Bella Swan.

- Nos Bella, segítenél nekem?

- Attól függ, hogy tudok e.

- Arra szeretnélek megkérni, hogy berendeznéd és bevásárolnál a házba? –kérdezte.

- Háát… szívesen segítek… De nem tudom, hogy milyen az ízlésed…

- Azt rád bízom, hidd el, azt is meghálálom.

- Rendben, mikor menjek?

- Ha ráérsz, akkor ma, a fontosabb dolgokat.

- Rendben. Akkor indulok is.

- Oké, odaadom a kártyám, erről magadnak is vásárolhatsz, nyugodtam. Ne kíméld a bank kártyát!

- Okés! Szia!

- Szia! Kellemes vásárlást! – integetett.

Beraktam a kocsiba Benit, és indultam is a pláza felé. El sem hiszem, amik velem történnek mostanában. Ma eladtam a házat, megyek vásárolni és be is vésődtem, egy vámpírba, Edwardba… Edward… Ez egyáltalán a valóság, vagy csak álmodok? De nem álmodhatok, hisz fenn vagyok, és itt állok a pláza parkolójában. Gyorsan ideértem, közben fel sem tűnt. Hát akkor induljunk befelé. Beleraktam Benit a babakocsiba és mentem be a hatalmas áruházba. Elsőnek bementem egy bútor üzletbe, ami a legalsó szinten volt, közvetlenül az ajtó mellett. Nem voltak sokan az üzletben, inkább házaspárokat láttam. A szekrények felé vettem az irányt, több fajta közül kellett választanom. Sokfajta színű volt, és többféle mintázattal. Egy gyönyörű vajszínű bútort láttam meg. A kinyitható részének kerete világos barna és ebből kettő volt. Volt egy vitrin része is, aminek 2 polca van, két akasztós szekrénye van, és egy egy részes szekrény, aminek a közepén vagy egy üreg, ahova a tévé befér, ez a szekrény nagyon megtetszett. A bútor megvettem, ágynak egy hasonló színűt választottam, amihez kettő dísz párnát adtak. Éjjeli szekrényt is választottam hozzá, és tökéletesen festett a szoba az elképzelésemben. Elmentem az asztal részleghez, ott választottam a konyhába egy asztalt 6 székkel, és egy kisebb dohányzó asztalt a nappaliba. Konyha bútort nem vettem, mivel azt otthagytam a házba. Vettem egy kék színű ülő garnitúrát, mi tökéletesen fog festeni a halványkék falhoz. A nappaliba kinéztem egy egyszerű polcot, ami illett az ülő garnitúrához. A fürdőbe egy polcos szekrényt vettem, ami fekete volt, mert sok fekete szín dominált a fürdőben.  Egy órán át válogattam a bútorok között, amiket külön autóval fognak a házhoz vinni. A bútor üzletből átmentem a függönyöshöz. A hálószobába egy narancs színűt választottam, a konyhába egy fehéret. A nappaliba egy világoskéket, amin virágminták voltak, az üzletben láttam asztal terítőket, így azokat is vettem. Az eddigi megvásárolt cuccokat kivittem a kocsiba, majd visszamentem egy elektronikai üzletbe. Ott vetem egy Full HD TV-t és egy hifit. A konyhába mikrót és több elektronikai eszközt választottam, és a fürdőszobába is, mindezekben segített egy készséges dolgozó. Körülbelül itt is egy órát töltöttem el, és innen is elhozzák kocsival a megvett árut. Továbbmentem a díszletekhez, nem olyan sok mindent vettem itt, nem ismertem Shakira ízlését. Így csak a bútorokhoz illő tárgyakat vettem meg. Ruhát sem vettem sokat, csak pár új kollekciót, hozzá kiegészítőket és cipőket, magas sarkúakat, nem tudom, hogy elegendő ruhája van e. Vettem pár DVD-t ha unatkozna, hogy nézhessen filmet. Három vígjátékot vettem, ami nekem nagyon tetszik, és a könyveket sem hagyhattam ki. Vásároltam még tusfürdőt, férfit is a biztonság kedvéért. Mosogató szert, öblítőt és még pár takarító és tisztító szer is vettem, és még törülközőt is. Közben a kocsiba is hordtam ki a cuccokat. Nem tudtam, hogy milyen ételeket szeret, így vettem sült csirkét, amit már kész volt. Vettem kanalakat, villákat, késeket és még a többi konyhai eszközt, ami hiányzott. italt is vettem a sült csirkéhez. Amint kész voltam a vásárlással beszóltam a bútor üzletbe és az elektronikai üzletbe, hogy hozhatják a dolgokat. Majd én is elindultam a volt nénikém házához.

