Itt a következő fejezet. Bocsánat a sok késésért, nincs mentségem, de remélem olvassátok még a blogom. Kérhetek pár komit?
15. Fejezet
(Sam szemszöge)
Az egész falu gyászba borult. A falkával intézkedtünk a temetéssel kapcsolatban, ami holnap délután lesz 2 órakor. Senki sem bírja felfogni, hogy elvesztettük a buzgómócsing Bellánkat, mindenkit rosszul érintett. Jacob azóta ki sem jött a szobájából, őt viselte meg legjobban Bella elvesztése. Emily is letört, nincs kivel megbeszélnie a csajos dolgokat, mivel Leah-val nem jönnek ki egymással. De megpróbálja tartani magát a pici érdekében, de Beni is megérezte ezt a gyászos hangulatot, mert rengeteget sír, keveset alszik és eszik. Carlislet is kihívtuk, hogy vizsgálja meg, de azt mondta, hogy nem beteg, csak Bellát hiányolja. De ez így nem mehet sokáig…
- Szívem, gyere vacsorázni, a srácok már az asztalnál ülnek és csak rád várnak. – rántott ki gondolatmenetemből Emily.
- Jacob is lejött? – kérdeztem meg.
- Nem.
- Felmegyek, beszélek vele. – felálltam a verandáról, bementem a házba és felsétáltam az emeletre Jacob szobájához.
– Jacob, gyere le enni, már 2 napja nem ettél semmit.
- Nem vagyok éhes.
- Ne viselkedj gyerekesen. Gyere le vacsorázni, mindenki csak ránk vár.
- De Bella nincs közöttük.
- Nincs, mivel elhunyt.
- De miért? Miért áldozta fel magát egy vérszopóért?
- Érted is megtette volna. Gyere le, legalább csak legyél közöttünk az utolsó nap, míg el nem temetjük Bellát. – unszoltam tovább. – Bella is ezt szeretné.
- De csak most az egyszer. – Adta meg magát Jake és kinyitotta az ajtaját, elsétált mellettem, le a nappaliba. Én utánamentem és leültünk a két szabad helyre.
- Üdv újra közöttünk! – veregette meg a vállát Embry.
- Mindenki szedjen, amennyit csak akar. – tette le a vacsorát az asztalra Emily. – Ez volt Bella kedvence. Mindenki szedett a töltött csirkéből, még Jacob is. Szolid beszélgetéssel telt az este további része.
(Carlisle szemszöge)
Amióta Bella meghalt az egész család magába fordult, leginkább Edward. Rosalie magát okolja mindenért, de mi is és a falka is megmondta, hogy ez nem az ő hibája, Bella döntése volt. Esmee is letört lett, mert ilyen rövid idő alatt megkedvelte Bellát. Kedvesem találkozott elsőként Bellával a családból, és már akkor lányaként szerette. Amikor hazaért a találkozásuk után, csak Belláról áradozott, hogy milyen kedves és aranyos lány. Emmett is aznap találkozott vele, őt is rosszul érintette Bella halála. Úgy gondolta, hogy már tud kivel bunyózni, de ez nem tud most már bekövetkezni. Nem poénkodik mostanában, sőt nem csinál semmit sem. Jasper elment itthonról, mert nem bírta elviselni a családba dúló érzelmeket. Megértem, mivel még a saját érzelmeivel is meg kell birkóznia. Alice folyton a jövőt kutatja, de semmit sem lát a javulással kapcsolatban. Engem is rosszul érintett ez az egész, de valahogy talán kiheverjük. Megtudtuk, hogy ma 2 órakor lesz a temetés a határ mentén, mivel Bella velünk is jó kapcsolatban állt. Így majd nem kell átlépni egyikünknek sem a határt. A hátra maradt időt mindenki tétlenséggel töltötte, én próbáltam olvasással elütni az időt, kevés sikerrel.
(Edward szemszöge)
Mióta Bella elment, elvesztem. Már 100 éve keresem a páromat, megtaláltam és most elvesztettem. Úgy látszik, én örök kárhozatra vagyok ítélve. Mindörökre magányos farkasként, esetemben magányos vámpírként fogok élni. Megtalálni a szerelmet nehéz, de elveszíteni könnyebb, ezt egy örök életre megtanultam. Nem tudtam eddig milyen igazán szeretni, de Bella megmutatta abban a 2 napban. Most csak egy zene jut eszembe, ami az érzelmeimet tükrözi:
Már csak 3 óra és Bella temetésén
leszünk. Mindenki ott lesz a határnál, amit közös megegyezés alapján
választottunk.
Minden elmúlt hirtelen, de az élet halad tovább, Bella nélkül még a ház is csendesebb. Ha kimegyek a szobámból mindenhol őt látom. A konyhában, ahogy készíti az ételt, a nappaliban, ahogy takarít vagy nézi a tv-t. A szobám előtt, ahogy toporzékol, hogy adjam már ki a szennyesemet. Mindenhol őt látom. Hiányzik, de nem tudok semmit sem tenni, csak a szobámba gubbasztani. Túl gyorsan telik az idő, egyre csak közeledik a temetés. És én ezt nem akarom! Miért? Miért kellett meghalnod Bella? Itt hagytál minket, ENGEM egyedül! Miért? Mit tettem ellened? Miért?....
Minden elmúlt hirtelen, de az élet halad tovább, Bella nélkül még a ház is csendesebb. Ha kimegyek a szobámból mindenhol őt látom. A konyhában, ahogy készíti az ételt, a nappaliban, ahogy takarít vagy nézi a tv-t. A szobám előtt, ahogy toporzékol, hogy adjam már ki a szennyesemet. Mindenhol őt látom. Hiányzik, de nem tudok semmit sem tenni, csak a szobámba gubbasztani. Túl gyorsan telik az idő, egyre csak közeledik a temetés. És én ezt nem akarom! Miért? Miért kellett meghalnod Bella? Itt hagytál minket, ENGEM egyedül! Miért? Mit tettem ellened? Miért?....
