OLDALT SZAVAZZ!!!!!! :)

18. fejezet part 2

Sziasztok! Itt a 18/2!!!! :D Remélem tetszeni fog ;)
Puszi
VattaCukor♥


/Jacob szemszöge/

Ahogy egyre közeledtünk a hang forrásához megéreztük a tűz ropogását, de hallani nem hallottuk, amit furcsálltam is. Érezni érezzük, de hallani nem halljuk? Valami baj van a hallásunkkal?

- Semmi bajotok a hallásotoknak, mi sem hallunk semmit - válaszolt Edward Cullen a fel nem tett kérdésemre. Itt valami bűzlik, de szó szerint. Egyre közelebb értünk a célponthoz és kezdett kirajzolódni egy alak, vagy kettő? A kutya se tudja. Túl homályos volt. Homályos?

~Pióca, nektek is homályos ez az egész? - küldtem a gondolataimat Edward Cullen felé.

- Igen, mintha egy bepárásodott üvegen keresztül néznénk ezt az egészet - válaszolt. Mi az isten folyik itt? Egyáltalán lehetséges ez? Még sosem hallottam semmi ilyesmit. Még egy Quileute legendában sem volt ilyenről szól. Vagy csak nem beszéltek erről az öregek?

~ Már az összes legendát hallottuk Jacob, egyikben sem volt ilyenről szó ~ üzente nekem Sam.

~ Vagy elfelejtették megemlíteni az öregek ~ mondta gúnyosan Paul.

~ Ilyet nem hiszem, hogy elfelejtenének ~ Sam. ~ Bár ki tudja. Ha ennek vége kiderítjük.

- Jasper! Érzel valamit? - nézett Carlisle a göndör hajú vámpírra.

- Semmit. Pedig amikor az üvöltést hallottuk, akkor éreztem egy pillanatra kínt, utána mintha elvágták volna - nézett hátra göndörke a család főre. Ezután senki sem szólalt meg, futottunk tovább, ahogy csak a lábunk bírta. Egyre csak közeledtünk, de semmi változás nem történt az érzékeinkkel. Annyit láttunk csak, hogy az alakok, mert biztos, hogy ketten vannak, mozgolódnak, de nem menekülnek. A tűz mögött lehetnek.

Méterek választottak már csak el és hirtelen minden kitisztult, de a gyors váltástól nem láttunk semmit, csak hallottunk. Ahogy felnéztem rájöttem, hogy nem a tűz mögött vannak, hanem benne és az egyik alak teli torokból üvölt, míg a másik csak áll, kinyújtott kézzel, és nekünk háttal. A sokktól mozdulni sem tudtam, olyan megdöbbentő volt ez az egész helyzet. De ezzel nem csak én voltam így, senki sem mozdult, csak nézett döbbenten.

/Edward szemszöge/

Meghökkenve néztük az előttünk történő jelenetet. Senki sem mozdult és nem tett semmit. Csak néztük. Elsőnek Jasper tért magához, vagyis inkább rogyott össze a hirtelen rátörő érzelmektől. A kínlódó áldozat érzelmei eljutottak hozzá, őt is a kínok közé sodorva. Hirtelen ötlettől vezérelve megfogtam a karját és a lábát és elhajítottam arra, amerről jöttünk. Ahogy földet ért, rögtön fel is pattant, de a gondolatait nem hallottam. Sőt még a határ túloldalán lévő farkasok gondolatait sem. Mi folyik itt? Nem törődve az előttem égő alakkal odarohantam Jasperhez. Ott már hallottam a túloldalon lévők gondolatait és Jasperét is, de a többiekét viszont nem.

- Egyben vagy?

- Most már igen, köszönöm! Ha nem dobtál volna ki, lehetséges hogy én is belehaltam volna.

- Nem tudom, viszont valahol van itt egy határvonal. Nem hallom a többiek gondolatait, de ha bemegyek - intettem a homályos család tagjaink felé - a tiédet nem hallom.

- Én sem érzem az ott folyó érzelmeket, csak a tiéd. Különös....

- Az, de visszamegyek. Gondolom itt maradsz.

- Ha nem gond..

- Maradj csak - és ezzel a lendülettel odarohantam Carlisle mellé. - Carlisle?

- Igen? - nézte továbbra is a tüzet és a gondolataiban is csak azt láttam. Körbenéztem és mindenki elbűvölve nézte azt, csak Jacob értetlenkedett, a gondolatai össze vissza kavarogtak. Ránéztem az égő, üvöltő alakra és hirtelen megvilágosodtam. Ő a megszökött vámpír! A megbizonyosodás kedvéért beleszagoltam a levegőbe és tényleg ő volt az, emlékszem, hogy több vámpíron is éreztem a szagát. De hogy került ide? Újra ránéztem a többiekre, de semmi változást nem láttam rajtuk, ezért odafordultam Jacobhoz:

- Érzed az égő alak szagát? - Jacob mélyet szippantott a levegőből és megcsillant a szeme a felismeréstől.

~Igen, ő az, aki meglógott...

- Ahogy mondod - és ránéztem a kinyújtott karú lányra, aki immáron már oldalt állt nekünk. Ismerősnek tűnt, de egyben mégsem. Nem tudom hol láttam már, csak azt hogy láttam. Az alakját körülölelték a tűz lángjai, mégsem perzselték meg. Mintha táncot jártak volna a testén és belülről éltetnék őt. Az arcát teljesen eltakarták a lángok, nem lehetett kivenni belőle az arcvonásait, de még így is tudtam, hogy gyönyörű. A haja a derekáig ért volna, ha nem lebegett volna a levegőben. Nehezen tudtam elszakítani róla a tekintetem, de mégis sikerült és ránéztem az áldozatára. Már csak másodpercei voltak, de én még napokig kínoznám őt Bella halála miatt. Bella... Ő hol van? Körbenéztem, de sehol sem láttam őt vagy a testét. Ránéztem a égő nőre, de nem ő volt az. Neki hosszabb haja van és pár centivel magasabb is. Hogy biztosra menjek megint mélyen beszívtam a levegőt, de sehol egy frézia illat. Ennek a nőnek más az illata. Mély, bódító, gyönyörű szép és nemes illat. Vonzott magához, de tudtam hogy nem mehetek a közelébe, mert megégek.

A sikolyok egyre halkabbak lettek, majd örökre megszűntek kijönni az ellenség torkán..