19. fejezet

Sziasztok! Megérkezett a kövi fejezet! Remélem tetszeni fog mindenkinek! :D Írjatok sok-sok kommentet! :D

puszi

VattaCukor♥

/Edward szemszöge/

Ahogy a vámpír sikolyai elhaltak, úgy a tűz is kezdett feloszlani és vele együtt a nő is kezdett láthatóvá válni. Míg mindenki a sokk hatásából ébredezett, addig Jacob és én a nő kilétére próbáltunk rájönni, hogy ki is lehet ő valójában. Mire az utolsó lángok is eltűntek és csak a hamu kupac maradt előttünk, addigra a többiek is észhez tértek. Rögtön megéreztük a levegőben a friss vér illatát, amit eddig elnyomott a ropogó tűz füstje. Pillantásunk a nő keze felé irányult, ahol egy véres szív csöpögött, de nem is akármilyen, a porrá lett vámpír szíve volt?! Jacob is és én is felismertük a szagát, de megszólalni, sőt még pislantani sem volt időnk, olyan gyorsan történt minden. Még a nő arcára sem tudtunk felfigyelni rendesen, csak fél pillanat volt az egész, de az is megdöbbentett mindenkit. Az is véres volt! Mindezek felett, a Jaspertől való elválasztó határ pillanatok alatt tűnt el és a túloldalt lévő farkasok gondolatai záporként csaptak le rám. Az ismeretlen nő is olyan hirtelen tűnt el, mint a kámfor és vele együtt a porrá lett vámpír is. Még vámpír látásunkkal és hallásunkkal sem tudtuk felvenni vele a versenyt, olyan gyors volt. A legkülönösebb az egészben az az, hogy miután eltűnt a szemünk elől, még a szaglásunkra sem hagyatkozhattunk, mert semmit sem éreztünk az ég világon. Olyan volt, mintha itt sem lett volna. Mintha meg sem történt volna ez a egész. Még a tűz okozta égés nyomok is eltűntek a fűről, pedig 1 perccel ezelőtt még az égő vámpír teste volt ott.

- Mi a sz*r - törte meg a döbbent csendet Emmett káromkodása. Még Esme sem szólt rá fiára, olyan hihetetlen volt ez az egész. - Ez most megtörtént, vagy csak álmodom?

- Ha te álmodsz fiam, akkor én is! - szólalt meg Carlisle is.

- Nem álmodunk - jelentettem ki és ránéztem mindenkire.

- Ez vicc! Ez...ez... ez meg sem történt! Ez nem lehet! Halljátok, álljatok le! Ez kib*szottul nem vicces! Oké, hogy néha túlzásokba estem, de azért ez már sok! Elő a kamerákkal! Megcsináltátok! Nyertetek, ráhagyom a poénok mondását, csak álljatok le! - akadt ki teljesen Emmett. Addig-addig hátrált, míg neki nem ment egy fának és ezután is a fákat leste, hogy merre vannak a kamerák eldugva. - Hol vannak a kamerák? Adjátok elő őket!

-Jas! Nyugtasd meg Emmettet, mert ha létezik olyan, hogy egy vámpír kiboruljon, akkor most Emmett teljesen kiborult! - néztem rá Jasperre, aki rögtön neki is látott Emmett csillapításának. Teljes egy percbe tellett, hogy Jasper elhallgattassa őt.
- Mi történt? - nézett ránk Jasper, mivel ő nem látta a falon túlról. - Hova tűntek? És a tűz?
~ Sam!

~ Jacob!

~ Paul! 

~ Mi történt? Pár percig nem hallottuk a gondolataitokat! Megsérült valamelyikőtök? - kérdezték a farkasok is.
- Mi sem tudjuk, hogy mi zajlott le itt az előbb. Számunkra is felfoghatatlan ez az egész. - néztem továbbra is a ép fűre.
- Az egyik percben még égett a vámpír, de a másik nő nem, pedig ő is a tűzben állt - mondtam.
- Olyan gyönyörű volt az a lány - szólalt meg Alice is, Esme és Rosalie is egyet értett vele, de Rosalie-n elcsodálkoztam egy pillanatra.