9. fejezet

Sziasztok! Megírtam a fejit, nem fűzök hozzá semmit, Csak léci írjatok komit!

9. fejezet

(Alice szemszöge)

 -Edward! – kiáltottam utána
-Hagyd, vissza fog jönni!- húzott vissza szerelmem.
Elhomályosult a kép. Futottam az erdőben, mindent kizárva a fejemből. A táj csak úgy suhant mellettem, nem gondolkoztam, nem tudtam merre megyek, vagy merre tartok. Egyszer csak ismeretlen területre léptem, körbenéztem és észrevettem, hogy ez La Push. És a kép elhomályosult…
Eltűnt Edward jövője.
-Vagy nem jön vissza! – rogytam le a földre.
-Mit láttál, szerelmem? – húzott fel a földről szerelmem. Jól esett a karjai között leni, megnyugtató érzés.
-Az erdőben fut, nem veszi észre, hogy átlépi a határt és egyszerűen eltűnt a jövője…- sírtam Jasper vállába. – Ez mind az én hibám, nem kellett volna faggatnom.. Én.. én.. vad barom!
- A hülyéje a vesztében rohan – mondta Rosalie.
 -Igen, és az én hibámból!! – üvöltöttem, ami szokatlan volt tőlem.
 -Kicsim, figyelj, nem te tehetsz róla, nem is mi tehetünk róla. Edward hamar felkapta a vizet, nyugodj meg! – éreztem, hogy a nyugalom kezdi elárasztani a testem. De nem volt elég.
-De ha utána rohanunk, mi is átlépjük a határt, mi is a vesztünkbe rohanunk és se perc alatt megölnek szerződés szegésért – suttogtam fájdalmasan.
- Állítsuk meg! – szólalt meg most először Carlisle és Esme.

(Bella szemszöge)

