Új blog!

Sziasztok! Nyitottam egy új blogot, amin idézeteket olvashattok! Remélem minél többen fogjátok olvasni a blogot!
http://vattacukor-idezetek.blogspot.com/
Katt!

12. Fejezet megérkezett!!!!

Sziasztok! Megírtam a 12. fejezetet! Nagyon sajnálom, hogy nem hoztam már egy ideje új fejit, de nem volt időm, és ez a nyár nagyon szar HuSz-t, annak nagyon köszönöm, és kérlek írjatok pár komit! Előre is köszönöm!!! Jó olvasást!

Puszi

VattaCukor♥

12. fejezet

Szép lassan vezettem La Push felé, ami csoda volt nálam. A ház előtt leparkolva észrevettem, hogy mindenki itt van nálunk. Amint meghallották, hogy hazaértem, a ház ajtaja kivágódott és mindenki kijött.

- Bella! Merre voltál ilyen sokáig? Azt hittük, hogy valami bajba kerültél.. – jött hozzám Emily és megölelt, amit szívesen viszonoztam.

- A nénikémék házánál voltam, megvettem bele a szükséges dolgokat, mivel eladtam a házat.

- Már megvették? Hiszen még meg sem hirdetted! – hüledezett Leah.

- Igen, nagyon fontos volt a vevőnek, így meg is vette rögtön, és megkért, hogy vásároljak be neki bútorokat és egyéb dolgokat, ami szükséges egy háztartásban.

- Áhh..most már értjük. És mennyiért vették meg a házat? – kérdezte Seth.

- Mindennel együtt kaptam 100 500 dollárt.

- Mennyit?

- Jól hallottátok! –mosolyogtam rájuk.

- És mit kezdesz ezzel a rengeteg pénzel?

- Berakom a bankba! Mi mást tennék?! Nem költöm el feleslegesen. De mi volt az a nagy ijedség az arcotokon, amikor hazaértem?

- Igaz is, jó, hogy emlékeztetsz! – mondta Sam. – Vámpírok vannak Forks és La Push környékén. Már 2 embert megöltek. A Cullenék már tudják, szóltunk nekik. Ma este el kell kapnunk a vérszopókat, hogy újra béke legyen a környéken. Ebbe a Cullenék is beleegyeztek, fél óra múlva itt találkozunk, mindenki menjek készülni a mai harcra. Ketten maradnak és vigyáznak Benire. Leah és Embry maradnak itt. Azért nem Bella, mert ő a leggyorsabb, és erre most szükségünk van. Indulás! – adta ki a feladatot.

- Értettük! – mondtuk és mindenki ment készülődni. Emily, Jared és Leah itt maradt a házban. Felrohantam a szobámba, megfésülködtem, felkötöttem a hajam, és felvettem egy laza ruhát. Leszaladtam a lépcsőn, be a konyhába. Bekaptam pár falat müzlit és már rohantam is ki a ház elé. Csak Sam volt még itt, így várni kellett a többiekre. Nemsokára ők is megérkeztek, és elindultunk a határvonalhoz. Még nem változtunk farkassá, futva mentünk. Még ember alakban is én voltam a leggyorsabb, én láttam meg a Cullenéket, akik már ott voltak és ránk vártak.

- Üdvözöllek benneteket! –köszöntött Carlisle.

- Szintén! – intettünk. – Van valami tervetek, stratégiátok? Hisz most  az összhang lesz a lényeg.

- Úgy gondoltuk, hogy párokban kellene lennünk, ha a nomádok többen lennének. Mi úgy lennénk, hogy: Emmett-Alice, Rosalie-Carlisle, Esme-Én és Edward egyedül a képessége miatt. – mondta Jasper.

- Rendben. – mondták a többiek.

- Szerintem ez nem jó. – szóltam közbe.

- Miért is ne lenne jó? – kérdezték meg egyszerre.

- Azzal nincs bajom, hogy párokban legyünk, de az előbb mondta Sam, hogy az összhang a lényeg. És mivel együtt kell működnünk, úgy gondolom, hogy az jobb lenne, hogy 1 vámpír és 1 farkas. Úgy mindenki figyelne mindenkire és mindenről tudna mindenki.

- Igazad van! Hogy ez miért nem jutott az eszembe?! Igaza van Bellának!

- Akkor legyünk úgy. És ki kivel legyen? – kérdezte Carlisle.

- A gyorsasága kinek milyen?

- Bella a leggyorsabb, utána Jacob, Paul, Leah, de ő nincs itt, mert vigyáz a babára Jareddel. Utánuk Én, Seth és Embry. – sorolta Sam.

- Értem, nálunk Edward, Én, Emmett, Carlisle, Alice, Rosalie és Esme.

- Ti eggyel többen vagytok…nem jön össze, hogy mindenki párban legyen. –mondtam. – Csak ha valaki egyedül marad vagy egy farkas kettő helyre figyel, esetleg egy csoportban hárman lesznek.

- Mondom, hogy hogy legyen: Emmett-Embry, Rose-Jacob, Alice-Sam, Esme-Bella, Carlisle-Paul, Én-Seth-tel. És Edward meg egyedül marad, megint a képességére hagyatkozva. Így megfelel? – nézett körbe Jasper.

- Igen! – hangzott a válasz.

- Bella? – nézett csak rám.

- Oké…

- Jó hallom azt a „de”-t? – mosolygott rám.

- Nekem nem tetszik, hogy Edward egyedül van…

- Nem lesz semmi baja, szívem – tette rám a karját Esme.

- Rendben, de szemel tartalak! – néztem Edwardra, ő csak rám kacsintott, de ezt senki nem vette észre.

- Na, mindent megbeszéltünk, induljunk! – mondta Sam…