11. fejezet

Sziasztok! Bocsánat a késésért! Mostanság semmi sem jön össze, szarul vagyok... De nem sújtalak benneteket a magánéletemmel. :) Remélem tetszik a fejezet! :D Nem tudom mikor tudom hozni a kövi fejit :/ És KOMIKAT!!!

Puszi

VattaCukor♥

11. fejezet

A házhoz érve, rögtön be is mentem.

- Shakira! Megjöttem, mindjárt hozzák a bútorokat! – szóltam.

- Oké, köszönjük! Meddig maradsz? Nem úgy értem, mintha zavarnál… ne értsd félre!

- Értem én. Lepakolják a cuccokat, közben behordom a házba, amik a kocsimba vannak, és utána megyek is!

- Rendben, köszi, hogy maradsz! – ölelt át, ami megdöbbentett, de visszaöleltem.

- Szia! – hallottam meg mögülünk egy mély férfi hangot.

- Öhm… Helló! – ki lehet ez a koma?

- Raffael Noah vagyok! Hívj csak Raff-nak, Shakira barátja vagyok!

- Értem… - valahonnan hallottam már ez a nevet, de nem jutott eszembe. De közben megérkeztek a cuccok és csengettek. Shakiráék lementek a garázsba, és én kitártam az ajtót.

- A szállítmányt hoztuk! – mondta egy hétköznapi srác, nem lehetett húsznál több, de jó alaposan végigmért.

- És mi is hoztuk – mondta egy harminc körüli férfi.

- Rendben, akkor hozhatják be a holmikat.

- Értettük! – 4-4 férfi volt a behordó. Miközben pakolták be a bútorokat és a kütyüket, eddig én is hurcolkodtam befele a kocsiból. A második kanyarnál leállt a ház előtt egy szürke Volvo és kiszállt belőle Edward. Odasétált mellém és megállt tőlem egy méterre.

- Szia! – köszönt mosolyogva.

- Ohh…Szia! – viszonoztam.

- Segíthetek? – nyúlt a csomagokért. Bólintottam és segített behordani a cuccokat. Miután végeztünk megálltunk a verandán:

- Beszélnünk kellene a… bevésődésről – kezdett bele.

- Én is ezt gondoltam, de amint látod, nem nagyon érek rá. Egy óra múlva már biztos nem lesz dolgom – mondtam. Valamiért nagyon sajnáltam, hogy ezt kellett mondanom a BEVÉSŐDÉSEMNEK!!!

- Rendben, megértelek és látom, hogy itt szinte minden a feje tetejére állt… megvárlak itt a kocsimban – beleegyezően bólintottam. Visszasétált a Volvójához és beült, majd hallottam, hogy bekapcsolta a rádiót. Bementem vissza a házba és körbenéztem, hogy állhatnak a pakolással. Már majdnem minden benn volt a házban, így leültem a befóliázott kanapéhoz. A húsz év körüli srác odajött hozzám és elkezdett beszélni. Kiderült, hogy Josh-nak hívják és bejönnek neki az olyan lányok, mint én, de kedvesen visszautasítottam. Az istennek hála megmentett az egyik munka társa, hogy befejezték a hurcolkodást, így indulnak. Még odacsúsztatta a kezembe a névjegy kártyáját, ha szükségem lenne rá. De nem hinném, hogy kell bármiben is a segítsége…

Raffaelo-t és Shakirát előhívtam, hogy minden kész, már csak el kell pakolniuk. A bevásárlásért kaptam ötszáz dollárt és azt is a számlámra küldték. Mondták, hogyha bármiben segítség kell, hívhatom őket. Megköszöntem én is mindent, majd elbúcsúztam. Fél nap alatt gazdagabb lettem 100 500 dollárral. Eddig minden jól ment, de érzem, még csak ezután jön a neheze. Kimentem a most már Shakiráék házából és megláttam a kocsimnak dőlve Edwardot. Ahogy látta, hogy jövök a két lábára állt.

- Végeztél?

- Igen. Hova megyünk? – kérdeztem.

- Olyan helyre gondoltam, ahol nem találnak ránk, és nem is hallanak bennünket. – mondta.

- Egyetértek, mit szolnál a Seattle melletti mezőhöz?

- Az ott megfelel, hogy mennyünk?

- Külön kocsival, hogy a családunk ne érezze a másik illatát a kocsikba.

- Rendben.

Mindketten beszálltunk a kocsinkba és elindultunk a kiszemelt helyre. Ez most nekem úgy esik le, mintha ez lenne az első randim. De nem is ábrándozz, Bella! Rossz előérzetem volt, de mentem tovább. Öt perc alatt odaértünk, a vezetési stílusunkkal, de közben ügyeltem az alvó Benire. Amikor odaértünk, a mező közepére sétáltunk, majd leültünk egymással szembe, és csak néztük a másikat.

- Nem is tudom, hogy hol is kezdjem, ez engem nagyon váratlanul ért, ennyi idő után – kezdte.

- Én sem tudom… én csak most kezdtem ezt az egész farkasos dolgot, van még mit megismernem és megtanulnom. De azt már tudom, hogy nincs mit tenni a bevésődés után.

- Igen, ezt én is hallottam, tudom is milyen dolog… De, hogy az igazat bevalljam, neked nincs is az az elviselhetetlen büdös szagod, mint a többi farkasnak.

- Ezt én is elmondhatom… a családodnak viszont… hogy is mondjam… fúúj… mintha rohadt hús szaguk lenne, vagy mint egy több hetes hulla… - ezen a kijelentésemen elnevettük magunkat, mivel egyrészt igazat is mondtam. – De neked, nem tudom szavakba önteni… olyan napsugár illatod van, egyszerűen vonz magához.

- Elhiszem, ugyanígy vagyok én is, az illatod az orchidea és a frézia keveréke. Csábító, viszont a véred is vonz… de ezzel nem akarlak megijeszteni! – kelt saját védelmére.

- Elhiszem, de nem is hagynám magam, még csak most kezdek élni.

- Ez az egész olyan furcsa, még sohasem hallottam ilyenről, pedig már elég koros vagyok…

- Szerintem is, nem mondtak még az Ősök sem ilyesmiről semmit.

- Mi lehet ennek az oka?

- Nem tudom, ez nem is olyan lényeges. – mondtam

- Igaz, azt kellene eldönteni, hogy mi legyen kettőnkkel.

- Tanácstalan vagyok, de ha mindez kitudódna, szerintem nagy bajban lennénk. A te családod és a falka közötti szerződés is megszakadna.

- Lehetséges, de ebben nem lehetünk olyan biztosak.

- Háát, lehet, de mindenre fel kell, hogy készüljünk. Most mihez kezdjünk?

- A kérdés jó, csak nincs rá válsz. – ezután még beszélgettünk mindről. Közelebbről megismertük egymást, és egy hullámhosszon is voltunk. Úgy érzem megkedveltük a másikat, vagyis én biztos Edwardot. Mindketten elmeséltük a saját történetünket, poénkodtunk is sokat, jól kijöttünk egymással, észre sem vettük a másik társaságában, hogy úgy eltelt az idő.Az este folyamán Benit is megetettem, amit Ed mosolyogva nézett. Már hajnalodott, amikor el kellett, hogy vájjunk egymástól, sajnálatomra. Valami családi okból haza kellett mennie, de megígérte, hogy még látni fogjuk egymást. Telefon számot cseréltünk és Edward indult is. Én még egy darabig ott voltam a mezőn és néztem az eltűnő csillagokat, majd lassan elindultam haza...