Már vagy 3 órája járőrözöm, semmi élet nincs ilyenkor, nem értem ezt az egészet. Csak körbe-körbe megyek a határ mentén. Minden nyugis, a szél csak enyhén fúj. Érzem az erdő illatát, a mohákét és a földet. Ezek mellett még a napsugár illatát is érzem… De várjunk csak! Este a napsugár illatát? A szél felém hozott egy illatot, arról, amerről a napfény illatát érzem. Lefékeztem és hallgatóztam, gyors lábak dübörgését és az óceán hangját hallottam. A hang irányába néztem, és megláttam egy vámpírt közeledni felém, eszméletlen gyorsan. Láttam, hogy Ő nem vett észre engem. Ezt kihasználtam és bebújtam a sötétségbe, jól beolvadtam. Vártam, hogy kellő közelbe érjen… 3…2...1…- és ráugortam a hátára. A földön landoltunk. Letaszítottam a földre, de Ő próbált kimászni alólam, kevés sikerrel. Megfordulni megbírt, de elmenni tőlem nem, így szembe került velem. Egymás szemébe néztünk, és elvesztem bennük. Nem bírtam mozdulni, de nem is engedtem a szorításomon. A szívem őrült tempóban vert, nem bírtam elengedni a tekintetét, egyszerűen elnyelt. Nagy nehézkesen elszakadtam tekintetétől és végignéztem rajta. A bronz barna haja kócosan állt szanaszét. bőre hófehér, és jéghideg, mint minden vámpírnak. Szeme színe aranybarna, hasonlít a karamelléhez, de elkezdett feketedni, majd éjfekete lett, mint a bundám. Észrevettem, hogy Ő is végigpásztázta a testemet. Nem sokat láthatott belőlem, hiszen farkas alakban vagyok.
-Edward! – kiáltott egy vámpír lány. Felnéztem, rá, de többen voltak. A határ mentén álltak meg. Hatan voltak összesen, a szemükben félelem csillogott. Az alattam lévő vámpírt féltették, a bevésődésem! Atya Úr Isten! Mi lesz még itt?
-Sajnáljuk, hogy átlépte a határt, de nem volt szándékos! Őszintén sajnáljuk! – szólalt meg egy rövid szőke hajú fiatal férfi.
-Jaj Istenem, remélem nem fogja megölni a fiamat… - sírt Esme annak a férfinak a vállába, amelyik az előbb megszólított. Aggódott a fiáért…megértem, hisz apám is ilyen volt.
-Alice, látsz e valamit? – kérdezte a másik szőke hajú férfi.
 -Semmit sem látok… - nézett engem az Alice nevű vámpír.
-Bella, mi a helyzet? Van valami? – kérdezte gondolatban Seth. A francba. Most mit mondjak?
-Semmi, egy árva lélek sincs. – hazudtam. Higgye el!!!
-Oké, szólj, ha van valami. – úgy látszik bevette, arra néztem amerre Seth járőrözött. Nem láttam, nem erre jött… Oké, eddig minden a kezemben tartok… de meddig?
-Edward? Kommentálnál nekünk, hogy mit mond? – kérte meg Alice.
-Nem tudom – mondta egy bársonyos hang alólam, alig hallhatóan, fájdalom csengett a hangjában. De milyen bársonyos a hangja…
-Ezt hogy érted?
-Nem hallom a gondolatát – suttogta.
 -Az hogy lehet? – hitetlenkedtek.
-Passz, ezen méláztam az elmúlt napokban – Edward.
Ő a gondolat olvasó? Nem hallja a gondolatomat? Hogy-hogy? Valami baj van velem? Vagy vele? De vele nem lehet, az lehetetlen, a vámpírok tökéletesek. Ránéztem, és Ő is engem fürkészett. Kiolvastam a szeméből a fájdalmat, a félelmet és a…és a…szerelmet. Szerelmes belém! Egy magamfajtába! Ha kellene is bántanom, én nem bántanám, nem bírnám megtenni, megsebezni. Egyszerűen képtelen lennék rá. Lemászta a mellkasáról és berohantam egy bokorba. Visszaváltoztam emberré, amilyen gyorsan csak tudtam. Felöltöztem és kiléptem a bokorból…
-Bella? – jött egyszerre a kérdés Esmetől, Rosalietól, és Emmett-től.
-Sziasztok! – köszöntem, majd lehajtottam a fejem.
-Te hogy vagy vérfarkas? – Rose.
- Öröklődött – válaszoltam tömören.
-Eddig, még nem volt a falkátokban nő nemű farkas – mondta Esme párja.
Megrántottam a vállam, ránéztem a még mindig földön fekvő Edwardra.
-Jól vagy? – léptem fölé. – Nem akartam… Ugye nem fáj semmid?... Bocsi…
-Jól vagyok – mondta. Felé nyújtottam a kezem, hogy felsegítsem, és Ő elfogadta. Ahogy felkelt, arca fájdalmat tükrözött. Megláttam a hátán a karmom nyomait.
 -Jah, veszem észre – vizsgáltam a hátát. Elég mély, súlyos sebet okoztam. Ahogy hozzá értem felszisszent. – Bocsi.
-Mi van öcsi, ennyire eldurvultatok, hogy fáj? – vigyorgott kajánul Emmett. Ránéztem lesújtóan, azzal le is hervadt a mosolya. Méghozzá Rose még jó erősen nyakon is vágta.
-Gyere, segítek – nyújtottam a kezem Edwardnak, amit ismét elfogadott.
 -Köszi, de nem fáj annyira – hazudott a bevésődésem.
 -Ááá… nem fáj, csak két cm-s mély a seb – legyintettem. – Rémesen hazudsz. Ezen a többiek jót mosolyogtak. Átkísértem Edwardot a tér felükre, azonnal átvették tőlem.
-Mellesleg én Dr. Carlisle Cullen vagyok – nyújtotta a kezét a rövid, szőke hajú férfi.
-Bella – fogadtam el.
-Elég csúnya seb. – méregette Alice Ed hátát.
