Sziasztok! Még amint látjátok élek! Bocsánatot szeretnék kérni, amiért nem hoztam egy jó ideje frisst, de volt rá okom. Rengeteget kell tanulnom, mivel 9-es lettem.. Írjatok KOMIKAT! Az előző fejezetre is csak 1-et sikerült összehozni, pedig volt rá időtök... Nem szaporítom tovább a szót.. Jó olvasást!
Puszi
VattaCukor♥
14. Fejezet
- Bella!
- Bells!
- Belaaa!
Kiabáltak nekem a többiek, amit halványan érzékeltem.
- Ez az én hibám! – sírta tőlem nem messze Rosalie. – Ha nem fagytam volna le, akkor most nem kellett volna ennek megtörténnie! Sajnálom! Én nem akartam…Bella! Bocsájts meg!
- Adjatok neki levegőt! – tolt el mindenkit Carlisle a közelemből. – Bella! Hallasz minket? Hogy érzed magad? – alig hallottam meg, amit Carlisle mondott.
- Rosszul, de miért beszélsz ilyen halkan és távol? – suttogtam én is, mivel ennél hangosabban nem ment.
- Mi nem beszélünk halkan, és nem vagyunk távol, itt vagyunk körülötted - Guggolt le mellém Edward.
- Hajolj ide! – kértem, amit meg is tett. – Nem haragszom Rosera… - Itt elkapott egy köhögő roham. Iszonyatosan fájt mindenem, mintha egy elefánt ült volna rajtam, olyan nehéznek éreztem a végtagjaimat. Miután sikerült abbamaradnia a köhögőrohamnak, kimondtam, vagyis inkább suttogtam, amit tudnia kellett Edwardnak.
- Edward, Szeretlek! – Amint kimondtam, nem éreztem semmit és minden elsötétült.
(Carlisle szemszöge)
- Adjatok neki levegőt! – toltam el családomat és farkasokat Bella közeléből, majd leguggoltam mellé. – Bella! Hallasz minket? Hogy érzed magad?
- Rosszul, de miért beszélsz ilyen halkan és távol? – suttogta. Koncentrálnom kellett, hogy halljam, mit mond.
- Mi nem beszélünk halkan, és nem is vagyunk távol, itt vagyunk körülötted! – guggolt le mellé fiam.
- Hajolj ide! – kérte Bella. – Nem haragszom Roslaiera… - mondta, majd elkapta egy köhögőroham. Próbáltunk neki segíteni, de nem történt semmi. Amikor a köhögése abbamaradt és Edwardhoz fordult:
- … - Nem értettem mit mondott Bella, olyan halkan mondta.
- Én is, Bellám! – Ölelte magához Bellát Edward.
- Mit mondott? – kérdezte Emmett. Akkor nem csak én nem hallottam.
De Edward nem válaszolt Emmett kérdésére. Odabújt Bella ép oldali nyakához és halk zokogásba kezdett. És itt meghallottam, vagyis nem hallottam meg Bella szívének egyenletlen szívdobogását. Megállt a szíve. Bellát elvesztettem. Az első ember, aki a karjaim között halt meg. Pedig kedves lány volt, még hozzánk vámpírokhoz is. Edwardnak a párja lehetett volna, annyira összeillettek. De én elvesztettem. Rossz orvos vagyok…
(Edward szemszöge)
- Mit mondott? – kérdezte tőlem melák bátyám. De egyszerűen nem bírtam rá válaszolni. Bella szíve megállt, és nálam úgy fagyott meg a levegő. A nyakához bújtam és mélyet szippantottam utoljába illatából és zokogásba kezdtem. A gondolatok csak úgy záporoztak felém:
„Öcsi! Mi történt? – Em.”
„Fiam! Minden rendben? Mi a baj? – Esme.”
„Edward! Jól vagy? Mik ezek a vegyes érzelmek?”
„Edward! Mi történt Bellával? Mit csinálsz vele? – a falka.”
„Sajnálom, fiam! – Carlisle.” Látom, ő hallgat.
„Edward! Nem látom a jövőnket! Mi történt? – Alice”
„Sajnálom! Miért fagytam le? Ed, ugye jól van Bella? – Rose.”
- Sam… - szólaltam meg rekedten..nem is tudtam, hogy vámpír be tud rekedni… - Bella…
- Mi van vele? Carlisle! Miért nem csinálsz valamit? – dühöngött Sam.
- Mi van Bells-el? – kérdezte Jacob.
- Sajnálom, de Bella… - nem bírtam folytatni, nem..nem… élnie kell!!!
- Mi van vele? Elájult? – kérdezte már sokadjára Jacob.
- Bella… - még most nem megy… nem tudom kimondani…
- Bella.. – próbálkoztam újra, de nem megy…
- Bella elment egy sokkal jobb és nyugodtabb helyre… - mondta ki helyettem apám.
- MII? – mondta mindenki egyszerre.
- Csak hallgassatok, és figyeljetek… - mondtam… de nem hiszem el. Miért ő? Miért nem én? Én több rosszabb dolgot tettem mint ő! Ő egy ártatlan ember volt! Nem ártott senkinek! Miért? Miért ment el? Miért most? Amikor épp hogy csak megismertem?! Nem, ez nem lehet…
- BELLAA!!!!! – ordították a farkasok.
- Mi most szerintem hazamegyünk…Részvétünk…Ha tudunk valamiben segíteni, akkor csak szóljatok… Edward gyere.
- De…
- Megyünk. – mondta apai szigorral Carlisle. Kénytelen voltam felkelni szerelmem mellől, és otthagyni őket…
(Sam szemszöge)
A Cullenék magunkra hagytak minket. Némán álltuk körbe Bells élettelen testét. Senki sem szólalt meg, csak csendesen gyászoltunk. Az első farkas, aki életét adta egy vámpírért. Volt választása, és ő ezt választotta. Mindig is szeretett mindenkit, bárkiről is volt szó segített neki. De most elment… És nem jön vissza közénk. Itt hagyott minket, pedig még csak most csatlakozott…
Jacob mozdult meg elsőként. Leguggolt Bella mellé, és kezét Bella nyaka és térde alá csúsztatta, majd felemelte. A többiek utat engedtek nekik és sétálva elindultunk. Átvágtunk az erdőn, ami gyalog háromnegyed óra volt. Kiérve az erdőből La Push szélén voltunk. Végig sétáltunk a falun, ahol többen is érdeklődtek, hogy mi történt. Mivel a falu tudta rólunk az igazat, így elmondtuk nekik. Mindenkit lesokkolt Bella halála és részvétet nyilvánítottak. Jacob hátul maradt Bella testével, azt mondta, hogy most jó neki ott. A Black ház elé érve Emily, Leah, Jared és Billy kijött.
- Hogy ment? Hol van Jacob? És Bella? – kérdezte Billy.
- Itt vagyok! – hangzott hátulról a válasz.
- És Bella?
- Ő is itt van. – mondta, majd megnyílt előttük az út.
- Bella! – mondták mind a négyen.
- Elájult? – kérdezte Leah. – Vagy kiütötték?
- El… - mondta volna Jacob, hogy mi történt, de Jared közbevágott, mint szokott..
- Szóval elájult. – könnyebbült meg Jared.
- Már megijedtem. – jött oda hozzám kedvesem. Átkaroltam a derekát, hogy megtartsam, amikor elmondjuk…
- Bella… - kezdte Jacob, de nem bírta kimondani. Ezért megtettem én:
- Bella meghalt…