- De nem is láttad az arcát, akkor meg honnan tudod, hogy gyönyörű volt? - kérdeztem rá, mert szerintem is az volt, de nem tudom megmondani, hogy miért.
- Azt nem tudom, de biztos, hogy gyönyörű.

- És mi történt azután? - sürgetett Jas.
- A vámpír porrá égett, a tűz egyre csillapodott, majd elaludt és akkor megéreztük... - néztem rá mindenkire, akik egyetértettek velem, hogy ők is érezték.

- Mit? - Jas.
- A vért - mondtuk egyszerre.

- Vért? - értetlenkedett Jas is és a farkasok is gondolatban.

- Ott volt a nő kezében...

- Mi volt ott?

- A vámpír szíve - adta meg a választ Jacob, most már ember alakban.

- Ezt nem értem. Hogy az istenbe lenne véres a vámpír szíve? Biztos az övé volt?
- Igen - mondtuk egyszerre Jacobbal.

- Honnan tudjátok? - nézett ránk Carlisle.

- Ti nem éreztétek? Nem ismertétek fel a vámpír szagát? - kérdezte Jacob. A többiek  nemet intettek a fejükkel. - Az a vérszopó volt, aki megszökött a harc után. Az, akit napok óta keresek, de eddig semmit sem találtam róla. De most már nem is fogok - jegyezte meg az utolsó mondatot halkan.

- Igaza van, ő volt a megszökött vámpír. Felismertem a szagát.

- És akkor hova tűnt a nő? - csatlakozott hozzánk a most már ép elméjű Emmett is.
- Nem tudjuk, az egyik pillanatban még itt volt, a másikban már nyoma sem volt az itt történteknek - adta meg a választ Carlisle. - Elképesztő volt az egész, még most sem tudom elhinni. Vámpír létem alatt sosem hallottam ilyenről, sőt még hasonlóról sem. A kifejlett látásunkkal is követhetetlen volt. Incredibile!

Ezután mindenki magában gondolkodott tovább, hátha van valami megmagyarázható is, de ahogy hallottam senki sem jutott előrébb. Ekkor jutott az eszembe. Bella!

- Bella! - mondtam ki hangosan is és mindenki felfigyelt rám.

- Ez a nő Ő volt? - kérdezte meg Carlisle.

- Nem, vagyis.. szerintem nem, mert nem éreztem rajza a frézia illatot - mondtam, bár kételkedek a nemes válaszomon. Van itt valami különös...

- Szerintem sem - értett velem egyet Carlisle. - Neki teljesen más illata volt. Hogy fogalmazza meg egyszerűen.... Ennek a nőnek is vonzó illata volt, de valami más volt és nem tudom, hogy mi.. Lehet, hogy a tűz okozta ezt... Egyszerűen kényszert éreztem rá, hogy odalépjek mellé a tűzbe és vele együtt álljak ott...

- Én is így éreztem - fogta meg Esme Carlisle kezét.

- Én is - Rosalie és Emmett is bólintott.

- Szintén - Alice. 

- Engem is, de nem olyan mértékben, hogy elvarázsolt legyek tőle, mint, amilyen mindenki volt, Edwardot kivéve - mondta Jacob.

~ Minket is vonzott a tűz - mondta Sam és Paul.

~ Mi nem érzékeltünk innen semmit - jött a válasz a határ túloldaláról.

- Én ezt nem tudtam érzékelni, mert mindent eltompított az égető érzés, egészen addig, míg Edward ki nem dobott innen. - szólt Jasper is.

- Hasonlóképpen voltam, mint Jacob - zártam a sort.

- Különös. Rátok miért nem volt ilyen intenzív hatással, mint ránk? -  gondolkodott hangosan Carlisle, de mindenki vállat vont. - Azt tudom most javasolni, hogy mindenki nézze át a maga területét, hátha rátalál valami nyomra. Ha valaki talál valamit, azonnal értesítsen mindenkit. És két személy menjen vissza Bella sírjához, nézzék át még egyszer és utána tegyék rendbe, hogy továbbra is békében nyugodhasson...

- Az üres sír, mi? - fordított nekünk hátat Jacob és elindult a sír irányába. Egy darabig mindenki nézett utána, majd megszólaltam: 

- Utána megyek - és elindultam én is.