-Leteperték… - rötyögött Emmett, most tőlem kapott egy nyaklevest, ami nem is fájt annyira. De Emmettnek fájt. – Nah, de Bella cicaa… Ez most miért? Csak az igazat mondtam… - pukkadozott.
-Megérdemelted! – mondta Rose.
- Hogy-hogy életben hagytad a fivérem!? Hisz átlépte a határt!? – méregetett a hosszú szőke hajú srác. Nah most mit mondjak? Nem mondhatom el, hogy mert a bevésődésem! Kiröhögnek! Nah most használd azt az okos fejed Bella!
-Hááát, nem direkt lépte át nem? Véletlen folytán csak.. Ugye?
-Igen… - hagyta rá, de ahogy láttam nem elégedett meg a válaszommal. Edward elég furcsán nézett, méregetett és koncentrált. Ez egy családi örökség? Mindenkit méregetnek?
-Nagy baj lesz ha ezt megtudja a többi farkas…- mondta Rosalie.
-De ha nem szólok nekik, és ti sem, akkor nem lesz gáz – mondtam kimérten.
-Nem mondod meg nekik? – nézett rám döbbenten a szőke.
-Nem, de jobb lesz, ha mentek, nehogy észrevegyenek!
-Igen, igazad van, mi most megyünk – mondta Carlisle. Megfordultak és elrohantak, de Edward egy tapodtat sem moccant.
-Edward? – szólt vissza Alice.
-Megyek! – rázta meg a fejét. Odasétált a többiekhez és elfutottak, de ezeket még meghallottam:
-Tök jó fej ez a csaj, hogy nem köp be – Rose.
-Várd ki a végét! – mondta a szőke.
-Nem fogja elmondani, Jasper! – mondta magabiztosan Edward. Jól tudta, hogy nem mondom el.
- -…
Visszaváltoztam és folytattam tovább a járőrözést.
-Van feléd valami? – kérdeztem meg Seth-től.
-Nincs semmi… unalom, csend, a tücskök csiripelése… Feléd?
- Semmi, ugyanaz, mint nálad..csak az unalom – igazat mondtam, mivel már nem volt itt semmi.
-Elhiszem, hogy unod, én is. De muszáj, hisz ez a feladatunk. Óvni kell a falut és irtani a vérszopókat. – igaza volt. – Tudod mit vettem észre és a többiek is?
-Mit? – nah erre kíváncsi vagyok…
-Azt, hogy amikor farkas alakban vagyunk, tudod, mindenki hallja a másik gondolatát…
-Igen, de ezzel mit akarsz mondani?
-Azt, hogy, neked nem halljuk a gondolataidat, csak azt, amit meg akarsz velünk osztani… ez hogy lehet? – ezen megdöbbentem. Milyen mázlisat vagyok, és a Cullenék is, nem kell semmilyen módon eltitkolnom farkasként a gondolataimat előlük.
 -Nem tudom, ezt nem tudtam…Valószínű van valami hiba a fejemben…
-Nem hiszem, lehet, hogy örökölted vagy valami…
-Lehet. – tovább nem is firtattuk ezt a témát. Nem történt ezek után semmi. Fél öt fele kezdtem már fáradni, és az eső is nekikezdett. Nagyon összeillettek ezek a dolgok. A fáradság, az éhség és az eső. De csak kibírom ezt valahogy azt a fél órát. Nagyon lassan telt az idő, az eső jobban nekikezdett, le is hűlt az idő, de nem fáztam. Hat órára csurom vizes voltam.
-Bella? Seth? Megvagytok? – szólalt meg Sam.
-Itt vagyunk! – mondtuk egyszerre.
-Volt valami?
-Semmi, csak csurom vizes lettem…- fintorogtam el.
A fiúk felnevettek. Nevessenek csak, ezt még megbánják! És most fáradt vagyok, hogy leszidjam őket. Hisz ez az első járőrözésem, kifáradtam, de van még bennem szufla. Visszaváltoztam és odamentem Sam-hez, már ők is ember alakban voltak.
-Elfáradtál? – kérdezte Seth.
-El, de még bírnám egy kicsit. Jót aludtam délután.
-Menjetek lefeküdni. Pihenjétek ki magatokat. Ha lesz valami felkeltünk titeket – mondta Sam.
-Oké.
-Rendicsek.
Mindenki ment a maga dolgára. Sam a gyülekező helyre edzeni. Amikor hazaértem Emily a TV-t nézte, Leah öltözött, Beni alukált. A hajam vizes volt és a ruhám is. Leah ment is a gyülekező helyre. Gyorsan lefürödtem, és hajat mostam. Jól esett a meleg víz, de ki kellett szállnom a víz alól, ha nem ott akartam elaludni. Felöltöztem, megszárítottam a hajam és és lementem Emily-hez, hogy mondjam neki, lefeküdtem. Jacob utánam jött le a lépcsőn, késésben volt, elaludt. Köszönt nekünk, majd rohant is. Visszamentem a szobámba és bedőltem halkan a pihe-puha ágyamba. Hamar elnyomott az álom.

!!! INFÓ !!!

Sziiiasztok!!! Amint látjátok még élek. Sajnálom, hogy mostanában hanyagoltalak titeket, de itt a felvételi ideje... Holnap fogok központi írni a Deákban. Így is stresszes vagyok, de hogy már holnap írok, így még jobban :SS Fél 10-re kell bemenni a Deákba, 10 órakor kezdjük írni a magyart.. 45 percünk lesz rá, remélem sikerülni fog.. :) utána 15 perces szünet, majd jön újabb 45 perc matek..S: nem tudom, hogy hogy fog sikerülni, de mindent beleadok!!! Szurkoljatok nekem! A frissről annyit tudok mondani, hogy holnap délután nem udom, hogy alakulnak a programjaim, de ha minden igaz zsúfolt lesz, mindenhova megyek, bulizok, de ha lesz egy kis szabad időm írok valammenyicskét! Ahogy kész lesz a kövi feji felrakom! Ezt tudom csak ígérni, de próbálok belehúzni! Imádlak benneteket, hogy megértetek, szerintem sokan így vannak ahogyan én.. sajnálom őket, remélem ti is engem :)
puszillak titeket!
VattaCukor♥